A magyarul hátszélvitorlaként emlegetett vitorlát bőszelekben használjuk, így nemcsak hátszélben, hanem háromnegyed- illetve félszélben is. A spinnakerbumm pedig a vitorla stabilizálására, megtartására és részben beállítására szolgál.
Kezdjük az elején. Először is be kell kötni a helyes sorrendben. Ezt azért említem, mert nem egyszer előfordult már itthon is, hogy fejjel lefelé húzták fel a golyóként is emlegetett vitorlát, vicces pillanatokat okozva másoknak és bosszúságot adott hajó kormányosának. A spit ezután fel kell húzni. Még cirkálószakaszban el lehet kezdeni előkészíteni a felhúzást, amely részben a spibumm kirakásából és a luvszár kihúzásából áll. Ezután következik a leejtés és maga a felhúzás. A művelet végén érdemes felnézni, hogy valóban sikerült teljes mértékben felhúzni, avagy sem. Az esetek kis részében nem jön csak össze, de ha félszélben lóg a teteje, az biztos, hogy komoly hátrányt jelent, – mivel inkább oldalra fog húzni – és ha a szél is erősen fúj, akkor azt a tíz-húsz centit is nehéz utánahúzni, tehát erre érdemes a kellő időben kellő figyelmet szánni.
Bőszelekben a térnyerés az elsődleges szempont, ezért erősödésben megejtjük a hajót és a spinnakert ezzel egyidőben kifele fordítjuk. A spinnakernek úgy kell állnia, hogy az a lehető legjobban fogja fel a szelet – és ehhez sok esetben rá kell kormányozni a hajót a szél irányának megfelelően. Ez igaz hullámtaktika esetében is. Vagyis, amikor a gyorsítás érdekében hullámon felfele élesen vitorlázunk – hogy hajónk felgyorsuljon a kellő mértékben, – akkor a spinnaker is egészen félszeles állást vesz fel, viszont amikor hullámon lefele megindul a hajó, akkor egészen luvba kell húzni
A spibummot úgy állítjuk, hogy ha élesebben szeretnénk haladni, akkor felfele húzzuk, és ha tompábban, akkor leeresztjük. Ezeknek a mértéke a szélerőtől is függ. Ha nagyon élesen vitorlázunk, vagyis felemelt spibummal, akkor radikálisan fog csökkenni sebességünk, ezért egy ilyen taktikai döntést nagyon meg kell fontolni meghozatala előtt.
Hátszélben ajánlott, hogy a spinnaker luv és lee halfeje egy magasságban álljon. Vagyis a spibumm ennek megfelelően állítandó. Ez természetesen változik a szélerővel is. Gyenge szélben egészen lent van a hátszélvitorla rúdja és ahogyan erősödik, úgy kell emelni azt. De erős szélben ismét elindul kissé lefelé a bumm, melynek célja leginkább a hajó stabilizálása és a vitorla súlypontjának hátrébb-lejjebb helyezése. Ezzel egyidőben a vitorlát lehet kissé szétfeszíteni is – luv és lee szár behúzása, – ezzel is növelve a stabilitást, mely csak kis veszteséget jelenet sebességben a biztonság javára.
Egy hajóval addig ejtsünk le hátszélben, ameddig a térnyerés optimális. Nos igen, honnét tudjuk, hogy ez hol is van. Érdemes a hasonló hajókat figyelni versenyen, de magunk is próbálkozhatunk tőlük kissé élesebben vagy épp tompábban vitorlázni, mert lehet, hogy hamarabb elérjük célunkat. Gyenge szélben a legtöbb könnyű hajóval nem érdemes tompán, közel a hátszéltengelyhez vitorlázni, mert nagyon lassan érjük el célunkat. Erősebb szélben viszont egy-egy hullámon akár a széltengely alá is ejthetünk (falsolás), amely a lehető leghatékonyabb módja a térnyerésnek, de ehhez megfelelő erősségű szél, vagy megfelelő irányú és nagyságú hullámzás szükséges.