Képzeljük el, hogy egy Forma–1-es futam alatt minden adatot, a gumik és az aszfalt hőmérsékletétől, a várható időjáráson és a sebességen át, az autók aerodinamikai adataiig folyamatosan, élőben tudunk online követni. Bár ez egyelőre elképzelhetetlennek tűnik, van már olyan sportág, ahol megvalósult: ez a Sail GP, amelynek a legutóbbi fordulójára való felkészülést az Oracle-nek köszönhetően a helyszínről követhettük végig.

A Sail GP vitorlásversenyt tavaly hozták létre, azzal a céllal, hogy az abban részt vevő korábbi világ- és olimpiai bajnokok és helyezettek ugyanolyan hajókkal mérjék össze a tudásukat. Az idén Sydney-ben, San Franciscóban, New Yorkban, Cowesban, illetve Marseille-ben csapnak össze Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Franciaország, Ausztrália, Japán és Kína legjobbjai.

Az esemény különlegességét nemcsak az adja, hogy teljesen azonos vitorlásokkal, egészen pontosan F50-es katamaránokkal versenyeznek, hanem az is, hogy minden hajón 1200 adatgyűjtő pont és 50 kamera gyűjti a statisztikákat. Így pedig tényleg mindenről van adat: hogy a hajó éppen mennyivel van a víz felett, hogy milyen sebességgel halad, de akár arról is, hogy a hajók egyes darabjai hány fokos szögben állnak a minél jobb teljesítmény elérése érdekében……

Folytatás a link alatt…..

https://hvg.hu/kkv/20190813_oracle_sailgp

Először is nézzük, mi is az a SailGP, mert a világ leggyorsabb One Design osztályáról mégis csak beszélni kell.

Volt egy 35. America’s Cup, ahol az amerikaiak kénytelenek voltak átadni a Kupát a kiwiknek. A kiwik új elképzeléseit nem akarta Larry Ellison és az Oracle magáévá tenni, viszont úgy látták, hogy az AC-re kidolgozott versenypályát valamint a hajókba beletett technológiát kár lenne eldobni  – így megalkották a SailGP-t. Larry Ellison és az Oracle finanszírozza, Russell Couts az igazgató.

A versenyt F50 50 lábas repülő katamaránokkal vívják, melyek nem mellesleg One Design hajók. Az állandó fejlődés érdekében az összes csapat összes adata nyilvános minden csapat számára. Egy csomó szolgáltatást összevonva kezelnek és ezeket a SailGP intézi, például a hajók szállítását, de sok minden mást is, hogy a csapatoknak ne legyen külön költség. Nem beszélve arról, hogy a One Design szellemét is erősítik ezzel.

A hajóról szólva a jelenlegi sebességi csúcs 53!!! csomó. Természetesen az America’s Cup hajóiból lett az F50 fejlesztve. Az osztályelőírás szerint a hajók 15 méter hosszúak, 8,8 méter szélesek, 24 méter hosszú wing árbóccal, foilokkal, öt tagú legénységgel és 438 kg megengedett csapat összsúllyal.

A verseny

Az idei volt az első SailGP szezon. 5 helyszínen folyt a versenyzés, ezek: Sydney, San Francisco, New York, Cowes és Marseille. Marseille-ben 9, a többi helyszínen 5 pályafutam volt az AC-n megszokott pályán, és az utolsó futamban az első kettő párosversenyben döntötte el a verseny elsőséget. Az idei szezonban hat csapat indult: AUS, JPN, CHI, FRA, USA

Az ausztrálok és a japánok az egész szezon alatt kiemelkedtek a mezőnyből. Minden esetben ők vívták a végső párosversenyt.

Nem volt ez máshogy Marseille-ben sem, ahol az utolsó, kilencedik futam a szezon elsőbbséget és az 1 millió USD pénzdíj tulajdonosát volt hivatott eldönteni.

A verseny elején a japánok vezettek, mígnem az utolsó bója előtt az ausztrálok 17 cm-el beértek a japánok elé a bójánál, akik erre annyira megijedtek, hogy kifordultak és elmentek a kapu másik bójájára. Egyrészt az messze volt már, másrészt nagyon lelassultak, így az ausztrálok behozhatatlan előnyre tettek szert az utolsó szakaszra.

A nyolcadik futamban a maradék négy csapat döntötte el a szezon sorrendjét.

Így az első szezon végeredménye: 1. AUS 2. JPN 3. CHN 4. GBR 5. FRA 6. USA

Az utolsó fordulóban az amerikaiak gyengélkedtek. Nem csak azért, mert az első két futamon nem tudtak indulni, hanem szemmel láthatólag nem tudták felvenni a versenyt a többiekkel.

Azt hiszem, ez a világ egyik legjobban megszervezett versenysorozata, a jövőben érdemes lesz rá odafigyelni, mert a hajók sebessége és a nézők számára jól látható pálya még izgalmasabbá és élvezetesebbé teszi.

1:10 perc körül kezdődik a döntő futam.
Az ominózus helyzet 1:25 körül kezd el kialakulni.

A verseny weboldala: sailgp.com

Jimmy Spithill az AC szinonimájává vált. 2010-ben ő volt a történelem során a legfiatalabb skipper, aki felemelhette az Auld Mug-ot – Ahogy a Kupát nevezik – és a sporttörténelem egyik legnagyobb talpra állásával védte meg három évvel később.

A júniusi Emirates Team New Zealand elleni 7-1-es vereséget követően Spithill szünetet tartott az AC-ban, és vitorlázó ambícióit a legalapabb vitorlázás felé terelte vissza.

„Szeretnék valamennyit kis hajóval vitorlázni” mondta Jimmy a rövid távú ambícióiról. „Részt vettem egy páros versenyen a saját klubomban, a Royal Prince Alfred Yacht Club-ban, ahol a versenytársak többsége az Ifjúsági Programból érkezett. Lenyűgözött a versenyzés színvonala és a lelkesedésük.”

