„3-4 napon belül rátérünk arra az útra, amely majd hazavezet minket!”
Michel Desjoyeaux (PRB)
„3-4 napon belül rátérünk arra az útra, amely majd hazavezet minket!”
„Soha nem vesztettem el a vezető pozíciómat, hiszen mindig északabbra és nyugatabbra voltam és az út mindig észak felé vezetett az Azori szigetek felé. Ebből a jelenségből a kijáratot, az északabbra illetve nyugatabbra való helyzet jelentette és ezért volt az, hogy én voltam az első, aki elhagyta. Biztos vagyok benne, hogy a Doldrumot már magam mögött hagytam. Egy egész napon át, több, mint 9 csomóval vitorláztam. Itt volt az ideje a változásnak, és megtörtént, valóban kint vagyunk újra!
„Tudom, hogy nagyon cseles volt bent a normál viselkedését figyelni a Doldrum-nak. 30 fokot kellett volna nyugatra jönnünk, oda, ahol most vagyunk, és mi egy olyan lehetőségekkel teli ablak felé hajóztunk, amit az időjárási pozíciókban láttunk. Szóval a fiúk mögöttünk, most sokkal közelebb vannak. „Az életet a jövő héten sokkal undokabb lesz végigélni, hiszen nem sok minden történik, ha felfelé mész kreuzban és megint kreuzban. Ugyanazon a takkon leszünk egy állandó 18-20 csomós tempóval. Egy héten belül elérjük az Azori anticiklont, ami nem igazán jár mással, minthogy az összes repülőhalat kidobáljuk a cockpit-ból. A szélcsendes övezetben, nem volt szükségem túl sok elektromosságra, és az akkumulátoraim jól fel voltak töltve, mielőtt beléptem a zónába. Felkötöztem a kormányt és hagytam a hajót egyedül menni. A motor kész arra, hogy elindítsam, de nem lesz rá szükségem egészen az Azori szigetekig. „Hogy veszélyeztetettnek éreztem e magamat Ellen által? Nem! Stresszeltem? Igen! Egy ilyen cseles, trükkös zónában, amikor annyi mérföldet teszel meg egy óra alatt, egy görgős hullámmal, mint máskor néhány óra alatt egy gyengébb szélben. Eléggé bíztam a stratégiailag elfoglalt helyzetemben. Rengeteg időt töltöttem azalatt a két nap alatt a Doldrum-ban azzal, hogy kormányozzak, és ettől elég könnyen megszabadultam! „Amikor egy hajó jól kiegyensúlyozott, nyugodtan kikötheted a kormányt és a hajó magától fog gyönyörű egyenesen vitorlázni. Amikor fiatalabb voltam, kormányzás nélküli hajózást tanultam. A hajó megtanul alkalmazkodni a szél minden egyes kis rezdüléséhez, változásához. Amikor egy szembeszeles versenyen hajózol, nagyon fontos, hogy jól kiegyensúlyozott hajód legyen. Tegnap délután óta, amikor is a szél stabilizálódott, a kormány ki volt kötve. Semmilyen robot nem érintette a kormányt, kivéve amikor fel kellett raknom a pilótát a compass módba, hogy megreffeljek!
Ellen MacArthur (Kingfisher)
„Még mindig szidom magamat a 3 nappal ezelőtti hibám miatt, amikor az árbocmászás után elaludtam…”
Micsoda megkönnyebbülés. Az elmúlt két nap nagyon kemény volt. Elértük a passzátszeleket végre a tegnapi nap vége felé. Mich nyugat felé való mozdulása kifizetődött neki, mivel így ő kapta meg előbb a szelet, és azt hiszem a szellőt meg kb. 10 órával előttem – a kijárati jegyünket a Doldrum frusztrációiból. Így nem vagyok meglepett, hogy egy kicsit elcsúszott, de még mindig szidom magamat a 3 nappal ezelőtti hibám miatt, amikor az árbocmászás után elaludtam és hagytam a hajót továbbhaladni kelet felé. Mindig is nyugatra akartam menni, de abban a pillanatban a fáradtságtól elvesztettem az előnyömet. Legalább a javítást elvégeztem, de ez sajnos nem segít, amikor arra gondolok, hogy hol lennék most, ha tovább tartottam volna a nyugati pozíciómat a szélcsendes övezetben. Most éppen borzalmasan szenvedek a leégéstől (napozás utáni). Hülye egy dolog, nem?? 2 napja a decken dolgoztam, szintén valami javítással, és mivel nem akartam, hogy a kezem zsíros legyen, ezért nem kentem be magamat és most szenvedek a következményeitől. Mivel az alvás nem volt elég nehéz, most kényelmetlenül a hátamon fekszem! Múlt éjjel aludtam pár órácskát, ami összességében véve több volt, mint az azt megelőző kettő alvás együtt, és mégis ennek ellenére még több kéne, hogy feltöltve érezzem magamat. Tegnap, az ideiglenes első helyezésem volt a legnagyobb mélypont a verseny folyamán. Kimerítő volt.