A fokvárosi pályajelet az Edmond de Rotchild vette elsőként 11.20-án, nem sokkal este 8 után. A MACIF és a súlyosan sérült Sodebo is megállásra kényszerült, ezzel hatalmas lehetőséghez jutott az Actual Leader, mely másodikként, 11 órával és 200 mérfölddel az Edmond de Rotchild után fordult. A MACIF 6,5 órás szerelést követően 11.21-én délelőtt vissza tudott állni harmadik helyen a versenybe, de 3 órás hátrányba került az Actual Leaderhez képest. A Sodebo 11.21-én délelőtt 11 órakor kikötött Fokvárosban.

11.22-én a Sodebo feladta a versenyt, a csapat minden erőfeszítése ellenére sem tudták helyrehozni a hajót. A MACIF ledolgozta hátrányát és visszatornázta magát a 2. helyre, ám hatalmas küzdelem alakult ki közte és az Actual Leader között, melyből végül másnapra az Actual Leader került ki győztesen, bebiztosítva magának a második helyet. Az Edmond de Rotchild 11.23-án 300 mérföldes előnnyel érkezett a Szent Ilona-szigethez, és nyomában az Actual Leaderrel megkezdte a haladást északnyugati irányba, a verseny során harmadszor is átkelve az Atlanti-óceánon. Ám a szigetnél lévő magasnyomású zóna (Saint Helena High) legyűrése nem volt egyszerű mutatvány. Cammasék négyszer kényszerültek halzolásra (ezeken a hajókon a halzolás 20 perces manőver és nagyon komoly sebességvesztéssel jár) és ezzel gyakorlatilag 24 órán belül lefelezték addigi előnyüket. A számításuk sem igazán jött be, mert ugyan abban bíztak, hogy viszonylag nagy sebességgel fogják tudni folytatni útjukat, végül gyenge és instabil szélviszonyok között találták magukat és átlag 20 csomós sebességgel tudtak csak haladni. Az Actual Leader mögött 40 mérfölddel a harmadik helyen álló MACIF más útvonalat választott, meghalzolt és a közvetlen útiránytól 90 fokkal eltérve nyugatra indult, Brazília partjai felé. Ha sikerül átjutnia a mintegy 1 000 mérföldes frontzónán, jól fizethet a döntés a 15-18 csomós délkeleti passzátszél formájában. A Sodebo 11.24-én elhagyta Fokváros kikötőjét és megkezdte hazafelé tartó útját.

11.27-én éjszaka a MACIF átverekedte magát a frontzónán és Salvador de Bahia magasságában újra csatlakozott a másik két hajóhoz. A „haláltakk” azonban úgy tűnt, nem jött be Gabartéknak, nem sikerült felérniük az Actual Leader elé – sőt, még nagyobb (közel 400 mérföldes) hátrányba kerültek hozzájuk képest. Az Edmond de Rotchild 25 csomós sebességgel továbbra is az élen haladt, 350 mérfölddel az Actual Leader és 750 mérfölddel a MACIF előtt. Az utóbbi két hajó sebessége ekkor 16 csomó volt, Cammasék előnye így folyamatosan nőtt. Az Edmond de Rotchild 11.28-án hajnali 3 óra 13 perckor áthaladt az Egyenlítőn. A MACIF azonban gyorsan ledolgozta hátrányát, 11.29-én reggelre újra maga mögé utasította az Actual Leadert, és másodikként érte el az Egyenlítőt reggel fél kilenckor (több mint 29 órával az Edmond de Rotchild után). Az Actual Leader délelőtt 11 körül szintén az északi féltekére ért.

A Doldrums ezúttal nem jelentett kihívást a hajók számára. Az Edmond de Rotchild délután négykor már a Zöld-foki-szigeteknél járt, több mint 1 napos előnnyel vezetve. Cammasék célja az volt, hogy az Azori-szigeteket a lehető leggyorsabban elérve a frontzóna elé kerüljenek, és a délies szelet elkapva egy takkon tudjanak befutni Brestbe. A MACIF és az Actual Leader 11.30-án reggelre hagyták maguk mögött a Doldrumsot – az Actual Leader 90 mérfölddel lemaradva a MACIF mögött. Cammasék pedig megkezdték versenyfutásukat az idővel, hogy időben elcsípjék az „átjárót” (azaz egy gyorsan felszívódó szélcsíkot) az Azori magasnyomásban – és vele a szelet, amellyel eljuthatnak Brestbe. „Ha későn érünk oda, azzal a széllel kell megoldanunk, ami a front mögött van, és az sokkal kevésbé lesz egyszerű a hajó számára és a mi számunkra is. Szóval megteszünk mindent, hogy a lehető leggyorsabban haladjunk, ami nem egyszerű feladat a jelenlegi szerencsétlenül gyenge szélben.” – indokolta Cammas a sietséget.