„Valahol vicces az egész, mert ez az a szint, ahol kezdtem… vissza a gyökerekhez és vissza azokhoz a készségekhez, amelyek azokhoz a hajókhoz kellettek. Arra vágyom, hogy a saját örömömre vitorlázzak. Az AC programban egy 100 fős csapat áll mögötted, a vitorlázáshoz daruk, motorcsónakok, orvosok szükségesek. Az egy komplett hadművelet.”

„Jó szárnyalni egy kiteboardon, egy A Cat-en vagy egy Molyon, kimenni saját kedvünkre és visszajönni ezen az egyszerű módon. Ez van olyan élvezetes, mint egy hatalmas csapattal tenni ugyanezt.”

Annak ellenére, hogy a Kupa elvesztése után nagy nyomás nehezedett rá és megfogadta, hogy egyedül fog vitorlázni, valószínűleg nemsokára újra egy csapat lesz körülötte.

Várja a Sydney-Hobart rajtját év végén. Ez az a verseny, ahol nevet szerzett magának tini vitorlázóként elért harmadik helyével.

2014-ben második helyen végzett a Comanche-al, de 2015-ben visszatért a győzelem besöprésére. Még egyszer ezen a hajón tervezi a részvételt, nem sokkal Karácsony után.

„Az egyik dolog, amiért a következő AC szabályait várjuk, az az, hogy nagyszerű dolog lenne kijutni oda és ismét vitorlázni. Az AC kampány vége -függetlenül attól, hogy nyersz vagy veszítesz – egy kicsit depressziós időszak” – mondta

„Minden a nap rutin: menj edzésre, menj a vízre. Minden étkezés tervezett. A nap minden percét igénybe veszi és csak próbálsz találni egy kis időt magadnak. A határaidig vagy feszítve és közben függővé válsz az egésztől. És amikor vége, egyszerűen nem tudsz mit kezdeni magaddal. Mit csináljak most? Némi időt vesz igénybe, míg vissza tudsz zökkenni a normál kerékvágásba és a családi életbe. És tényleg hiányolod az edzéseket a jó társakkal.”

Mindezek fényében Spithill nem hajlandó nyugdíjba vonulni, és minden kritikára érzékenyen reagál, ami arra utal, hogy a vitorlázás csúcsán az ő karrierje már véget ért.

„Imádom, amikor az emberek azt mondják, hogy már nem tudok bizonyos dolgokat megcsinálni, talán túl öreg vagyok vagy esetleg eljött az időm.”

„Egész életemben az mondogatták nekem, hogy nem tudok dolgokat megcsinálni, de végül ironikus módon köszönetet kell mondanom nekik, hogy motiváltak.”

Jimmy Spithill „A Kupát kergetve: Az én America’s Cup utazásom” című könyve jelenleg magyar nyelven sajnos nem érhető el, és attól tartok, nem is lesz az.

forrás: https://sailuniverse.com/

Az Artemis tragikusan végződő borulásának hatására elkezdődött a halászás a zavarosban. Mindenki a maga hajójára kívánja még egy kicsit igazítani a szabályokat és a kezdő időpontot. Új-Zéland szeretett volna 1-2 hetet nyerni, hogy a repülve halzolást rutinszerűen végezhessék, amellyel hatalmas előnyre tehetnek szert, de végül nem nyertek. Időközben az is egyre bizonyasabbá vált, hogy az Artemis július vége előtt nem fog versenyezni, vagy lesz abból még augusztus is.

Előző cikkünkben

bemutattuk pár biztonsági intézkedést, amelyekre javaslatot tett az AC menedzsment. Ebben szerepelt a kormánylap állítható trimmjénke felvetése is, ami most az egyik legnagyobb vitát gerjeszti.

A történet röviden a következő: A csapatok szóban egyhangúlag fogadták el a biztonsági javaslatokat, de írásban ezt nem erősítették meg. A 37 biztonsági intézkedés végrehajtásához ugyanis módosítani kéne a versenyt szabályozó Protokollt, a versenyutasítást és az osztályszabályt is. Van, amelyikhez döntő többség kell, és van amihez mindenkinek egyet kell értenie. A kiwik és az olaszok mérlegelték a változtatásokat és rájöttek, hogy van, ami abból hátrányosan érintené őket vagy inkább másokat előnyösen. De a lényeg a követlező: Iain Murray versenyigazgató eltökélt célja, hogy ő ezt a 37 pontos intézkedést így is, úgy is átveri a versenyzőkön, mert a versenyzők élete a tét – szerinte. A protokoll szerint a versenyzőknek meg kell felelnie minden szövetségi, állami, városi joghatóságnak a verseny helyszínén, így a Golden Gate Yacht Club meglehetősen ragaszkodik a US Coast Guard engedélyéhez. Azaz, ha nincs engedély, akkor nincs verseny sem.

A verseny rajtáig állítható kormánylapokból vélhetően az ORACLE profitálna a legtöbbet és ezt az ETNZ-Luna Rossa páros érthető okok miatt nem szeretné. A csapatok egymás mellett vitorláznak hetek óta, így most már tisztában vannak az erőviszonyokkal és nem véletlen ez a vétó. Látják Amerika gyenge pontjait és nem is hagyják ezt megerősíteni a verseny kezdetéig. Ráadásul az ETNZ-nek, Luna Rossának csak másfél hete lenne olyan változtatást eszközölni a hajón, amely nagyban befolyásolja a hajó menettulajdonságát, míg az ORACLE-nek még 2 hónapja van azt tesztelni, amit tulajdonképpen eddig is teszteltek – kényszerből. A Sail-World szerkesztőjével Richard Gladwell-lel egyetértve azt is nehéz elfogadni, hogy ez biztonsági intézkedés, mivel két hajó több mint fél éve nem szenvedett a kormánytrim hiányától 30 csomós szél fölött sem, míg az Artemis baleset 11-18 csomós szélben történt.

