A vitorlássport lehetőségei nem minden országban kedvezőek. A közép európai népek többsége tudomásul veszi, hogy az olimpiai arany számukra elérhetetlen álom. Az osztrákok másként gondolták…….
A vitorlássport lehetőségei nem minden országban kedvezőek. A közép európai népek többsége tudomásul veszi, hogy az olimpiai arany számukra elérhetetlen álom. Az osztrákok másként gondolták. A 80-as évek óta tudatosan készültek a győzelemre. Az elmúlt két megmérettetésen 3 arany egy ezüst – 3 hajóosztályban. Edzőjük: Fundák György
A Sydney-ben elért siker óriási meglepetés volt, Athén után a szakma is érdeklődővé vált. Létezik-e olyan felkészülési modell, mely nem a tömegbázisra épít?
Ahhoz, hogy az osztrák módszert megértsük tisztába kell lennünk az olimpiai eredményességhez fűződő érdekekkel.
A tavi országok, elsősorban közép-európában nem vitorlázás-centrikusak. Ennek több oka van. A politika nem támogatja, hiszen nem mozgat tömegeket, technikailag körülményesen közvetíthető, elérhetősége korlátozott. Nincsenek olyan hagyományai, mint pl. itt Ausztriában a sízésnek. Ennek ellenére pozitív üzenetet is hordoz, mint a 21. század sportja, melyben tiszta természeti erőforrások optimális felhasználásával, és leküzdésével válhatunk eredményessé. A fizikai állóképességet, technikai tudást, és komoly intellektuális muníciót igénylő sportág komplex kihívása ma már több mint 60 ország részvételét generálta az ötkarikás játékokon.
Az osztrák szakvezetés időben felismerte, hogy az ország adottságai nem teszik lehetővé a tömegbázisból piramisszerűen feljutó tehetség kiválasztást, ezért az utánpótlás szűk keretein belül a szakembereknek kell megtalálniuk az ideális versenyzőt.
A válogatás sikere azonban már a jelölt akaratától, tehetségétől és lehetőségeitől függ.
Mit jelent ez, mit vártok a kiválasztottól ?
Az olimpiai felkészítő programban csak az vehet részt, aki bizonyságát adja annak, hogy mindent alárendel a munkának és az eredményességnek. Fogalmazhatom úgy is, hogy a jelölt alázatot és tiszteletet érezzen és mutasson az ügy, a vitorlázás iránt. Ehhez az szükséges, hogy a víz közelébe költözzön, 5-10 hetet otthon, 20-25 hetet külföldön vitorlázzon.
A folyamatos együttműködés mellett az eredményeknek is meg kell születniük, ezért a versenyzőknek el kell érnie bizonyos meghatározott eredményszinteket.
Az Osztrák Vitorlás Szövetség nem biztosítja a felszerelést. Az olimpiai kiválasztottaknak legalább két hajóval kell rendelkezniük, egyiket az az európai, a másikat a tengerentúli versenyekre kell kiállítaniuk. Ehhez a jelölt a családjától, a klubjától, vagy szponzoroktól kaphat segítséget. Akik az eddigi feltételeknek megfelelnek, azoknak a szövetség egy harmadik, a következő olimpiai helyszínre telepítendő hajó megvételéhez fedezetet nyújt. A leendő versenyterület sajátos viszonyainak megismerése érdekében a munka itt 3-4 évig tart.
Ezek a kiválasztási elvek rendkívül szigorúak, de a rendszernek van még egy különlegessége: Nem a hajóosztályokból válogatnak, hanem a tehetségeket irányítják a megfelelő hajókba.
Hogy néz ki a szakmai akaratérvényesítés folyamata?