És Cammasék megcsinálták – 12.02-án reggel nyolckor az Edmond de Rotchild elérte az Azori-szigeteket, sikerült a magasnyomású front elé kerülnie, és 30 csomós átlagsebességgel közvetlenül Brest felé vette az irányt. 1 100 mérfölddel hátrébb, a Zöld-foki szigetektől kicsit északnyugatra pedig újabb „véres” küzdelem kezdett kibontakozni a MACIF és az Actual Leader között a második helyért. A MACIF előnye 12.03-án reggel nyolckor már csak 10 mérföld volt. Az Actual Leader 150 mérföldes hátrányt dolgozott le mindössze 2 nap alatt, köszönhetően a nem nevesített „kisebb technikai problémáknak”, amelyekkel Gabarték napok óta küzdöttek. Az Actual Leader legénysége számára csak a szivárgó ablakok okoztak nehézséget, ami viszont 2 nappal később, ahogy téliesre fordult az időjárás, nagyon megkeserítette az életüket. ” Beáznak az ablakaink, és ez nagyon kellemetlen. A hálóhelyeink már lassan vízágyak.” – mesélte nevetve Yves Le Blevec.

12.04., 10 óra 24 perc 46 másodperc: az Edmond de Rotchild befutott Brestben, megnyerve a Brest Atlantiques regattát. A 17 084 mérföldet kitevő versenytávot 28 nap, 23 óra, 24 perc és 46 másodperc alatt teljesítették, 24,57 csomós átlagsebességgel.

A MACIF és az Actual Leader ekkor az Azori-szigetek magasságában nyúzta egymást. A MACIF-nak ismét sikerült meglógnia és 104 mérföldre növelte az előnyét, amely azonban estére megint jelentősen csökkenni kezdett. 12.05-én reggelre a még versenyben lévő hajóknak már kevesebb mint 1 000 mérföld volt hátra a versenyből. Már az Azori anticiklontól északra haladva igyekeztek megtalálni azt a szelet, amivel a legrövidebb úton el tudnak jutni Brestbe.

Végül a MACIF ért be előbb, 12.07-én reggel 07:43:50-kor, 31 nap 20 óra 43 perc 50 másodperc alatt megtéve a távot. Ők vitorlázták a legtöbbet: 17 890 mérföldet tettek meg 23,4 csomós átlagsebességgel.

Francois Gabart csak a befutó után számolt be „kisebb technikai problémáikról”: a Zöld-foki szigeteknél elvesztették a középső uszony alsó 25%-át az emelőszárnnyal együtt – majd később a megmaradt uszonycsonk teljes bal oldalát; egy kormánylapot Rio előtt, a Rioban kölcsönkapott kormánylapot közvetlenül Rio után ismét; a jobb oldali foilt Fokváros után. Volt olyan, hogy nem tudták irányítani bizonyos takkon a hajót, mert egyetlen kormányzásra alkalmas függelékük sem ért a vízbe. És úgy futottak be másodikként a súlyosan sérült hajóval, hogy a leghosszabb távot vitorlázták vele.

Az Actual Leader futott be harmadiknak 12.07-én 12:29:22-kor – 32 nap 1 óra 29 perc és 22 másodperc alatt teljesítve a távot. 4 óra 45 perc 32 másodperccel a második MACIF után. A befutó után elmondták, hogy az volt a cél, hogy egyben tartsák a hajójukat. Ez sikerült is, hiszen ők voltak az egyetlenek, akiknek nem kellett váratlan pitstopot csinálniuk sehol. A legrövidebb távot, 17 061 mérföldet vitorláztak 22,17 csomós átlagsebességgel. Tényleg vigyáztak a hajóra.

A versenyen induló negyedik hajó, a Sodebo -már versenyen kívül – hazafelé tart.

Az Ultim 32/23 a 100 lábas verseny trimaránok osztálya. Az osztály eddigi története igen rövid. 2015 júniusában a Team Banque Populaire, a MACIF és a Sodebo csapatok megalapították az Ultim Közösséget, és kidolgozták az osztályelőírást, amelynek legfontosabb megkötése, hogy a hajók hossza nem lehet több 32, szélességük pedig 23 méternél. Az osztályelőírás ettől eltekintve meglehetősen rugalmas, tartalmaz évente és 4 évente módosítható egyéb szabályokat, de a 32/23 méretkorlát kőbe van vésve. A Francia Vitorlás Szövetség 2018. január 29-én hitelesítette az osztályelőírást, ettől kezdve létezik hivatalosan az Ultim 32/23 osztály.

