Vasárnap este ezen morfondíroztam hazafelé az autópályán, miközben tudtam, nem sokkal előttem legalább akkora vigyorral a fején mint amit a sajátomon látok a tükörben, Belle Örs vezeti azt az autót, melyet az elkövetkezendő egy esztendőben közösen foguk nyúzni,. Egy ötös BMW-t!
Na de ne ilyen hevesen. A Pénteki Regatta sorozat 2006-os fordulói tavasszal még nem így kezdődtek. A Balusztrád csapata kezdte a selejtezőket, mert szerény személyem hol elfoglalt volt, hol beteg, hol pedig az ujját plasztikázta a csopaki kikötőben. Sebaj, egységben az erő. Ha a támogatóink nem is rajongtak az ötlettől, e két Scholtz-22 egység – a Balusztrád és a Diego – egy csapatot alkotva vette fel a küzdelmet, a komoly csábítást jelentő díjakért. A cél továbbra is az egy-három volt, persze titkos vágyakkal fűszerezve. A taktika bejött. A selejtezők első felében Balusztrád csapata dominált, és remekül hozták a dobogós helyeket. Majd a Diego egység is csatlakozott és addig hergeltük magunkat, míg sikerült a selejtezőket az első helyen hozni. Na jó, eddig ez rendben is volt, de 2006-ban változtak a szabályok. Ezzel még csak a döntőbe kerültünk be, igaz remek helyen, két első helyet hozó futam eredménnyel.
És eljött a döntő hétvégéje, még nyolc futam. Egyforma hajók, sorsolással kiosztva. Gyors ismerkedés az esőben, majd irány a pálya. Már a rajt sem volt az igazi, de az, első bójavétel alulmúlhatatlanra sikerült. Ugyanis Örs és Nándi kettesben maradtak a fordulóra, mivel a „nagy izgalomban” búvárokat megszégyenítő mozdulattal vetettem bele magamat a küzdelmekbe – illetve a hullámok közé. Állítólag nagyon csodálkozva néztem fel a vízből – de szerintem ők is így néztek vissza. Kicsit elmélkedtek, majd azért megszánták az ázott verebet és befogadtak. Pár kört még vitorláztunk újra hárman – ám ez most csak egy ötödiket ért. Sebaj csere-bere a kormánynál, kis állítgatás és csata-csata. Ez már jobban sikerült, második a hely. Na ezzel pontegyenlőséggel voltunk a 2005-ös BMW tulajdonos Imike és csapatával, ennyit a hozott előnyről…
Szombat változékony időjárással lepett meg minket. Mindent bevetettünk, amit két Scholtz-22 kormányos az eltelt évek alatt felhalmozott a témában. Kivételesen a „két dudás egy csárdában” figura hatékonyra sikerült és nyálkás talpú Kugler barátunk is remek formában volt – mégis van előnye a női szurkolók közelségének. A nap három első helyet jelentett számunkra, így nem csoda, ha már éreztük a bajor kárpit illatát az orrunk tövében.
Mi sem természetesebb, a szombat után vasárnap következett. Már számokkal a fejünkben mentünk ki a vízre, jelezvén, tudjuk kit és mennyire kell fogni annak érdekében, hogy már váltókar is a kezünkben legyen. Ekkor érkezett az újabb meglepetés, ezt most Örs produkálta. Minden úgy ment, ahogy terveztük, Imi és Apuka mögöttünk, Detre tesók az élen, mi fix járgányt jelentő második helyen, amikor az utolsó bója elvette Belle Bubek eszét. Egy kis 360, persze bliszter le, fock fel, majd vissza – és ezt az ellenfelek mosolyogva nézték végig, miközben szerény vigyorral a bajszuk alatt előzgettek le minket. Huss, így lett 50méteren másodikból ötödik helyünk. Mit is mondjak… Sejthetitek a hangulatot! Adrenalin a szálingon, matricák lecsavarodtak a hajóról, halak menekültek a körülöttünk forró víztől és állítólag a gyengébb idegzetű öreg sirályok elköltöztek Keneséről. Talán ez hozta meg a végső sikert, mert a kilencedik futamot tisztán hoztuk, és ezzel bebiztosítottuk a BMW következő esztendejére a tulajdonosi struktúráját! Rövid ebédszünet után a sporttársakat kevésbé zavarva a tizedik, számunkra levezető futamon egy harmadik hely bezsebelésével adtuk tudtára mindenkinek, hogy a 2006-os esztendőben új nyertese van a Pénteki Regatta sorozatnak.
A pályán haza felé sokat morfondíroztam. Nyolc egyforma járgány, tíz szelektáló péntek és egy nyolcfutamos hétvége – igazán férfias küzdelem pár szóban leírva. Igazi megmérettetés és pazar díjak, nem beszélve a kitűnő versenytársakról, ellenfelekről és a rendezőkről. Hálás vagyok, hogy része lehettem.
KÖSZÖNÖM!
Én már csak azt mondom, jó kis nap az a Péntek…
Rozsda