A vitorlás-szövetségnek monopóliuma van, csak ő javasolhat bárkit is az olimpiára ezért nagy a felelőssége. Õk határozzák meg a vitorlázás szakmai programját és prioritásait. A szövetség elnöke a gazdasági életben is sikeres menedzser. Tizenegy elnökségi tag munkáját koordinálja. Magam jelenleg az általános igazgatói posztot töltöm be. Az olimpiai felkészítés az én feladatom, de javaslataimat az elnökségnek is jóvá kell hagynia. Bár rajtam kívül mindenki társadalmi munkában látja el a feladatát, a tagok teljes vagyonukkal felelnek, ha tudatosan kárt okoznának a szövetségnek, vagy az osztrák vitorlázásnak.
Ez a rendszer a 80-as évektől az olimpiai eredményességet tűzte ki célul. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ebben a munkában gyakorlatilag 1987 óta folyamatosan részt vehetek.
Milyen döntések alapozták meg a sikereket?
Az osztrák vitorlázás lendületét már az 1980-as moszkvai olimpián elért siker megadta (2 ezüst). Ez az eredmény ismertséget szerzett a sportágnak, de a tudatos felkészítés csak ezután kezdődhetett.
1988-ban kerültünk közel az élbolyhoz. A Szöuli negyedik hely Tornádóban már jó motivációt adott a munkához.
Ekkor rögzítettük az edzés és felkészülés szükséges minimumát, és a kvalifikációs szinteket. Barcelonába nyolc hajóosztályban sikerült kijutnunk, de az elért helyezések (5. 7. 8. hely) szakmai sikere ellenére, a sportpolitika és a közvélemény kudarcként értékelte az éremtelenséget.
Új döntések születtek, így Atlantában csak azt a négy egységet engedtük elindulni, akik a teljes programot végig vitték. Az eredményesség önmagában már nem volt elegendő. Fiatalokat is bevontunk a munkába, és a keret már nem csak 1996-ra, de 2000-re is előkészült. Azt akartuk elérni, hogy minden kiemelt hajóosztályban 2-3 egységgel foglalkozhassunk.
Atlantában 2 negyedik helyet szereztünk úgy, hogy mindkét egység biztos éremszerző pozícióból vesztett.
A legfőbb cél 2000-re a mentális felkészülés erősítése lett. Alkalmaztunk egy élsport szakos pszihológust (a közhiedelem ellenére nem csak a gyengéknek kell a támogatás) továbbá, bevezettük a tudományos vitorlás-specifikus érzékvizsgálatokat.
Azt akartuk elérni, hogy a versenyző legyen önálló és egoista, ugyanakkor tudjon együttműködni a csapatával. A siker nem maradt el, férfi szörf, és Tornádó osztályokban csillogó arany.
Innen már csak rutin az Athéni győzelem?
Hát nem egészen. Sydney után kerültem be az általános igazgatói székbe, de mivel 2004 elején, az eredményeken úgy látszott, megingott a csapat esélye az éremszerzésre, ezért elnöki utasításra visszaültem a motorosba, hogy a felkészülés utolsó hónapjait együtt csináljam végig a versenyzőkkel. Hihetetlen sokat dolgoztunk, szerencsére nem hiába.
Ez „csak” azt bizonyítja, hogy az edzőkiválasztás még nem működött tökéletesen. Mi lesz most?
Újra az íróasztal mögött ülök. Elemezzük a történteket, és hamarosan újabb döntéseket hozunk a 2008-as olimpiai program megvalósítása érdekében. Ma már könnyebb a válogatás, az eredmények vonzzák a tehetséges, mindenre elszánt fiatalokat. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy 2006-ban Ausztria rendezi meg a Vitorlás Világjátékokat. Ez sem kis kihívás.
Láthatóan két válogatási modell működik a világban, a nagy tömegbázisú országokban piramis elven választódnak ki a legjobbak és az osztrák modell, mely az individuumra épül. Az osztrák modell alkalmazható-e máshol is?
Természetesen, de nincs igazi recept. Minden az akaraton, a tehetségen, a kemény kitartó munkán, és a gazdasági lehetőségeken múlik. Így ebben a sorrendben.
A riportot a
bocsátotta a rendelkezésünkre.