A jelenleg zajló  Brest Atlantiques az első verseny, amelyet kizárólag ennek az osztálynak rendeznek. Az osztály jelenlegi 5 hajójából 4 állt rajthoz (az IDEC Sport 3 inkább Mauritán rekordot döntött helyette, a Banque Populaire IX pedig gyakorlatilag megsemmisült a 2018-as Route du Rhumon – az új hajó már épül, várhatóan 2020-ban kerül vízre). A pálya nem kicsi, 14000 mérföld a Brest – Rio – Fokváros – Brest útvonalon. Kicsit több mint egy fél földkerülés, de csak az Atlanti Óceánon zajlik. Írásunkkor éppen a fokvárosi pályajelet kerülik. De mi történt eddig, mert nem volt eseménytelen ez a két hét, amióta kergetik a lovakat. Tulajdonképpen négykezes verseny, de mégsem. Tudniillik van minden  hajón egy harmadik ember is, egy sajtós, akinek az a dolga, hogy fotókkal, videókkal és szöveges beszámolókkal folyamatosan dokumentálja a kihívást.

Kezdődött azzal, hogy két nappal halasztani kellett a rajtot a Biscaya öbölben uralkodó szélviszonyok miatt. Végül  2019. november 5-én, délelőtt 11 órakor elrajtolt a mezőny. Másnap, nem sokkal a rajt után az Edmond de Rotchild fedélzetén Charles Caudrelier (mellesleg kétszeres Volvo Ocean Race győztes) már szeretett volna lassítani, mert nehezen viselte a 30 csomó körüli száguldást a trimaránnal.
Elképzelhető, milyen lehet a menet, ha még ő is….

Később kezdődtek a bajok. Először a MACIF középső kormánya ment gallyra egy víz alatti ütközéstől 11.09-én. Majd az Edmond de Rotchild középső uszonyának emelőszárnyaival történt ugyanez 11.11-én. Jelzem, akkor épp ők álltak az élen (1. Edmond de Rotchild, 2. MACIF). Az Edmond de Rotchild Salvador de Bahián állt ki szerelni 14 órát, míg a MACIF  később Rióban dekkolt, de jóval kevesebbet (mindössze 2-3 órát), mert kölcsönkaptak egy középső kormányt a Banque Populaire-től. Így felborult a sorrend és a Sodebo jelentős előnyre tett szert.

De… délkeletről egy magasnyomás érkezett dúvad széllel, a Sodebo pedig későn reagált rá, és hogy kikerülje az ötvencsomós kreuzot, kénytelen volt visszafordulni és az útirányán jelentős távolságot visszafelé haladni, így végül visszaállt az eredeti sorrend. 1. Edmond de Rotchild, 2. MACIF, 3. Sodebo, 4. Actual Leader.

A Sodebo a Fokváros felé vezető úton 11.17-én szintén egy víz alatti tárgynak ütközött és elvesztette a jobb testen lévő kormányát, majd másnapra a jobb test sérült hátsó vége is kompletten leszakadt. Le is lassultak egy időre és így az Actual Leader meg tudta előzni őket. Fokvárosban terveznek kényszermegállást.

Tegnap, 20-án este 8 után nem sokkal az Edmond de Rotchild vette elsőként a fokvárosi pályajelet. A MACIF ismét megállt szerelni, mert a bal oldali foil emelőrendszerével vannak bajok. Így végül az Actual Leader fordult másodikként, 11 órával lemaradva az Edmond de Rotchild mögött. A Sodebot várják Fokvárosban.

Maxi Edmond de Rotchild:
Hosssz: 32 m
Szélesség: 23 m
Merülés: 4,5 m
Árbóc: 37 m
Vitorlafelület bő szélben: 650 m²
Vitorlafelület kreuzban: 450 m²
Legénység: Franck Cammas, Charles Caudrelier
Haditudósító: Yann Riou
2017. július 17-én bocsátották vízre. A 2018-as Route du Rhum versenyen súlyosan megsérült. Az újjáépítést követően 2019. május 23-án került vízre újra. Az idei Rolex Fastnet Race abszolút győztese, több mint négy órát javítva a korábbi rekordon.