Murray most erőből próbálja legalizálni az intézkedéseket, amire válaszul a kiwik és az olaszok amerikai szakjogászokkal konzultálnak. Eddig mediáció keretében próbáltak megállapodni a csapatok a vitatott kérdésekben, de ez az egyeztetés zátonyra futott, a kérdéskör ezúttal a nemzetközi zsűri elé kerül. De Cory E Friedman a vitorlázásban meglehetősen jártas jogász szerint a zsűrinek nincs lehetősége sem a protokoll, sem a biztonsági intézkedések, sem az osztályszabály módosításához. És kezdődik, a mi lenne ha… kezdetű okoskodás, ugyanis, ha mégis így döntene a zsűri, akkor a sértett csapat mehet a New Yorki Legfelsőbb Bíróságra, hogy az lépjen közbe a ’szövetségi döntőbírósági törvény’ értelmében. Ugyan a protokoll tiltja a csapatoknak ezt a lépést, de a protokoll pont e ’szövetségi döntőbírósági törvény’ hatálya alá tartozik.

Szomorú, de ez van, és csak reménykedhetünk, hogy jövő hét végén vagy kicsit később több vitorlázást láthatunk San Francisco vizein.

Addig is lássuk az új-zélandi levitációt:

Sorjában a harmadik USA hajó kapta a 17-es rajtszámot, nem tudni pontosan miért.

Miközben a Földgolyó túloldaláról a Luna Rossa és az ETNZ csapata hajóit utaztatja San Franciscóba, addig az ORACLE csak fejleszt és tesztel és fejleszt.

Emlékeztetőül: a kupáért vívott csatában a LR és az ETNZ malmára hajtotta a vizet, hogy ők értelmezték helyesen a hajó felmérésére vonatkozó szabályokat és nekik lett igazuk. Az ORACLE még időben reagált és módosított programján, az Artemis (amely szintén San Franciscóban edzeget) ez idő alatt a homokba dugta a fejét és csak pár hónapja merte szembesíteni magát azzal a ténnyel, hogy a többségnek van igaza és a repülő (foiling) mód megérős még a szűk pályán is, viszonylag moderált szélviszonyok közepette is. A svéd alapítású csapat egyelőre csak AC45-össel repked, a megfigyelők szerint nem túl stabilan. Nagyban módosított 72esükre még várnunk kell, pedig július elején rajtol a Louis Vuitton Kupa.

Az ORACLE persze egy rosszul megszerkesztett első konstrukciót próbált újradefiniálni, miután felborultak – a szabályok a hajók átépítésére 50%-ban lehetőséget is biztosítanak, – de egy átépített hajó aligha az igazi, de hát ez van. A második hajójuk így Very Welcome in San Francisco. Nehéz látatlanban okosat mondani az új hajóról, így komolyabb háttér információk nélkül inkább csak okoskodni lehet. Páran – főleg a kiwi rajongók vélik úgy, – hogy ez az ETNZ ’A’ hajójának koppintása, tehát fejletlenebb az ETNZ ’B’ hajójához képest. Ccccc…. azért Amerikában is vannak szakemberek és az ETNZ ’A’ hajó elkészülte óta sok víz áramlott ide-oda a GoldenGate alatt, sőt ne feledjük,

kémkedésben sem utolsó

az ORACLE.

Mindenesetre annyi bizonyos, hogy változott a repülés alátámasztásának helye a svertek helyzetét illetően, a víz alatti szárnyak alakja, a hajótest térfogat eloszlását tekintve előrébb került (amitől kevésbé fúr le leejtésnél), nagyobb a szárnyvitorla dőlése (hasonlóan az ETNZ-hez) és a hajógerincbe nagyobb görbület, íveltség került (korábban ugye ők félig-repülő hajót terveztek, ezért a hosszabb vízvonalra törekedtek).

Újraformálták és lecsökkentették a pod méretét (a hajó közepe alatti nagy fekete alátámasztás, merevítő), amely korábban nem engedte kellőképpen láttatni a lee hajótestet, ez most megcsonkult, elég érdekes látványt nyújtva elsőre. És leszedték az egyik delfinszigonynak csúfolt merevítőt az orrsudár alól, valószínűleg inkább aerodinamikai megfontolásból. Ez az alátámasztás elviekben lehetővé teszi azt is, hogy az árboctalpat előre-hátra mozgassák, javítva ezzel a hajó egyensúlyi helyzetét a gyenge, közepes és erős szeles napokon.

Copyright: MrSurly/SailingAnarchy Forum

A hajó orrán a vörös festés pedig már-már babona, hiszen most már majdnem minden hajó orra teljesen vörös, talán a Luna Rossáén kevésbé domináns.

Az ORACLE kezdeti félreértelmezésből eredő elfuserált alapkoncepciója természetesen komoly hátrányba helyezte a csapatot, amit a tavalyi borulással fejeltek meg, de az idő most kezdi az ő javukat szolgálni. Míg a Luna Rossa, az Emirates Team New Zealand és az Artemis Racing egymással kakaskodik majd a Louis Vuitton Cup keretében júliusban és augusztusban addig az Oracle Team USA házon belüli kéthajós edzéseket nyomathat ugyanazon a pályán Sir Ben Ainslievel és Jimmy Spithillel a két kormánynál (már két hajóban értve).

Fotó: Guilain Grenier/Oracle Racing©

A tavalyi év összefoglalójával kezdeném: Amerika cumira rakta magát.

