Ma reggel meglepetés ért mindenkit a Vendée Globe párizsi központjában, amikor a pozíciójelentésekbeérkeztek: Michel Desjoyeaux (PRB) virtuálisan megállt. Ellen MacArthur (Kingfisher) most már csak pár mérfölddel van a francia versenyző mögött. Amikor a vezetők helyzetét tanulmányoztuk, kezdetben úgy tűnt, hogy valami gond van. Tegnap 23:00 előtt, a PRB 10 csomóval haladt északnak. Hirtelen a hajó nyugatra fordult és a sebessége 3 csomóra csökkent. Ez tartott egész éjszaka. Úgy tűnt a sodródó hajó sebességét, a DK-i 15 csomós szél okozza
Ma reggel meglepetés ért mindenkit a Vendée Globe párizsi központjában, amikor a pozíciójelentésekbeérkeztek: Michel Desjoyeaux (PRB) virtuálisan megállt. Ellen MacArthur (Kingfisher) most már csak pár mérfölddel van a francia versenyző mögött. Amikor a vezetők helyzetét tanulmányoztuk, kezdetben úgy tűnt, hogy valami gond van. Tegnap 23:00 előtt, a PRB 10 csomóval haladt északnak. Hirtelen a hajó nyugatra fordult és a sebessége 3 csomóra csökkent. Ez tartott egész éjszaka. Úgy tűnt a sodródó hajó sebességét, a DK-i 15 csomós szél okozza
Szerencsére, maga a hajós képes volt, hogy megnyugtasson bennünket: „Egyáltalán nem baleset. Egyszerűen nincs szél. A Doldrumban vagyok. Megpróbálok minden egyes lélegzetvételnyi szelet elkapni, de ez nem könnyű. Meglepődtem magam is a helyzeten. Tegnap a DK-i passzátszelek gyengülni kezdtek, mialatt kelet felé fordultak. Egy ÉK-ről jövő hullámzást észleltem, ami az északi földteke passzátszeleit jelezte és a felhők , fent nagyon magasan, ÉK-ről érkeztek.” Mindezek a jelek az átjárót jelzik egyik időjárási rendszerből a másikba, és ahogy Michel Desjoyeaux magyarázta, úgy gondolta, hogy sokáig fog tartani az, hogy átkeljen a Doldrumon. Akárhogyan is, a Doldrum volt az, ami egy ritka, korai jelenséget produkált az Egyenlítő alatt.
Michel Desjoyeaux hajnali 04:00-kor keresztezte az Egyenlítő vonalát és megkönnyebültünk, hogy semmi különösebb dráma nem történt a PRB-vel, csak egy nagy szélcsendes terület volt. Ez a helyzet Ellen napját jelentette, hiszen annak ellenére, hogy ő is lelassult, most ugyanazon a szinten van, mint a riválisa. 21.000 mérföld után, a két élenjáró újrakezdi a versenyt az Egyenlítőtől. Most fej-fej mellett haladnak, a Kingfisher újra keleten van.
A két hajós most keményen harcol, és ez könyörtelen. A Doldrum váratlan viselkedése mindenkit meglepett és úgy tűnik a 2001-es Vendée Globe új lapot nyit a történelemben. Az első, aki kikerül ebből a zónából, az lesz az, aki elkapja az ÉK-i passzátszelet és megnöveli a távolságot, ami talán elég lesz ahhoz, hogy ő szakítsa át a célszalagot Les Sables-ban, mint a nagy győztes.
A Doldrumban, ez nem taktika, stratégia, vagy párosverseny kérdése. Az egyetlen cél az, hogy meneküljenek, ahogy azt Michel Desjoyeaux mondta: „Amikor 15 csomóval mész, ellenőrizni tudod a versenytársad és megérezni az időjárást. Amikor csak 2 csomóval mész, semmit nem tehetsz és csak menekülni próbálsz, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. Ez egy lutri. Nincs használható szabály. A szatellites képek az egyetlenek, amik a valóságot mutatják, nehezen olvashatóak. Csak egyetlen dolog biztos a hajós számára: minden egyes kis szellőcskére, fuvallatra vadászni kell. Folyamatosan a decken kell lennie, hogy figyeljen a vitorlára, kormányozza a hajót és azokra a mérföldekre gondoljon, amiket a szélességi körön nyer azzal, hogy északra megy, mint az egyetlen menekülési irány. Amikor ez a szituáció napokig tart, ez rögeszméjévé válhat, a hajós elveszíti az irányt és már csak a sebességmérőt és a szélmérőt látja.
Ellen MacArthur (Kingfisher): „Azt hittem volt valami szelem az elmúlt 24 órában, de egyáltalán nem volt semmi.”
„Most sokkal jobb, bár nem aludtam tegnap óta. Tegnap reggel fel kellet, hogy másszak az árbocra, 20 perccel azelőtt, hogy hívtak. A széljelzőm eltört, ezért ki kellett cserélnem, de az is eltört és így mégegyszer fel kellett másznom. Odafenn, volt egy nagy széllökés és a hajó meghalzolt. Nem volt könnyű. Pillanatnyilag működik, és ezt gyorsan le is kopogom! Épp húsz perce kereszteztem az Egyenlítő vonalát (10:51 AM-kor)! Most csak 4 csomóval haladok, de egy órával ezelőtt még 16 csomóval. 20 csomós szelem volt, mindez egy felhő alatt, de ez már elmúlt. Beléptünk a Doldrumba, de tegnap a térképre tekintve ez az északi 3. és 4. fok között volt. Tegnap éjjel lementem és rengeteget mozdult. Most épp benne vagyunk.
Azt hittem volt valami szelem az elmúlt 24 órában, de egyáltalán nem volt semmi, mivel túlzottan keleten vagyok. Nyugaton sokkal több szél van. Az előrejelzések nem működnek a Doldrum esetében, a szatellites képeket kell hogy használjuk. 24 óra alatt 3 fokot mozdult. Hiszem, hogy Michel ugyanebben a helyzetben van és ugyanabban a zónában vagyunk. Nem vagyok olyan messze tőle délre, és a szél elment. Most, amikor veletek beszélek, épp 3 csomós szelem van… Sajnálom Michet, hogy szélmentes felhő alatt van.
Ez így több esélyt ad nekem, de ahogy azt mindig mondtam, a saját utamat kell járjam. Úgy vitorlázok, ahogy tudok, ahogy akarok. Soha nem tudhatjuk, hogy mi történik legközelebb. Michel újra nekiindulhat és 200 mérföldet verhet rám. Ugyanazon a hoszzúsági fokon vagyunk és ugyanabban a helyzetben. Nehéz lesz elmennem mellette, hiszen pont előttem van. Gondolatban nem mondom azt, hogy „beleértünk a Doldrumba és mi megyünk ki először belőle”, hanem azt mondom magamban, hogy „beleértünk a Doldrumba és minden lehetségest megteszünk.”
Mike Golding (Team Group 4) a 8. helyre lépett, Josh Hallt (EBP Gartmore) megelőzve, továbbra is K-nek tart közelebb a célvonalhoz. Az időjárási feltételek a Déli Atlantin nem voltak könnyűek és egyszerűek senki számára a versenyben és mégegyszer az összes előrejelzés csődöt mondott.