1993-ban épp Bruno Peyron kis csapata volt az, akik a Commodore Explorer fedélzetén először 80 nap alá szorították a non-stop földkerülés idejét. Ma, 12 évvel később, szintén a Jules Verne Trophy keretein belül 50 nap, 16 óra, 20 percre sikerült javítani ezt az időt 22,2 csomós átlagsebességet produkálva.
Hajnali 3 óra 23-kor világkörüli útja végén befutott az Orange 2 keresztezve a Jules Verne Trophy célvonalát, az Ushant szigetén található Le Creac’h világítótorony és a Lizard Fok között.
Az idejük 12 nappal, 21 órával, 39 perccel, 42 másodperccel gyorsabb, mint a Geronimo féle Jules Verne Trophy rekord és 7 nappal, 17 órával, 12 perccel és 41 másodperccel jobb a Cheyenne klasszikus világcsúcsánál, megszüntetve véglegesen a két rekord közötti félreérthetőséget azzal, hogy most mindkét idő ugyanaz.
És hogy mi tette őket ennyire sikeressé? A hajó, a csapat, a megfelelő döntések. A hajó változtatásiról már beszámoltunk az út során, de arról még nem, hogy mennyire jól használták ki az időjárás adta lehetőségeket. Illetve inkább jól választották meg az indulás időpontját az időjárás szempontjából. Ha a hajó olyan gyorsan tud haladni, mint az időjárási rendszer, vagy még egy kicsit gyorsabban is, akkor hatékonyan meg lehet választani a hajó pozícióját ezen belül és így az optimális vitorlázási feltételeket tulajdonképpen a kormányos és a navigátor határozza meg – sima víz és 20-30 csomós sebesség. Ez az első alakalom, hogy egy hajó elég gyors volt ahhoz, hogy egy alacsony nyomású rendszerrel „játszadozhasson”, mint ahogyan azt tették is. Ahogyan elérték a számukra megfelelőt, csak meg kellett kapaszkodniuk benne. Ezzel egy új világ lehetősége nyílt meg.
A hajó eközben sokkal masszívabb lett, mint az előző generációs Ollier & Associates G-Class katamaránok és sokkal magasabb a vízvonal feletti rész is. A legénység képes a hajót jóval keményebben vinni, mivel a legfőbb átalakítások révén, melyet a hajó víz feletti részén és a keresztmerevítőkön végeztek el, magasabb biztonsági szintre emelték a hajót.
A jövőről annyit, hogy valószínűleg lesz Orange 3 is, amin az egyik fő változtatás a zártabb cockpit lesz.
Az Orange 2 legénysége:
Bruno Peyron (kormányos, irányító)
Roger Nilson (navigátor, orvos)
Lionel Lemonchois (őrségparancsnok, kormányos)
Philippe Peche (őrségparancsnok, kormányos)
Yann Elies (őrségparancsnok, kormányos)
Ronan Le Goff (rig és manőverek )
Sebastien Audigane (kormányos, biztonság)
Jacques Caraes (vitorlakezelés, videó)
Florent Chastel (kötelek)
Yves le Blevec (vitorlakezelés)
Jean-Baptiste Epron (vitorlakezelés, ellátás és logisztika)
Nicolas de Castro (hajóépítő)
Ludovic Aglaor (irányítás)
Bernard Stamm (irányítás, mechanika)