De ugorjunk vissza a jelenbe és a közelmúltba: A csapatok az elmúlt hónapokban is szorgosan dolgoztak programjukon. Az ETNZ a nyárban vitorlázott és azon volt, hogy erről mindenki tudjon. Optimizmusuk megalapozott. A Luna Rossa szintén sokat vitorlázott, 17 napot tudhat maga mögött és a napokban újra előkerül a 72es, bár valószínűleg nem használják ki teljesen ők sem a rendelkezésre álló 30 napot februárig. Az Artemis sokat szenvedett az időjárással, és azt kommunikálják, hogy elégedettek a félreértelmezett szabályok alapján épített hajójukkal. Az ORACLE pedig hát hajót épít (mert ugye a borulás erősen éket ütött a felkészülésükbe). Az első szárny kuka, a második a napokban érkezett meg Új-Zélandról San Franciscóba. Az ígéretek szerint hamarosan láthatjuk a csapatot a vízen.

RIP – Nyugodjék Békében

A 45-ösökkel vívott ACWS kifulladni látszik. A csapatok ezt a lovat addig lovagolták, amíg muszáj volt. A legtöbb csapat ezzel tanulta meg a szárny és a katamarán használatát, kezelését. Pedig idénre 3 regatta volt betervezve, az ETNZ elhintette, hogy csak egy fiatalokból álló csapatot küldene ezekre és az összes csapat érdeklődése lelohadt. A szervezők az érdeklődés hiányára való tekintettel, pénzszűkére és a rájuk háruló feladatokra hivatkozva lemondták ezeket a versenyeket, ők már bizony a LOUIS VUITTON Kupára koncentrálnak. Nem is értem, hogy gondolták, hogy a Kupa évében mással foglalkoznának a csapatok, minthogy a meglehetősen ismeretlen 72-est tanulják és fejlesszék. Hírmondóként áprilisban egy fordulót még tartanak Nápolyban. A hanyagolásban az ETNZ jár az élen, a csapat már az első 72-est is csak tartalékolja és bíznak benne, hogy azzal soha többé nem kell már vitorlázniuk. RIP – Egy sokmillió dollárs hajó a technikai fejlesztés oltárán – élt 30 napot (esetleg leküldhetnék nekünk a Balatonra szeptemberben). OK, persze lehetséges, hogy újra kell még éleszteniük, ha a múlt héten leszállított második hajóval történik valami.

Óvás

November 19-én a Luna Rossa benyújtott egy óvást az ORACLE ellen kémkedés miatt. A lényeg tömören annyi, hogy az amerikai fotós 200méteren belülre merészkedett és ezt a szabályok határozottan tiltják. Az óvás eléggé alaposan el volt készítve (

érdemes elolvasni

) és a zsűri helyben is hagyta. A zsűri a büntetés kapcsán bekérte az érintett csapatok véleményét, mivel szándékos szabálysértés történt. Elég extrém javaslatok is elhangzottak, mint például az, hogy vonjanak le pontot az America’s Cupon az amerikaiaktól vagy csökkentség az általuk használható szárnymennyiséget (ugye most is már csak kettőt lehet nekik) és a svertek sszámát. Végül elég baráti megoldást válaszott a zsűri és csak 5 nappal csökkentette a címvédő májusig vizen tölthető napjainak számát.

Edzésben

Februártól valószínűleg végre mindeki gőzerővel veret majd a vízen. A kiwik már a második hajóval, a többiek inkább még csak az elsővel. Amerika rajongóknak sem kell aggódniuk, az ORACLE ügyes a padlóról felállásban, az ORACLE-t favorizálók most is úgy látják, hogy 60% az esélye a címvédésnek, míg az esés előtt ezt sokan 90%-ra voksolták. Az Artemisnél azt hiszem túlságosan beleborultak a szárny(vitorla) tökéletesítésébe, szóval tőlük mindeképpen valami ütős újítást várunk, mert amit eddig mutatott az nem meggyőző. Talán a tavasszal kiderül, hogy tényleg abban bíznak-e még mindig, hogy a repülést elsőegítő L svertek annyira lassítják majd a versenytársakat szélfele, hogy leverik őket?! Mindenesetre ma előrukkoltak egy új szárnnyal, ami brutálisabbnak tűnik az elsőnél (a belépő szekcióból jócskán visszavettek, nincs középső rész, így a hátsó szekció egységesebb arculatot kapott).

Erik Simonson © www.pressure-drop.us

A Luna Rossa továbbra is az ETNZ gyenge árnyékaként mozog, tőlük inkább csak apró változtatásokra számíthatunk.

Viszont amiben elég sokan egyetértenek az az, hogy lesz még itt borulás, már csak az a kérdés, hogy ki és a felkészülés mely fázisában mér akaratán kívül csapást önmagára.

Kiwi

Kész az új-zélandi csapat második hajója. A tervek nem egy új megközelítésen nyugszanak, hanem sokkal inkább az első hajó elépzeléseinek módosításán. Az új hajót már inkább optimalizálták a cirkálásra, mint az elsőt, ahol a repülésre fókuszáltak inkább. Csodálatos változtatásokra a tervezés során csak kis mértékben volt lehetőség, ugyanis a feszített ütemezés miatt már négy-öt napi vitorlázás után szállítani kellett a terveket a második hajó építéséhez, ami egy vadonatúj hajóosztály esetében elég kevés tapasztalattal szolgálhatott. Sokan aggódnak amiatt, hogy a kreuz rovására megy a rohanós bőszél. Nos a hangsúly a második hajónál már inkább az otimalizálásra, a kezelhetőségre, a svertekre és a szárnyra helyeződött. A svertek ideális belépő szögén, méretén agyalnak sokat a mérnökök. A második szárny még nincs kész, de ütősebbre ígérik, amely a San Francisóban tapasztalható szél intervallumra lesz optimalizálva, míg az elsőt profilban ehhez igazítjá, így készül a teljesen azonos tartalék. A kiwik csak két szárnnyal operálnak, míg ellenfeleik (OTUSA és Artemis) a maximális hárommal kalkulálnak a felkészülés során, miután az elsőt lezúzták. És egy kis matek a végére: Csak a szárny tervezése egy embernek 15-18 évébe kerülne, persze erre jutott 3 aerodinamikus szaki és 5 mérnök, aki a mechanikán okoskodott és rajzolt, majd futtatta le a számítógépeken a modelleket. Ehhez jön még úgy 20.000 munkaóra, amit a ‘vitorla’ megépítése igényel (az előző IACC osztályhajót pont ennyi ideig építették). Dehát most csak egy szárnyról beszéltünk.

