Ennél a pontnál Jean le Cam zsebében volt a győzelem, hacsak nem választ túl keleti utat az Atlanti-óceán déli részén, a Falkland szigeteket jobbról kerülve; ez a megtett lépés úgy tűnt, hogy visszaveti őt egészen a harmadik helyre, miután csak gyengébb szélben tudott vitorlázni Goldinghoz és Riouhoz képest.


A PRB eredménye

32 éves Vincent Riou (33 lett Január 9-én) a Vendee Globe-on egy remek rekorddal indított, több tanulmányúton van túl, beleértve egy negyedik helyet a 2002-es Solitaire du Figaron. De az önéletrajza elhaványul, ha összehasonlítjuk az őstalentum Jean le Cam három Figaro győzelemével és 20 éves pályafutásának első helyezéseivel vagy a Transat győzelemmel plusz a Mike Golding által Open 60-assal lefektetett hatalmas mérföldkövekkel.

Riou társulása az Open 60-assal tovább tartott egy évtizednél is, az első megmérettetése a Route de Café (most Transat Jacques Vabre) volt 1993-ban. Riou bizonyított az 1996-ban Figaro osztályban és ezen idő alatt találkozott Michel Desjoyeaux-vel, akivel nemcsak hasonlóan lágy modorú a temperamentumuk (ő valójában kissé szerényebb és kevésbé szókimondó, mint Desjoyeaux) de mélyebbre hatolva egyetértenek a hajó aprólékos technikai vonatkozásában is.

Riou is ott volt a „fedélzeten”, hogy Desjoyeaux 2000-es Vendee győzelmének technikai részét lebonyolítsa és jelen volt a kezdetektől napjainkig a program minden szempontjára kiterjedő döntéshozatalban a konstruktőrökkel és építőkkel történő együttműködéstől kezdve egészen a hajó felszerelésének pontos meghatározásáig.

Ahogy Desjoyeaux, ő is nagyon találékony. A 2000-es Vendee Globe alatt Riou Franciaországban tartózkodott, valójában mintha Desjoyeaux-vel együtt vitorlázta volna körbe a földet. Amikor Desjoyeaux képtelen volt elindítani a generátort miközben a Horn Fokhoz közeledett, Riou volt, aki előállt kirívó gondolkodásával, de egyben a hatékony megoldással, hogy a bumm erejének kihasználásával fordítsa el a motort.

Ironikus, hogy Riou a 2001-es szezont a Bonduelle legénységeként töltötte el, Jean le Cam trimaránján, akit végül is elvert a Vendee Globe-on. Mivelhogy a Michel Desjoyeaux féle Geant trimarán csapat tagja, még felelős volt Desjoyeaux útjáért is, amely végül az ő győzelmével ért véget a 2002-es Route du Rhumon.

2002 Decemberében a PRB -a Les Sables d’Olonne székhelyű cég, amely kő burkolatokat gyárt házakhoz- úgy döntött hogy még egyszer nevezni akar egy általa támogatott hajót a Vendee Globe-ra, Jean-Yves Hasselin 1992-es, Isabelle Autissier 1996-os és a 2000-es győztes Michel Desjoyeaux szereplése után. Míg Desjoyeaux elkötelezte magát a trimarán projekthez, addig Riou lett az örökös.

A rig módosításával 2002-2003 telére végeztek és Riou meg is nyerte első nagy tengeri versenyét öreg paripája hátán – a 2003-as Calais Round Britain Race-en. Ezt követően negyedik lett a Transat Jacques Vabre-en, egy évre rá pedig, 2004-ben a PRB árbocát vesztette ugyanezen a versenyen, egy héttel a rajt után.

A Vendee Globe startjánál Riou-t és a PRB-t az első ötbe várta az őt támogató csapat, de nehezen elkézlehetőnek tartották azt, hogy meg tudja előzni a Golding, le Cam vagy Roland Jourdain kormányozta hajókat, akiknek sokkal nagyobb a tapasztalatuk és új hajókkal vitorláznak.

Riou technikai tudása és a háttérben irányító Desjoyeaux féle szárazföldi csapat munkája szépen fizetett, bár kissé tartott az út során kialakulható károkért. Amikor beért Les Sables d’Olonne-ba és beletörte a pezsgősüvegbe annak dugóját, felbuzdított egy szellemes újságírót, aki meg is kérdezte tőle, hogy vajon ez volt az első hiba, amit elkövetett.

Valójában nem erről szólt Riou magyarázata: „Két területen is szenvedtünk sérülést: az Indiai-óceánra történő belépés során problémát véltem felfedezni a kielnél, különösképpen a hidraulikánál, amely meggátolt a kiel döntésében. És problémám volt az egyik ballaszt tartállyal is.  A víz be tudott jönni és a levegő ki tudott áramolni, így a tartály teljesen nyomás alá került és a végén felrobbant. Amikor bal csapáson mentem 1,5 tonna víz hiányzott. Szerencsére a legtöbb hegymászást az Atlanti-óceánon jobbcsapáson kellett megtenni.

Talán szintén jelentékeny volt, hogy míg Golding és le Cam a verseny nagy részét a Fleet 77-es műholdas kommunikációja nélkül töltötte, addig a PRB folyamatosan működésben volt. Így Riou képes volt több időjárási adat letöltésére és jóval kevesebb időt kellett az időjárásra szánnia (nem is említve a pénzt). Riou úgy véli, hogy ha le Cam működtette volna az ő Fleet 77-esét amikor megkerülte a Horn Fokot, akkor talán nem aludt volna ki a tűz belőle, mikor olyan drámai körülmények között Riou és Golding utolérte.

A regatta során Riou többnyire nem harcolt a többiekkel. A PRB a verseny korai szakaszában vezetett a Verdes Fokig, amikor a Bonduelle eléje került, aki sikerre vitte a legkockázatosabb húzást a kelet felé tartó szakaszon, közel Afrika partjaihoz. A Déli Tengerekhez közeledve a PRB még egyszer átvette a vezetést és Riou, le Cammal virtuális párosversenybe kezdett az Indiai-óceánon keresztül. Le Cam mégegyszer átvette a vezetést, amikor a 2 hajó Új-Zéland déli partvidékét elhagyta; a két kormányos nagyon más stratégiát alkalmazott – le Cam délen maradt rizikózva a jéghegyekkel, de rövidebb úton haladva, míg Riou sokkal bölcsebb megoldást választott és északnak tartott. Négy nappal a Horn Fok után a Bonduelle-nek 200 mérföld előnye volt a PRB-vel szemben.

Ennél a pontnál Jean le Cam zsebében volt a győzelem, hacsak nem választ túl keleti utat az Atlanti-óceán déli részén, a Falkland szigeteket jobbról kerülve; ez a megtett lépés úgy tűnt, hogy visszaveti őt egészen a harmadik helyre, miután csak gyengébb szélben tudott vitorlázni Goldinghoz és Riouhoz képest.

Kétszer Riou vezetését, az Atlanti-óceán déli részén vívta ki és a brit kormányosnak sem volt lehetősége megerősíteni a vezetést, sem az időjárás miatt, sem a nagyvitorla halfejének haváriája miatt. Míg volt néhány kisebb feszülés a cél felé közeledve, Riou túl közel vitorlázott a magas nyomású rendszerhez Írország nyugati partjainál; valójában ez még engedte Goldingnak és le Camnak, hogy rávitorlázzanak, de az előnye vitathatatlan volt Recife-től.

A Vendee Globe után Riou szeretné folytatni a versenyzést az Open 60-assal, de más Figaro projektek is érdeklik még.