Trimaran MACIF:
Hossz: 30 m
Szélesség: 21,5 m
Merülés: 4,5 m
Árbóc: 33,5 m
Vitorlafelület bő szélben: 650 m²
Vitorlafelület kreuzban: 430 m²
Legénység: Francois Gabart, Gwénolé Gahinet
Haditudósító: Jérémie Eloy
2015. augusztus 18-án bocsátották vízre. 2015-ben megnyerte a Transat Jacques Vabre-t, 2017-ben szóló földkerülő rekordot állított fel (42 nap, 16 óra, 40 perc, 35 másodperc), az idei Rolex Fastnet Race-en pedig második helyen ért célba az Edmond de Rotchild mögött.

Sodebo Ultim 3:
Hossz: 32 m
Szélesség: 23 m
Merülés: 4,5 m
Árbóc: 34 m
Vitorlafelület bő szélben: 700 m²
Vitorlafelület kreuzban: 450 m²
Legénység: Thomas Coville, Jean-Luc Nélias
Haditudósító: Martin Keruzoré

2019. március 18-án bocsátották vízre. Az ide Rolex Fastnet Race-en állt rajthoz először, ott harmadik helyen futott be. Ez a második versenye.

Actual Leader:
Hossz: 31 m
Szélesség: 21,2 m
Merülés: 4,5 m
Árbóc: 35 m
Vitorlafelület bő szélben: 663 m²
Vitorlafelület kreuzban: 444 m²
Legénység: Yves Le Blevec, Alex Pella
Haditudósító: Ronan Gladu
2014 májusában került először vízre, még Sodebo Ultim 2 néven. A jelenlegi csapat 2018 márciusában vásárolta meg. Az ide Rolex Fastnet Race-en negyedik helyen futott be.

Tegnap, mikor lefeküdtem, meg voltam győződve róla, hogy ezt versenyt Gabart már behúzza. Bár tudtam, hogy az egyik kormánya és svertje már az enyészeté lett, olyan előny birtokában volt, hogy már már a zsebében érezhette a Route du Rhum – Destination Guadeloupe verseny győzelmét.

De ahogy a mondás tartja,  szegény embert még az ág is húzza. Gabart végig vezetett. Joyon 24 mérfölddel a cél előtt érte őt utol. Annyira gyenge szelük volt, hogy a két tri szinte irányíthatatlan volt. És itt jött ki Joyon előnye, mivel  hajója jóval könnyebben kezelhető ilyen szélben az egyszerűsége miatt. Végül 8 perccel Joyon nyert. Életében először. Eddig nyolc versenyen indult, de nem tudott még nyerni. Ráadásul  7 nap 14 óra 21 perces rekordidővel tette. Ezzel Loick Peyron 2014-es rekordját adta át a  múltnak.

4,367 mérföldet tett meg  23.95 átlagsebességgel. A dolog érdekessége még annyi, hogy Joyon a csapat földkerülés rekordtartója, míg Gabart a szóló földkerüléséé. Joyon 62, Gabart 35 éves.

A Horn fok közelében viszonylag durva időjárási körülmények között egy technikai hiba miatt felborult. A skipper biztonságban van. A chilei parti őrség sietett a megmentésére és hamarosan biztonságba helyezték.

A frissen mentett skipper

Eközben a befutó felé tartó Francois Gabart-ot vasárnap reggelre várják, ami azt jelentené, hogy a jelenleg fennálló rekordot közel egy héttel döntené meg.

Gabart azzal a céllal indult útnak november 4-én, hogy megdöntse a szóló Földkerülés rekordját. Jól halad, mert eddig 503,22 mérföld az előnye az előző rekordhoz képest.

Mai pozíció. (piros az aktuális rekord)

Eddig csak három vitorlázó (Francis Joyon, Ellen MacArthur és Thomas Coville) tartotta ezt a rekordot. Gabart akkor dönti meg, ha 49 nap, 3 óra 4 perc és 28 másodpercen belül körbeér a földgolyón. A célvonal a Créach világítótorony (Ushant) és a Lizard Point világítótorony (Cornwall) között van. A rekorddöntéshez december 23-án 13:09 előtt át kell haladnia rajta.

Néhány adat a MACIF trimaránról:

VPLP design
Vízre tétel: 2015 aug. 18.
Hossz: 30 m
Szélesség: 21 m
Legnagyobb merülés: 4,5 m
Széllel szemben: 430 m²
Bőszélben: 650 m²
Svertek száma: 3