A régi és az új hajót számítógépen már megversenyeztették és ott a második erősen nyert (gyorsabb és erősebb látszólagos szelet gerjeszt), de azt természetesen nem árulják el mennyivel. Hogy a második hajó szélfele tud-e repülni (tud!) és hatékony-e, arra szintén nem adott egyértelmű választ Nick Holroyd, az ETNZ technikai igazgatója. Várható vízretétel február 4-e.

A menetrend szerint az AC-re válogató Louis Vuitton Cup július 4. és augusztus 30. közötti időszakra van belőve, míg maga az America’s Cup szeptember 7 és 21 közöttre.

Fotó: copyright Guilain Grenier / Oracle Team USA



Forrás: americascup.com, sail-world.com

A kiwik 16 vitorlázott nap után szert tettek némi magabiztosságra és hajójukat rövid időre hangárba tolták, hogy tovább tuningolják azt: csökkentsék az ellenállást, javítsák a repülést segítő elemeket a keresztmerevítők mögött (értsd: spoilert szereltek a hajóra). Komfortérzetüket csak növelheti, hogy rajtuk kívül szinte alig vitorlázott valaki 72-essel. Az olaszok pár napot voltak csak vízen, valószínűleg bevárták a kiwiket, hogy végre fej-fej mellett lehessen látni a tervezés gyümölcsét. Okos döntésnek bizonyult az olaszokkal történő közösködés a terveken, mert így a szabályok korlátozása ellenére február előtt is lehet tolni a kéthajós edzést. Állítólag annak ellenére, hogy a kiwiknek két hajója lesz, úgy fest, csak egy lesz vízen egy időben, mivel csak másfél hajónyi legénységet futtatnak, december 15 és január 30 között pedig ők sem terveztek vitorlázást. Patrizio Bertelli a Luna Rossa főnöke elégedett azzal is, hogy egy hajóra futotta. A Vsail-nek adott interjújából kiderül, hogy költséges lett volna két legénységet tartani egyszerre (így is 45 milliós a költségvetésük), a fejlesztés lehetősége pedig nyitott, mivel a hajó 50%-a módosítható, ráadásul az ő koncepciójuk egyelőre működőképesebb, mint a címvédőé.

Az ETNZ tehát rövid szünetet követően vissza is tért a vízre. Szerencsésnek mondhatja magát Richard Gladwell, a sail-world AC szakértője, aki fel is ülhetett a kiwik hajójára, majd

egy lírai beütésű cikkben magasztalta

a repülő utazást. A szél 20-25 csomós volt a 18. edzésnapon és a körülmények erősen hasonlítottak a San Fransicoban szokásos időjáráshoz. Lefele menet házirekord döntögető formában 43,6 csomóval süvített a 72-es, míg cirkálás közben és 28-30 csomós pöffben közel 60 csomós látszólagos széllel kellett megküzdenie a fekete vörös testnek, ezek a körülmények pedig már a

kommunikációt is megnehezítik

. Az edzés legjelentősebb momentuma az volt, amikor cirkálás közben elkezdett kiemelkedni a lee test. Ez erősen meglepte a kormányost, aki erre le is állt a hajóval. Hogy ez hogyan hatott a kreuzolásra, azt nem tudni pontosan, de később eltávolították a spoilert az első keresztmerevítő mögül.

Lassította az Artemis 72-esének bemutatását a tavaszi szárnytörésük, melynek okát máig egészen jól sikerült titkolniuk, viszont rendkívüli módon visszavetette a felkészülésüket. A szárny építése azért is tarthatott ilyen sokáig, mert valószínűleg ők alkalmazzák a legbrutálisabb gépészetet a szárnyon belül, ami egyes információk szerint 38 hidraulikus hengert jelent. A szűz hajó végül 5-8 csomós szélben élte át első vitorlázását. Nagyon tehát nem rongyolt, de érdekes, hogy az angolul viccesen dolphin strikernek nevezett  vakárbocot több képen is húzta a vízben. Persze lehet, hogy csak többen voltak a fedélzeten, vagy vontatták, majd kiderül. Amúgy a svédek svertje más mint amiket eddig láttunk, nem „L” végződésű, szóval így repülni sem fog. A repülés által teremtetett állapotot nem látták megérősnek. Ezt pedig a

korábbi cikkünkben említett svert körüli szabályértelmezés befolyásolta

. A zsűri akkori állásfoglalásában leírta, hogy a svert felhúzott állapotban is lehet, amikor mérik a hajó vízkiszorítást. A testek vízkiszorítása pedig alapjaiban meghatározta a tervezést, a kihívó Artemis és a címvédő Oracle egyféleképpen értelmezte a szabályt, a Luna Rossa és az ETNZ pedig másképpen. Az Artemis konkrétan emiatt döntött amellett, hogy nem emelik ki a testet a vízből, az Oracle pedig a rossz értelmezés miatt egy kissé „lélekvesztő” konstrukcióval jelentkezett, ami egyelőre el is vérzett. Az Artemis, némi Oracle támogatással fűszerezve megfellebbezte a döntést, betámadta a döntést hozó zsűrit, hogy az túllépett a hatáskörén és megváltoztatott egy osztályszabályt. A zsűritámadás pedig nem szokott nyerő lenni. Így a zsűri lendületből el is utasította a beadványt, mivel a Protokoll szerint megvan a joguk a pontos meghatározásokra és ők csak annyit tettek, hogy a eltávolították a Felmérő Bizottság által hozzáadott felmérési kötelezettségeket, miszerint a vízkiszorítást teljesen leengedett sverttel kellene mérni. Lényegében eddig nem nagyon volt AC zsűri, aki ne a címvédőt támogatta volna döntéseiben, most viszont ez történik.

