Legutoljára öt éve az első versenyen indultam. A Keszthely-Kenese Szóló verseny végre egyszer időben meghozta a kedvem és volt időm rendesen felkészülni. Gondoltam én akkor….
OK. Nézzük, hogy mit is kéne összeszedni, hogy versenyképesek legyünk. Kell egy hajó, kell egy reacher, automata kormány, kötelek, talán egy gennaker, orrsudár. Na neeeee ezt mind kölcsönbe? Az nem fog menni, hogy össze-vissza kéregessek. Vegyünk meg ezt, azt.
Az ezazból végül a hajó kivételével minden meglett, de azt sehogy nem tudtam összeszedni. Mindenhol elutasító vagy kikerülő választ kaptam. Előre kellett menekülni, mert a reachert már megrendeltem, automata kormányt megvettem, itt már nem lehet megállni. Végül Fináczy Gyuri javaslatára Váczi Sanyitól sikerült kölcsönkapnom az Andersent.
Végre kezdett összeállni az egész. Már csak a kész reacher hiányzott. Az viszont kezdett reménytelennek tünni csütörtök reggelre. Volt bennem némi harctéri idegesség, amikor Fekets Adrienne rámszólt, hogy az utolsó pillanatban megérkezett a várva várt anyag. Huh, csak lesz belőle reggelre valami. Ezzel összeállt a gép, vígan verethetünk……… Ha lesz olyan horgonyom, ami az előírásban szerepel. Nos, ezen a ponton kételyek kezdték elönteni az agyam. Horgony nincs, lánc nincs, előre láthatólag esélyünk (merthogy más is küzdött ezzel a problémával) sincs szerezni. Végül azután nagy nehezen ez is meglett. Sőt még egy hatalmas méretű gennakert is sikerült szereznem.
A verseny előtti éjszaka nyugodtan telt már el, leszámítva, hogy mindösszesen reggel négyig sikerült aludnom a harctéri idegesség miatt. Na ez is jól kezdődik. Így sem leszünk bővében az alvásnak, mert a meteorológia hosszú és szenvedős versenyt ígér. Nos, hát ez van. Majd lesz valahogy.
Reggel nyolckor szokásos elmaradhatatlan reggeli, kormányosi értekezlettel és máris megérkezik a reacherem. Némi behúzópont változtatás, próba, már fent is van. Mehetünk. A rajt előtt kint a vizen várakozás 1-2 Bft keleti széllel kezdünk, ahogy azt az időjósok meg is mondták.
A rajt látszólag a Tihany felőli oldalon jobbnak tűnik. Rögtön bevethető a reacherem. Más vitorlát az elején csak a Farky húz. Meg is lesz az eredménye, a Fahajóval együtt rendesen meglépnek. Én rossz ütemben és talán későn váltok spinnakerre, aminek az a következménye, hogy pár hajótól, akik felülről érkeznek nem tudok meglépni. A csőben Varga Lajos, Fináczy Gyuri, Rick Gergő trióval együtt érek. Lajos kivételével mindenki a déli oldalt preferálja. Kis szélkeresgélés, a parthoz közelebb erősebb. A Fahajó lassan már alig látszik az ég alján, Farky is elég messze van, de fokozatosan jövünk rá szinte egyvonalban három hajó, mögöttünk egy kicsivel Picula kezd felzárkózni.
Gyönyörű hátszeles menet különösebb változások nélkül. Farkyt utolérjük, de utána már nem marad le. Öten szinte egyszerre lépünk be a Keszthelyi-Öbölbe. Kicsit izgulok az északi pozícióm miatt, de jön egy pöff és elfúj. Hurrá…. Na de nem eszik olyan forrón a kását. A következő pöffel jönnek a többiek is. Gyakorlatilag egyszerre vesszük a keszthelyi bóját öten. Úgy tűnik új rajtként vehetjük innen.
Visszafelé a naplementében gyenge szél, reacheres kreuz. Bevetem az új reachert, de mire rájövök, hogy mennyire szabad behúzni, a többiek lelépnek. A visszaerősödő szélben elég elkeseredetten vágok bele az éjszakába. Immár fokkal. Kínlódok rendesen. Nem ismerem a hajót. Nem mentem vele éjszaka még. Nem tudom, hogy mikor viszem optimálisan. Gyakorlatilag megzavarodtam. Egyszer úgy érzem, hogy túl közel mentem Badacsonyhoz, azután Fonyódtól riadok meg. Mást nem is tudok, felöltözök és próbálok ráhangolódni az egész éjszakás kreuzra. Lassúnak nem tűntem, mielőtt lement a nap, pedig a Fekets fock is most van először felhúzva.
