Régóta esedékes, hogy a többi olimpiai válogatott csapatához hasonlóan a laseresek is küldjenek érdekfeszítő beszámolókat a világ minden tájáról. Természetesen az írások hiányának ellenére mi is keményen dolgozunk, vitorlázunk, és ennek rendelünk minden mást alá.
Noha sok minden érdekes történt a tavalyi évben: hallgattuk a süvítő Bóra hangját éjszakán keresztül a felborult utánfutók szélárnyékában, teregettük békáinkat nem túl stabil TV állványra, néztünk medál futamot a Garda-tó köd borította vizein, szedtünk ki öreg német alkoholistát az utánfutó alól Gdyniában, nyomorogtunk öten öt négyzetméteren (de nem öt napig), de nem ez volt a fontos, hanem hogy lehetőségünk nyílt tengeri és óceáni hullámokban, szelekben edzeni, fejlődni és készülni az egyre nagyobb megmérettetésekre a világ élvonalával, hogy méltón képviselhessük országunkat. A tavalyi év eredményei, az évet lezáró Horvát Bajnokság után decemberben új felkészülési évet kezdtünk – és miként szilveszterkor: új év, új fogadalmak: megpróbáljuk a sailing.hu-n keresztül az érdeklődő sporttársakkal megosztani a velünk történteket.
A decemberi cascaisi edzőtáborral szerettük volna kezdeni, de hiába volt hatalmas a lelkesedés, hiába ültek a csapat tagjai felváltva a laptophoz, írták át újra és újra a szöveget, az anyag elküldése olyan késedelmet szenvedett, hogy már nem számíthat nagyobb érdeklődésre, így azt ismételten átírva és a jelenlegi történésekkel megfűszerezve tálalja csapatunk.
Utolsónak Cascaisban
-volt az írás címe eredetileg, meg:
Karácsony előtt még mindig edz
a laseres csapat! – csak így bulvárosan-
A laser standard válogatott keret: Zsombi [Berecz Zsombor], Peti [Ambrózy Péter], Isti [Haidekker István] két turnusban érkezett meg Portugáliába, Cascaisba, ahol (már reméljük, hogy mindenki kívülről fújja!) 2007-ben, idén rendezik meg az összevont olimpiai hajóosztályok Világbajnokságát. Sietve, és szerencsére rövidített eljárásban mi is át kellett essünk, a többi csapatot is megtizedelő misztikus eredetű betegségen, külön köszönjük Istinek, aki a csapatból egyedül vállalta az áldozat szerepét. Bár olvastuk az előttünk ottjárók híradásait a veszettül háborgó óceánról, és a képeket, videókat látva elhittük nekik, hogy nem csak az olvasók szórakoztatására találták ki ezeket, minket teljesen más világ fogadott: a lehetőségekhez képest lapos óceán (swell: 0-2.5 méter között), mérsékelt szelek (0-5 Bft viszonylatban), érdekes áramlás (3-25 méterig). Két szélcsendes nap híján végigvitorláztuk a két hetet: vitorláztunk minden irányban, a partokhoz közel és távol, pályát és hosszú meneteket egyaránt, de ami a legfontosabb edzhettünk rövid, de értékesnek tűnő perceket Portugália kincsével a világranglista 6. helyén álló Gustavo Limaval, és a velünk együtt jelenleg Cipruson állomásozó görög származású Adonisszal. A Portugál versenyző valószínű fekete mágiát is használ: legalábbis vízen töltött óráit nem igen szaporította ottlétünk alatt, akkor is fél, háromnegyed óra vitorlázás után elégedettségét nem palástolva csúszott ki a partra (itt kissé túlzunk talán, de járjon utána, aki nem hiszi). A vízi edzéseket minden harmadik pihenődélutánt kivéve konditermi edzés követett, ahol a virgonc és öntevékeny akaratunkat vasfegyelemmel megszabályozva, úgymond Blackburn-i (A fiatalok kedvéért: Õ az a 36 éves ausztrál származású laseres, aki bár 2006-ban megnyerte a világbajnokságot,3 olimpián vett részt, ezek egyikén bronzérmet vitt haza, de cikkünkben történő szereplését a Sydney-Hobart verseny legrettegettebb szakaszának, a Bass Straitnek laserrel történő 13 órás maratoni átszelésével vívta ki.) mederbe tereltük, és a helyi lenyalt hajú, vádli nélküli maffiózók szemében is ismerté válva folytattuk izmaink acélosítását. Sajnos csak egy rendkívüli esetben részesülhettünk abban a kiváltságos élményben, hogy az egyensúlyérzékünket fejleszthettük a frissen beszerzett, sárgásan hófehér, fa-intarziás surfdeszkával a carcavelosi vár tövében megtörő hullámokon. A hazautunk eseménytelenül telt: mi cipeltük tengersótól fehérlő vitorlás cuccainkat, körülöttünk pedig mindenki karácsonyi ajándékokat egyensúlyozott.