Amit korábban nem említettünk az Oracle hajója kapcsán, hogy valószínűleg trimmelik a svertet, feltehetőleg hidraulikán keresztül manuálisan.




Íme a bizonyíték, hogy lehet előre-hátra billenteni a svertet.

Ugyebár a víz alatt tilos a szárnyat állítani, viszont nem tiltott a svert előre-hátra billentése! Viszont ebben az esetben a nem helyes trim is közrejátszhatott az USA17 bukásában.

Az Oracle csapat tagjai próbálják elviselhetőbbé tenni a múló időt @ the Red Bull Flugtag // photo © Oracle Team USA

A Luna Rossa kapitánya Max Sirena beszélt először arról, hogy t

rimmelik a sverteket

, jelentősen megkönnyítve ezzel a leejtéseket. A fő kihívónak (Artemis Racing) és a címvédőnek (Oracle Racing) valószínűleg elég demoralizáló lehetett azt olvasni az olasz nyilatkozatában, hogy a 72 lábas hajóval némiképp könnyebb vitorlázni, mint a 45 lábas katamaránnal. Persze nem volt problémáktól mentes a Luna Rossa kezdése sem, mivel az első napok egyikén a darun lógó szárny önálló életre kelt egy erős csavart pöffben, a szárny vége pedig letörött, plusz a manőver eltörte az egyik srác lábát. Viszont ahogy a képen is látható, ez nem nagyon akadályozta meg őket, hogy hasonló sebességeket produkáljanak a későbbi edzésnapokon, mint a kiwik.

Hogy a fenti zsűri döntés után mit fog tenni a kihívó és a címvédő, azt nem tudom, de hogy kell nekik a gyorsabb hajó, az tuti. És közel két év agyalását, tervezését, csatornatesztjeit aligha lehet kiválóan megismételni 1-2 hónap alatt.

© Christophe Favreau Photos

Forrás: ez meg az

Az ORACLE Racing bizonyára ezt vizionálja. Jimmy Spithill és csipet-csapata egyre jobban átérzi, milyen is az amikor ’hirtelen eléjük ugrik egy fal’ és orra esnek benne. Először a nemrég véget ért AC45-ös versenyen bukott látványosat az ORCALE csapat, most viszont a 72essel is sikerült orra esniük. Egy hete még csak valami olyasmit nyilatkoztak, hogy az nem is nyomja elég keményen, aki nem esik és ebben van is igazság. Most viszont már az előző kupa felkészülésére hivatkozik Spithill, ahol szintén hasonló nehézségekkel szembesült az amerikai csapat a 90 lábas trimarán egy-két edzését követően. Annyi bizonyos, hogy az amerikai sportolókra oly jellemző önbizalom és önfrankózás akár át is lendítheti a csapatot a nehézségeken, de erre még várni kell, mert most egy ideig a hangárba költözik a csapat romeltakarítás és szárnyépítés céljából.

hullámsír? fotó: Guilain GRENIER/Oracle Racing

Maga az esés benne volt a pakliban, hiszen 25+ csomós szél fújt, amihez erős szembeáramlás párosult az apály miatt, ez pedig sűrű, hegyes hullámokkal tarkított pályát jelentett. Állítólag a leejtés pillanatában a szárny is csapott egy nagyot, de hogy volt e technikai zűr a háttérben azt nem tudni.

A következő, egy sokmillió dolláros úszó roncsról készített jó hosszan elnyújtott videót perverz Oracle ellenszurkolóknak ajánlom. A mentésről szóló filmkockák már-már a

Sátántangó

című klasszikust juttathatják eszünkbe, bár azt talán kevésbé fájdalmas végignézni:

Mindenesetre megnyílt a lehetőség az ellenfelek előtt, hogy hátrányukat lefaraghassák, vagy akár némi előnyre is szert tegyenek a fejlesztésben, hiszen áll az ORACLE henger. Második hajója február előtt még senkinek sincs, tehát most lehet domborítani, indulhat a pszichés hadviselés a címvédő ellen. Ráadásul Spithillt nemcsak a két borulás nyomaszthatja, hanem a csapaton belüli – kifele egyelőre nem nagyon kommunikált – versengés közte és Ben Ainslie között, aki elkezdte kopogtatni Spithill vállát, hogy hahó, én is itt vagyok. Ainslie ugyanis egy verseny után úgy felvette az AC ritmusát, hogy csak azért nem nyerte a mezőnyversenyt San Franciscoban, mert a vasárnapi futam 3,3-as irreálisan magas szorzóval került számításra. Gyaníthatóan a párosversenyben is hamarosan felveszi a kesztyűt Spithillel.

Dean Barker már a két kormány közötti sprintet gyakorolja az ETNZ AC72-es edzésén. Az arcán az nem seb, hanem mikrofon. Fotó: Chris Cameron/ETNZ

Fotó: Erik Simonson © www.pressure-drop.us

Négy hete edzenek keményen San Franciscoban az Oraclesek és az eredmények szépen jönnek. Este 20:30 körül ismét egymásnak esik Coutts és a fiatal Jimmy Spithill a 2012-13-as AC szezon első párosverseny döntőjében. Utoljára a mester oktatott. Vajon ezúttal is így lesz? Élőben 20:30-tól.