Közben feltűnik, hogy közel vannak körülöttem a fények. Hoppá, hoppá nem vesztettem még el a meccset. Fonyód alatt látok valakit beragadva. Na gyorsan tűnés innen. Az éjszaka azzal telik, hogy jobbcsapáson elindulok az északi part felé, majd elkezd tompulni. Még egy picit húzom, de már annyira negatív, mintha visszafelé mennék. Megfordulok és ugyanezt játszom a déli part felé, azzal a különbséggel, hogy nem lesz negatív, de előbb-utóbb a part szab határt a próbálkozásaimnak. Az északi oldal esetleg jobb lehet, de nincs türelmem az oltári negatívot sokáig húzni. Földvár előtt feltűnik egy furcsa hajó. Kb. olyan gyors mint én, de jóval élesebb. Utolértük volna a vezető Fahajót? Azt sejtem a sötétben, hogy igen. Ahogy jött, úgy megy is és a csőig már nem találkozom vele. A révhez közeledve jelentősen visszagyengül. Alig néhány méterrel érek át a Brokernet mögött.
A révnél hatalamas döghullámok jelzik, hogy a keleti medencében több szél várható. Ahogy elérek a THE vonalába, meg is jön a szél. Négyes, néha talán ötös is. Jól megy a verda, úgy tűnik gyorsabb vagyok a Brokernetnél. Látom is a villogót Almádi felé. (ÖÖÖÖÖÖ…. Inkább nem is, de ezzel az Almádival hadilábon állok…) Egyszer csak elhagyom a villogót, ami valójában nem más, mint Csopak előtt szegény törött kormányú Rick Gergőt mentő motoros. Utána semmit nem látok. Hova is kéne mennem? Gyors telefon, túloldalon értetlenség fogad. Már megint behülyített ez a fránya Almádi….. Kreuz. Egyre zaklatottabb, pöffösebb. Már a villogót is látom. Előttem egy pozíciófény. Lassan utolérem, jaj nem is lassan, hanem gyorsan. Menj már arrébb, be vannak dobva a botok! – hallom a túloldalról. Na jó, megejtem egy kicsit. Mégis csak ciki egy horgásszal összeakaszkodni hajnalban a víz közepén, verseny közben.
És lassan végre Almádi. Gyenge szél, síma víz. Kiüvöltök a hajókra – Hányadik? Második – jön a válasz. Te Szent Kleofás! Amitől a legjobban féltem, az jobban sikerült, mint reméltem. Már csak egyvalaki van előttem. De ki az? Mögöttem nem messze megérkezik a Farky, majd nem szakad el a bójától. Fennakadt. Hamarosan meglátom a Fináczy Gyurit, jön utánam.
Reacher fel, nagy félszeles rohanás Aliga felé. Hamarosan becsúszik alattam vonalban a Gyuri, de a szél elkezd élesedni. Be kell tekerni a nagy rongyot. Éleskedek, hogy elérjem Aligát, közben a reacher többször megpróbál kitekeredni. Imádkozom, hogy nehogy elszakadjon. Végre elérem Aligát, halzolok. Világosodik, de még nem látom a vezető hajót. Arra számolok, hogy az idáig élesedő szél ugyanezt hozza Csopak felé is. Ezért fennhagyom a reachert. Már csak azért is, mert nem nagyon merek az orrdekken köteleket bogozni, hogy felhúzzak egy ismeretlen méretű gennakert. Közben látom, hogy a Gyuri picit elmarad és közben a derengésben észreveszem, hogy spinnakert ránt. Jaj, csak ezt éljem túl…. Közben a szél élesedik –terveim szerint- Gyuri elesik a golyóval, egyszer, kétszer, háromszor……
Mégsem marad le.
Csopakhoz közeledve érzem én, hogy baj lesz. Előttünk Picula, jól feljöttünk rá, szintén csak top génuával halad, de még így is jókora előnnyel ér be elsőként a célba. Hirtelen visszanézek. A Déli Szélről pikk-pakk eltűnik a spi és jön élesen keresztbe. Húzom, két és négy kézzel mégis esélytelen vagyok. Fél méterrel kikapok. Mégsem vagyok elkeseredve. Egyszer egy Öböl Kupán közel hasonló módon kaptam ki Gyuritól. Akkor már rájöhettem volna, hogy ha késve húzok bőszeles vitorlát vele szemben, akkor végem van. Nos, van aki semmiből nem tanul…..
Az eredmény pedig magáért beszél. Az első teljesített TBS Nagydíjamon harmadikként futottam be! Ki a fene gondolta volna ezt egy nappal ezelőtt.
Köszönettel tartozom:
Elsősorban Váczi Sanyinak az Andersenért, Fekets Adriennek és Imrének az éjszakai munkáért, Pallusnak az instrukciókért, a Kereked Klub csapatának, hogy a kilátástalan horgonykeresésemből kirángattak, és mindenkinek akinek része volt abban, hogy ezen a versenyen és így részt vegyek. Azoknak akiknek szerepük van abban, hogy a verseny létezik mindenkinek aki csinálja, parton és vizen.…..
És mi a tanulság?:
Ismerd meg az összes vitorládat még jóval a verseny elött és ismerd meg a hajód és magad határait. Edzél úgy, hogy hozd magad vacak helyzetbe (például spinnakerrel fetrengj, hogy tudd hogyan álljál fel egyedül), de mindent felülmúlóan az a legfontosabb, hogy legyen időd mindezt elvégezni. 🙂