Cascais, Portugália: A múlt héten rendezték meg a jövő évi kvalifikációs Világbajnokság előversenyét. Ugyan nem örvendett közel sem akkora népszerűségnek ez az esemény, mint a VB fog jövőre, tapasztalatszerzésnek mégis kiváló volt.


Cascais városkája Lisszabontól 25 km-re található és tőle nyugatabbra már csak úszni lehet Európában, de azt se sokáig, mert az óceán 16 fokos. A hely egyik sajátossága, hogy a víz szinte állandóan hullámzik nyugati irányból, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással, amire mindig rádolgozik az éppen aktuális szél.



A versenyen történő részvételünk apropója az volt, hogy ismerkedjünk a hely sajátosságaival, a rendezőséggel, a körülményekkel, hiszen 2007-ben az összes olimpiai hajóosztály Világbajnokságát Cascais vizein rendezik meg.



A kikötőtől és a parti kiszolgálástól nem voltunk hanyatt esve, hiszen az uralkodó szélirány, ahonnét olykor 7-es, 8-as szél is fújhat, pont keresztbe keveregve érkezik a sólyára, ami nem tette egyszerűvé a vízre szállást – ráadásul a többi sólyáról is elzavartak bennünket.



A rendezőség sincs még a helyzet magaslatán és amikor elgondolkoztunk, hogy a kettes amit kapnának az értékelés során, az az ötös, vagy inkább a tízes skálán helyezhető el indokoltabban.
Ha a humort is osztályoznunk kellene, akkor azért inkább az ötös skála a helyénvaló. Előfordult, hogy a pályák nagy mértékben fedték egymást és a geometriával is volt gondja a T. rendezőségnek, mert a trapéz sem úgy volt trapéz, ahogyan én anno tanultam.



A 470-es pályán egy nap ötpercest követően elfelejtettek négypercest lőni, amit azért lassan észre is vettek – az ember, az mégiscsak ember, előfordul az ilyen. Hogy leplezzék a halasztás valódi okát, ravasz módon motorost küldtek a kreuzbójához, amit persze meg sem mozdítottak. A következő időadás sem ment flottul. A négypercest 14 másodperccel korában lőtték. Nagy kavart azért nem okozott a dolog és elvégre nekik is van még egy évük rendesen felkészülni.



A versenyre kevés hajó érkezett és végül csak hat hajóosztályban (RS:X ffi, női, 470 ffi, női, Star, 49er) sikerült úgy, ahogyan épkézláb regattát tartani.



Gádorfalvi Áron technikai gondok miatt lekéste az első rajtot RS:X-ben, de aztán szépen felkapaszkodott és végül hatodik lett.



470-esben Vígh Andris és Perjés Bálint mellett mi (Sallai – Olosz) indultunk még magyarként. A fiúkat és a lányokat egyszerre indították, de végül külön értékelték. Rosszul kezdtünk az első napon a trükkös szélben, de aztán egészen felküzdöttük magunkat a harmadik helyre három nap után. A negyedik napon fel se kellett volna kelünk, ugyanis egy korai rajt és egy törött bumm teljesen hazavágta a három futamunkat (OCS, DNF, DNC).



Az utolsó napon már csak a megszokott Medal Race volt vissza, ahol Acsiék küszködtek technikai problémákkal, mivel a trapézt tartó gumijuk elszakadt és a trapéz az összes fordulónál a vantnira tekeredett. Az első kreuz után ők vezettek, mi pedig másodikak voltunk. Először a világranglista hatodik, majd harmadik került le elkövetett technikai hibáink miatt, de a harmadik helyre azért így is elég volt a teljesítményünk ebben a futamban.