Ez a történet egy kicsit más. Már csak azért is, mert erről a hajóról kifelejtették az árbocot és kézi erővel próbálják átszelni az óceánt. Bár sohanem tennék olyat, hogy ha vitorlázhatnék akkor evezek, mégis úgy gondolom ez egy tisztelereméltó expedíció és megéremli, hogy beszámoljunk róla.
2007. január 09.
Ma hajnalban 05 ó 50-kor a Tűzhangya elhagyta Pasito Blanco kikötőjét a Gran Canaria szigetén.Jelenleg a parttól déli irányban kb. 5,5 km távolságban déli irányban halad.A víz síma, az időjárás kitűnő! A magas dagály miatt nehezen kötötték le a hajót, de a kikötőt könnyedén elhagyták. Hát elkezdték és folytatják, Columbus nyomán. (A nagy hajós és felfedező 4. útján Cadizból az óceán túlpartjára, nagyjából ezen az útvonalon haladt. Leszámítva persze Casablanca-t és El Jadidát.) Jó utat !
Tegnap dél körül végre megkapták a telefonkártyát. Du. 2 óra tájban kijelentkeztek a kikötőparancsnokságon. Délután Gábor még alámerült a kikötő nem fűtött vizébe (kb.19-20 C fok) és ellenőrizte a hajó alját, leszedett néhány csiga potyautast. Telefonon jelezték, hogy ma hajnalban indulnak.
Az alábbiakban mellékelem tegnap küldött levelelüket:
Kedves otthoni szurkolok es izgulok!
Ne izguljatok!
A hajot felkeszitettuk erre a gigantikus utazasra, a cadizi ut tapasztalataval es harcedzettsegevel vagunk neki az Oceannak.
A franciak kaptak 48 ora elonyt.
Kilehetett birni a varakozast a sim-kartyara, habar ketnaponta tobb mint 10 km-t kellett setalnunk kenyerert a kozertbe.( tengerpart sziklai, GC sivatagos dunei kozott.) Minden nap dolgoztunk a hajon, melynek hatalmas lett a nepszerusege a kikotoben. Folyamatos a fenykepezes, weblap utani erdeklodes.
Tobben kerdeztek, ki keszitette a hajot, -mire a valasz: mi csinaltuk.
Ujabb kerdes:- OK, de ki keszitette a terveket?, mire mi:-hat mi! valaszkent ilyenkor szokott jonni az elismero bolintas. Volt olyan is, aki megkerdezte, hol lehet KELET Europaban ilyen szintu tervezest
tanulni? -Sopronban…
Tobb magyarral is talalkoztunk, a level megirasa utan az egyik csaladhoz megyunk vacsorazni.
Remeljuk, minnel tobben tudtok jonni Antiguara, mindenkinek nagyon fogunk orulni.
Talalkozunk a Karibin ( azt mondjak, jo hely)!
UI:Ha az energiank engedi, minden szerdan delelott 10-kor megnezzuk
az Jridiumra kuldott SMS-eket. Ha valaki szeretne beszelni velunk,
kuldje el a datumot es az idopontot, mikor fog hivni.