Az AC72-es katamarán osztálya dobozszabályt kapott születésnapjára, ami annyit tesz, hogy bizonyos paraméterek fixek, ezekhez igazodni kell a tervezés során, például a hajó hossza, szélessége, vízkiszorítása és vitorlafelület összessége. De más paraméterek előre meghatározott értékek között alakíthatóak, ezzel garantálva, hogy a hajók minden körülmények között hasonló teljesítményre legyenek képesek (na ja). A szabályzatot a US SAILING és a Morrelli & Melvin Design & Engineering fektette le és felügyeli. Melvin elmondása szerint a katamaránt preferálták a következő AC-n megvitorlázandó hajóként, mivel azt egyszerűbb szállítani, összerakni és szétszedni is, ráadásul olcsóbb is a trimaránnál.

A szakértők szerint az ETNZ AC72-esének hajószerkezete az

Alinghi 5-ös nagykatamaránjának felépítésére

hajaz.

AC72 közelítő méretek:

LOA – 22.0 méter (72 láb)

Szélesség – 14.0 méter (46 láb)

Vízkiszorítás – 7,000 kilogramm

Szárny vitorlafelülete – 300 négyzetméter

A katamarán ezekkel a paraméterekkel 5-6 csomós szélben is képes lesz egytalpra állni. A megcélzott haladási sebesség 10 csomós szél alatt a valós szélsebesség 1,2-szerese cirkáló szakaszban, míg bőszélben 1,6-szorosa. A szárny magassága úgy 40 méteres lesz (130 láb), ahol az ívhúr 10-11 méter között alakul (az eredeti elképzelés 8,5 méter volt még két éve).

A legénység száma csak 11 fő lesz (plusz fotós) ami hat fővel kevesebb, mint amikor még egytestűn versenyeztek az AC-n.

A csapatoknak mindössze 30 napjuk van tesztelni január végéig vizen, ami nem sok. Ez is egy szabály. Tehát amikor vízen lesznek, akkor valószínűleg reggeltől estig kint lesznek, minél több tapasztalatot, adatot begyűjtve!

Keresztelő:

Az Artemis volt először készen a szárnnyal, melyet AC72-esen használnak majd, de tavasszal egy módosított ORMA 60-as trimaránon tesztelgették. A tavasz végén aztán a szárny kettétörött. Sokat nem tudni az esetről, de 12 napot így is tudtak hasítani a szárnnyal, de így is komoly tapasztalatra tettek szert Paul Cayard elmondása szerint. 72-lábas hajójuk és a szárny most San Franciscoba tart.

Hajójuk elsőként az új-zélandiaknak volt (most július végén szentelték fel), amit furcsa módon tesztelgettek napokig, például szárny nélkül vontatgatták ide-oda, aztán a szárnnyal együtt huzigálta a motoros ide és oda (már megint). Ehhez a művelethez új motorost is vásároltak, amely képes a hajót könnyedén oldalirányba is tolni, hogy a szűk kikötőkbe ki-be járáskor se legyen fennakadás. De térjünk vissza a hajóhoz: Négy grinder (mondjuk csörlősnek) pozíciót és egy kormányos pozíciót alakítottak ki mindkét testen. A Y-alakú alátámasztó szerkezeti megoldás a gennakert támogatja (lásd fenti kép) – az orrsudár egészen az árbocig nyúlik hátra és ez a pont ágazik ketté hátrafelé, így a tartókonzolok egészen a hajó hátuljáig, a hátsó crossbeam két széléig húzódnak Y alakot formálva.

Az Artemis által bemutatott első szárnyhoz képest jelentős a különbség a kiwi szárnyon, melyen csak 4 darab állítható hátsó panel van az Artemis 6 hátsó állítható paneljához képest és a rések is szűkebbek a panelek között. A belépőél egyenes és a mérnökök némi extra szárnyfelületre is szert tettek azzal, hogy a szárny hátsó paneljének hátsó élét az árboc forgáspontja alá eresztették (ami állítólag nem számít a szabályok szerint).

Eközben a Team Korea is befizette a csekély 200.000 USA dolláros nevezési díjat negyedik (Artemis, ETNZ, Luna Rossa) kihívóként, miközben továbbra is keresi fő szponzorát, aki segíti a hajó megépítésében. A csapat tervező és technikai igazgatója Brett Bakewell-White a Sail-Worldnek adott nyilatkozatában elmondta, hogy augusztus végén jó lenne nekilátni a hajóépítésnek, hogy az időben vízre is kerülhessen. A koreaiak hajóját Busanban építik az AC protokollnak megfelelően.

Az ORACLE 45-öseiről egy hónappal korábban megjelent képek – amelyeken azok a víz felett repültek, – nem véletlenül készültek. Az AC72-esek, ha nem is egyszerűen, de képesek lehetnek teljesen kiemelkedni a vízből. Erre szolgálhatnak a fotókon is látható L alakú svertek. Bakewell-White szerint az AC72-es szabály egészen egyszerűen ordít a hydrofoil-okért, csak éppen az a probléma, hogy tilos állítani ezek állásszögét (mint például a kis repülő molyon) így elég nehéz lesz stabilizálni a repülő állapotot.

A címvédő Oracle Team USA változtatott programján és végül mindkét hajójukat USA-ban rakják vízre, míg az eredeti tervekben az szerepelt, hogy az egyiket Új-Zélandon avatják fel. Mivel az Artemis is San Franciscoban lesz a télen, így a közös készülődésre számítani lehet.

Az Emirates Team NZ programja úgy fest, hogy 2013. áprilisig maradnak Aucklandban a másik kihívóval a Luna Rossával (ITA) karöltve és csak edzenek, meg tesztelnek.