És egy hirtelen áttűnéssel, pezsgőpukkanások hangjától kísérve átváltunk az újévbe, egy hajnali Malév gépen találjuk magunkat úton Ciprusra. Következzék hát:
Elsőnek Limasszolban
Az igazsághoz azért hozzátartozik,
hogy a szintén olimpiai RS:X-es csapat
egy nappal előbb érkezett
Azért jöttünk Ciprus larnacai repteréről még az alkudozva kapott, bogárhátút mímelő kocsinkkal is rejtélyesen megközelíthető városba, hogy résztvegyünk az újév első versenyén, majd az azt követő edzőtáboron. A hajnali kóválygást, a kézzel-lábbal történő kommunikációt leszámítva hamar odataláltunk egy hajós klubba, ahol az éjszakai őrrel, és a hajnali úszókkal (azért itt is csak január 2-át írtunk, és hiába most a 10-16 fok, múlthéten -1 riogatta a helyi lakosokat) történő kapcsolatfelvételből kiderült hol találjuk a Ciprusi Vitorlás Szövetség központi kikötőjét. Ne a hazai viszonyainknak megfelelő klubot képzeljetek el, a kő hullámtörők mögött homokos strand terül el, abból emelkedik ki a kopottas fehér épület, leszakadozott plakátokkal az oldalán, és koszos wc-kel a belsejében. A földszinti hangár fogadja be a résztvevő RS:X-eket, és a felszerelt állapotú lasereket – igen, a képzeletetek vásznára itt egy magas ajtót kell festenetek, míg az emelet irodákat, ingatag wi-fit és műanyagszékes kávézót rejt.
Sajnos az előnevezők sorban mondták vissza a részvételt, és még csak nem is a világelsők által előnyben részesített miami grade 1-es (az isaf által kategorizált versenyek közül ez a legnagyobb – idén összesen 6 lesz ilyen) verseny miatt. Így a nemzetköziség megmaradt, csak a méret csökkent: mindenesetre vannak itt azért még a távoli Svédországból is versenyzők, meg meglepetésünkre a görög nemzeti válogatottat az előző bekezdésben már említett, a világranglistán a 44. hely környékén álló versenyző képviseli.
Hiába a helyiek minden jó szándéka, és segítőkészsége, a csalódásunkat a kapott felszerelés láttán nehéz palástolni: cápaharapta svert, rozsdafoltos kormány, lötyögő veretekkel rendelkező rudazat, ventilproblémákkal ventilnélkülisége okán nem rendelkező gélkopott hajótestek. Legalább a kölcsönhajókkal rendelkezők közötti esélyegyenlőséget biztosítandó, a magyar versenyzők fair play hozzáállását jellemző ötlet nyomán naponkénti hajócserékkel kezdjük a kis széllel induló versenyt. Az első nap hosszú pályákat, közepes eredményekkel történő ismerkedés a helyi viszonyokkal. Második nap esőfüggönyök karistolják a rezzenetlen vízfelszínt, minket meg magába szippant a helyi táblás játék: a tavli, olyannyira, hogy Petit még manapság is néha azon kapjuk, hogy órákig statisztikai képleteket vázolva számolja egyes lépések esélyeit (Hihetetlennek tűnik, hogy többek között dobókockákra alapozott játéknak ekkora elemző irodalma legyen, mindenesetre vissza a témánkhoz).
Ezzel eljutottunk a jelen napunkhoz, lassan jelen pillanatunkhoz is (már nincs sok hátra: nekem az írásból, nektek az olvasásból). A mai nap sem kecsegtetett sok jóval: lapos víz, a reptéri meteorológia is maximum 5 csomós szelet jósol, és mi nem hiszünk a helyi versenyzőnek, hogy délben már lógni fogunk a hajó oldalán – pedig neki volt igaza. Egyenletes, 3-4 Bft erejű szélben sikerült résztvenni a mai futamokon. Van, aki állóképességét kihasználva utasította maga mögé a hátszélben félelmetes gyorsasággal rendelkező ciprusi versenyzőt (ő Zsombi), van, aki meg a Guiness rekordok könyvébe próbált bekerülni, az egy nap alatt eltörött felső tagok számával (ő meg Peti volt. A rekord jelenleg kettő, lehet próbálkozni). A második esetnek vezető pozícióból történő kiesés emeli értékét.
A résztvevők között mint már említettük nem csak mi vagyunk az egyetlen magyar csapat: az RS:X-es csapat is küzd, a fiúk között Gádorfalvi Áron teljesít jobban (írnának ők is beszámolót, de Áron jelenleg Benedekkel együtt a szakdolozataik vázlatát készítik, és ezúton is üzenik Jenő bácsinak, hogy elnézést a késésért, az anyag érkezik), Gábor meg új beállítással kísérletezik jobb sebesség elérésére, a női mezőnyben (nem yinglinges testalkatú lányok…) Detre Diána tartja a frontot, mikor a torkában bujkáló betegség épp nem győzi le őt.
Hát így áll jelenleg a kép, a vízről kivonuló vitorlás sereg után elhullajtott laseres sverteket találni a parton, rajtfotókat elemeznek titkon az OCSosok megtalálására, mi pedig készülünk a további megmérettetésekre.
Köszönjük kitartó figyelmeteket, mostmár csak a befejezés volna hátra. Eredetileg úgy fejeztük volna be az írást, hogy: „Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és Boldog Új Évet Mindenkinek!”, noha ez aktualitását nem vesztette, de az eltelt napok egyre szaporodtak, így kénytelenek leszünk mindenféle frappáns befejezés helyett egyszerűen csak pontot tenni a végére.
Ui.:
Legvégül, de nem utolsósorban,
ahogy mondani szokták
Ui.: Itt köszönnénk meg a családjainknak, anyáinknak, apáinknak, testvéreinknek, kedveseinknek a támogatást, a megértést, és a türelmet, szponzorainknak, barátainknak meg a szüntelen segítséget.
A csapat tagjainak szponzorai:
Berecz Zsombor: Jóhajó vitorlás bolt; Marine Pool; 3B Kft – minden ami bútor; Balla.hu
Ambrózy Péter: Gropius Rt.