Udvozlet mindenkinek: Andi, Gabor
Régebben történt:
A december 10-i vihar lassan vonult el Andi és Gábor feje fölül. Még vasárnap hajnalban újra beindult az elképzelhetetlen hullámvasút, az esti csendesedés után. A szél meg a hullámok éjjel 3 óra körűl vad táncra és 12 méteres liftezésre kényszeríttették a pihenésre vágyó evezősöket. Az eső nem esett, de a hajó Gábor szerint vadabbul hánykolódott mint addig bármikor. Erről otthon már senki sem tudott. Azt gondoltuk, a nehezén túl vannak, már csak türelem kell és visszatérhetnek a normális evezéses hajózáshoz. Szerencsére ez a vihar utolsó nagy lehelete volt, szerintük talán egy órát tartott, bár ilyenkor az időérzék csalóka, nemigen nézik az órát. Hétfőn és kedden az időjárással sodródtak, lehetetlen volt evezni a 6-os hullámokban. Kedden megpróbálták, de még nem ment. A szombat, vasárnap, hétfő, keddi napokon átélt időjárási skandalum alatt, kb. 150 km-t sodródtak változó irányokban dél-délkelet és dél-délnyugat irányok között. Ebből a délkeleti irány – főleg ha tartóssá válik –nagyon kellemetlen következményekkel járhatott volna, mert ez esetben a Kanári szigetek helyett Afrika nyugati partján (még Marokkó területén) elég lakatlan helyen értek volna partot. Innen saját erejükből nem érhették volna el a Kanári szigeteket, vagyis az Atlanti óceán átevezésének kiinduló pontját. Dec.13-n szerdán tudtak újra az evezőkhöz ülni, hogy a helyes irányba terelgessék szeretett hajójukat. Ekkor kb. 100 km-re nyugatra voltak a marokkói Agadírtól. Előző nap vesztették el az El Jadidában vásárolt második horgonyukat is. A hajó sodródását fékezendő, stabilitást adó ún. viharhorgonyt engedtek ki. Ez egy nagyszájú zsák, a végén egy sokkal kisebb lyukkal, a végére erősitve a valódi (most 4, egyébként 6 kilós) horgonnyal. Az átfolyó víz és a horgony súlya lassítja és stabilizálja a hajót. A Tűzhangyánál sokkal nagyobb vitorlás hajókra méretezett viharhorgony elszakadt és elvesztette a 4 kilós vashorgonyt. Helyette átmenetileg megtöltöttek egy ötliteres ásványvizes palackot a hajó csavarkészletével plusz minden alkalmas és nehéz kéziszerszámal.(Villáskulcs, franciakulcs, kombináltfogó meg hasonlók). Ezt később Graciosa-n nagy rutinnal egy kb. 5-6 kg-os kővel helyettesítették. (Kínos lett volna a hajó szerszámkészletét idővel a tengernek adni.) Szóval szerdán (dec.13) kezdtek újra evezni, aminek éppen ideje volt, különben ki tudja, hogyan alakul az útjuk. Hétfőn, kedden felmerült az esetleges hajós mentőexpedíció lehetősége, vagyis a Kanári szigetekre repülni itthonról, hajót bérelni és bevontatni őket a megfelelő kikötőbe. Szerencsére erre nem került sor. A megkezdett evezéssel fokozatosan a jó irányt tudták felvenni. Ez egy furcsa evezés volt, mert szinte a Kanári szigetekig csak a hajó egyik oldalán egy evezővel húztak, de a széltől, áramlástól függően hol az egyik, hol a mások oldalon. Ezeken a napokon kb. napi 60 km-t teljesítettek. Dec.16-n szombaton a Kanári szigetekre vezető hajózási útvonalat keresztezték. Dél körül elhaladt mellettük a Berger Nice nevű teherhajó, majd megfordult és profi manőverek után mintegy 100 m távolságra melléjük állt úgy, hogy ha Gáborék akarnak akkor oda evezhettek volna. Hivatalosan érdeklődött egy rövid kürtszóval, kell-e segítség. Gábor a hajótól távolodóan evezett, Andi meg a tengeri OK jelzéssel megnyugtatta őket. A hajó oldalán az összes szabad tengerész és utas az óceánon, távol a partoktól hihetetlen látványt nyújtó Tűzhangyát távcsövezte és fotózta. Vasárnap evezőseink kitalálták, hogy Fuerteventura helyett Graciosa szigetére mennek. Szerencsésen el is érték és hétfőn kora este kikötöttek. Itt esett meg, hogy egy hónappal az indulásuk után újra magyar szót hallottak. A kikötésnél Szabó Kinga szólította meg őket, hogy segíthetek? Nagy meglepetés, öröm. Ölelés.
Az időjárás, a hajó rendbe szedése meg a további út megtervezése miatt csütörtökig maradtak. Gábor kijavította és visszaszerelte a kormánylapátot. Egy megfelelő méretű követ piros heveder szalaggal összekötve horgonnyá alakított. Szerdán e-mail-ből tudták meg, mi szombaton érkezünk, Gran Canaria szigetére. Sok idejük nem maradt odaérni. Csütörtök de. 11-kor abban a tudatban indultak tovább, hogy szombaton találkozhatnak velünk.
Budapesten készült a csapat, az utánpótlással, a karácsonyi ajándékokkal. Andiék telefonon és interneten megadták a kívánság listát, a viharos utazás során elvesztett tárgyakról a hajó javításához szükséges dolgokról és a további útra szükséges egyebekről. Nagy beszerzési akciókat követően dec.23-n indult Gran Canaria-ra a felmentő csapat. Gábor testvére Rakonczai Péter, Nagy Albert vitorlázó barátunk és én. (Andi édesapja)
Ötórás repülőút után, helyi idő szerint (1 órával hátrébb van) 12 ó-kor landoltunk . Még nem vettük át a csomagokat, Andi telefonált, nehézségeik vannak. A nagy hullámzás miatt nem fognak aznap – a kijelölt céljuk – Pasito Blanco kikötőjébe érni. Hajnali 4 óra körül értek Las Palmas kikötőjéhez. Előtte érdekes kalandjuk volt. Megelőzte őket egy tengeralattjáró, szembe fordult velük (gondolom, jól megnézték őket), majd illő távolságot tartva meglepően nagy sebességgel elhúzott. Las Palmason megpróbáltak kikötni de a nagy szél és a hullámzás miatt nem bírták a kikötőt biztonságosan megközelíteni. Ötórás erős evezéssel (mind a ketten eveztek) azért dolgoztak, hogy a 4-5 m-es hullámok ne vigyék ki öket a kikötőt védő kőgátra. Nekünk még két óránkba került mire a szállodánkba érve, törődni tudtunk a Tűzhangyával. Persze itt délután szieszta van, addig semmit nem lehet intézni. Pláne szombaton. Két óra után újra telefonáltak. Lestoppoltak egy vitorlást, aki a nagy szélben vontató kötélre vette őket és azt remélték a célkikötőbe húzza őket. A vitorlás segítségével el tudták kerülni a partra vetődés veszélyét a változó irányú szélben rohamozó nagy hullámok között. A szigetek között felgyorsuló szél és az erős áramlatok nagyon megnehezítik egy motor nélküli evezős hajó dolgát. A biztonságos hajózáshoz 1,5-2 km távolságot kell tartani a parttól, viszont a nagy hullámokban alig bírtak evezni. A szombat délutáni időjárási körülmények között, vontatás híján később nem tudtak volna saját erejükből kikötőbe jutni. Vagyis elsodródhattak volna a sziget alatt és menetből indíthatták volna az óceáni átkelést. Ekkor már 2 napja jöttek Graciosa-ból, alvás nélkül.(A megtaláláskor készült vakus képen, a narancssága ruhában jól látszik a kialvatlanság.) Nagyon szerettek volna Karácsonyra ideérni. A vontatásos hírt véve taxiba vágtuk magunkat és loholtunk a kikötőbe nehogy lemaradjunk a befutásról. Nagy csalódásunkra se vitorlás, se Tűzhangya. A vitorlás valószínűleg nem ért rá, Pasito Blanco-ig húzni őket, de az elvárható korrekt segítséggel egy kőgátakkal védett öbölbe vitte őket, ami nem volt valódi kikötő. Az öböl közepén egy bójához kötötték a hajót és vártak. Főleg ránk. Telefonáltak. Egy ipari partrészen vannak, látnak egy nagy kéményt és rengeteg szélkereket. Így érkeztek Gran Canaria-ra kb. 270 km-t evezve 2 nap alatt. Mi még azt se nagyon tudtuk mi hol vagyunk, nemhogy ők. Vissza a szállodába, nekiláttunk autót szerezni. A szieszta miatt csak este 7 körül ültünk a bérelt VW Foxba. Andiék bemondták a térképen látható legközelebbi helyet, Casillas Romeral . Na jó. Megnéztük a Globalfleet-en (A műholdas nyomkövetö weboldala) hol vannak. Innen tudtuk a kőgátat. Este fél 8 körül már kb. 200 m-re voltunk tölük, de a sötétben nem lehetett a helyet könnyen azonosítani és az autóval közelebb menni. Szegények nem tudták, hogy egy villamos erőmű parti részénél kötötték ki őket, ezért rengeteg kerítés zárta el feléjük az autóval járható utat. Végül több telefon, SMS és GPS-es pozíció meghatározás után, megálltunk másodszor is az erőmű melletti köves tengerparton. A GPS jelezte, pozíción vagyunk. SMS-t kértem a villogó fényjeleket adó kéményhez viszonyított helyzetükről. Andi megírta, a villogó kémény és a szélkerekek közötti vonalon vannak. Jó, jó, de hol? Kocsit bezártuk és futva indultunk a sötétben felfedezett kőgát felé, amely mögött reméltük őket. Még 5 perc sietős bukdácsolás a köveken, és este nyolc óra körül végre megláttuk a Tűzhangyát a hatalmas kövekkel védett öbölben egy bójához kikötve. Fütyültem, integettem, Péter telefonált. Végre. Megvannak! Percekig várni kellet, mire az 1 evezős bocival (a vihar vitte el az evező párját) kievickéltek a meredek, köves partra. Mivel Péterrel előbb a másik oldalon vártuk őket, futva loholtunk a túloldalra. Felkapaszkodtak a partra mire átértünk. Mondhatom addig ismeretlen, jó érzés volt megölelni őket, Cadiz után egy hónappal. Végre megint együtt. Közben a szél erősen fújt, fáztunk ezért szélárnyékot keresve beálltunk a partravetett néhai halászhajó San Miguel mögé és majdnem mindent elmeséltünk egymásnak mi történt a Tűzhangya Cadiz-i indulása óta. Amit akkor nem meséltünk el, azt azóta már tudjuk, de ez egy következő történet, melyet már Budapestről fogok folytatni.
Gran Canaria, Pasito Blanco , 2006, december 27.
Pálos István
Ui:
Az evezőkkel hajtott Tűzhangya számára a kikötések biztonságos végrehajtása az egyik legnehezebb feladat. A szél, a nagy hullámok és az esetleges partközeli áramlatok kedvezőtlen esetben (ha rosszul mérik fel a helyzetet, vagy rosszul reagálnak rá) partra sodorhatják őket, ahol komoly sérülések érhetik a hajót. Ezért nem tudtak a nagy vihar előtt kikötni Safi-ban, és dec. 23-n Las Palmas-ban. Az áramlások sebessége többnyire meghaladja a hajóval evezhető sebességet, ezért ha rossz irányba viszi őket, nehéz, vagy lehetetlen belőlük saját erővel kijutni. Gran Canari-án arra kellett figyelniük, hogy az erős szél és a hullámzás ne sodorja őket partra, de az óceán déli irányú (parttól távoli) áramlása se kapja el őket, mert onnan nincs visszaevezés. Az Atlanti Óceán áramlásait áramlási térképekről lehet megismerni. (ilyennel rendelkeznek) A Tűzhangya átkelését is egy ilyen nagy óceáni áramlás fogja segíteni, de ehhez viszonylag pontosan bele kell találni. A part és kikötő közeli áramlásokat az időjárás erősen befolyásolhatja (Ezért is lehetnek veszélyesek.) a nagy óceáni áramlatokat kevésbé.