Eközben Ben Ainslie csapata is összeállt a 45 lábas hajóval történő rohangászásra. Az Olimpia után 15 lábas Finnjét 45 lábas katamaránra cserélő brit már ott lesz Friscoban bő két hét múlva, a 2012-13-as szezon első AC45-ös verseny, ahol valószínűleg sok borsot fog törni a menők orra alá (legalábbis reméljük).

Ben csapata:

• Simon Daubney (fock trimmer)

• Kyle Langford (szárny trimmer)

• Matt Mitchell (runner)

• Simeon Tienpont (bow)

Források:

http://www.sail-world.com/

http://riggingnews.blogspot.hu/

http://chevaliertaglang.blogspot.de/

Fotó: © PHOTO GUILAIN GRENIER / ORACLE TEAM USA



Forrás: sail-world.com

ORACLE: A kétszeres olimpiai ezüstérmes katamarános

Darren Bundock

átveszi a varázspálcát Russell Couttstól és a Laseres Tom Slingsby taktikázik neki.

Russell Coutts

ezúttal csak a partról (na jó, esetleg hajóról) figyeli az eseményeket San Diegóban.

Spithill

a megszokott csapattal áll ki a pályára november 12 és 20 között.

ORACLE Racing Coutts (vagyis inkább Bundock)

Darren Bundock – skipper & kormányos

Tom Slingsby – taktikus

Murray Jones – szárny trimmer

Simon Daubney – orrvitorla trimmer

Simeon Tienpont – bowman

ORACLE Racing Spithill

James Spithill – skipper & kormányos

John Kostecki – taktikus

Dirk de Ridder – szárny trimmer

Joe Newton – orrvitorla trimmer

Piet van Nieuwenhuijzen – bowman

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

Bár AC-s rutintalanságuk miatt a végelszámolásban valószínűleg nem lesznek még jók (ne legyen igazam!), de pár futamon bizonyára villog majd a Groupe Edmond de Rothschild Extreme 40-es csapata

Pierre Pennec

vezetésével. Az Aleph–Équipe de France csapata alkalmazza Pennecet és rajta kívül csapatának még két tagját

Christophe Espagnon

és

Thierry Fouchier

személyében. Végre talán a franciák is beszállnak a versenybe.

A China Team leszerződtette

Phil Robertson

ékat Új-Zélandról a Waka Racingből. Ő és csapattársa Garth Ellingham már a 9. helyen áll a World Match Racing Touron. A kiwi srácok amúgy a WMRT legfiatalabb résztvevői. A kínaiak ezzel a húzásukkal valószínűleg most sem szakítanak hatalmasat, mert a rutin/összeszokottság mintha ismét hiányozna.

Egy ideje már felreppent a hír, hogy az Oman Air fontolgatja részvételét a 34. AC-n vagy legalább az AC Világkupa Sorozaton (ACWS). És ugye

Ben Ainslie

az idén már három X40-es versenyen is kormányzott nekik és hát megszerették egymást. Egy meg egy az kettő itt is, már ha összeadjuk valaha a két tagot. Ainslie feltett szándéka, hogy az olimpia után aláír valakihez a Kupában és ha Omán lenne a szerződés túlsó oldalán, azt Ainslie sem bánná. Bizonyos körökben azt is hallani vélik, hogy csak összejön a brit indulás is, de abból AC72-es már nem nagyon épülhet, hiszen a legtöbb csapat már a 72 lábas nagyhajó tervezésének végéhez közelít és lassan az építésébe is belefog.

Fotó: Americascup.Com



Forrás: innét-onnét

Az AC címvédő Spithill csapatának a meglehetősen nyögvenyelősre sikeredett hét után vasárnap azért sikerült megmutatnia, hogy nem kell leírni az ORACLE Racing első számú csapatát.

Vasárnap erős, pöffös szél várt a versenyzőkre Plymouth Sound öblében. A lökések elérték a 30 csomót (~55 km/h), amely még a rutinosabb csapatokat is próbára tette.

A verseny már a rajt előtt kezdődik – idézhetjük fel az örökérvényűt. Pár perccel a rajtot megelőzően a Team Korea tolatott, amit az Energy Team kicsit későn vett észre és az elkerülő manőver, a hirtelen leejtés borulásba torkollott. Loick Peyron csapata villámgyorsan visszaállította a verdát és kicsit tépázottan, de elrajtolt. Még akkor is a rajt előtt járunk, amikor az Artemis Racing orrára ráakadt az éppen manőverező Green Comm Racing fara és kormánya. A Green Comm emiatt kiállni kényszerült, az Artemis pedig lemaradt a rajtról, majd később ők is megbotlottak.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

A rajtból a problémás egységeket elkerülve legjobban a két ORACLE Racing és Emirates Team New Zealand hajója jött el jól, akik végig domináltak a vezető pozíciót váltogatva egymás között. Coutts csapata az egyik bőszélben rossz oldalt választott és cirkáló szakaszban sem volt elég gyors, ami feltűnt nekik is, így szép lassan vissza is estek a harmadik helyre. Spithill ezen a napon nyugodtan, megfontoltan versenyzett és végül magabiztosan nyert.

Az első bójánál a China Team esett és folytatta a versenyt hetedikként befutva 6 másodperccel a limit előtt.

Kattintson a képre a nagyobb méretben történő megjelenítéshez!

A becslések szerint 115 000 ember látogatott ki erre a partszakaszra, szóval még az is lehet, hogy beválik az új AC recept.

Az AC Világkupa Sorozat San Diegoba vándorol, ahol 54 nap múlva lépnek ismét színpadra a csapatok. Itt jegyezném meg, hogy Coutts lemond kormányosi pozíciójáról és átadja a rudat Darren Bundocknak.

Májusban pedig irány Velence!

Vasárnapi mezőnyfutam eredmények:

1. ORACLE Racing Spithill

2. Emirates Team New Zealand

3. ORACLE Racing Coutts

4. Aleph

5. Team Korea

6. Energy Team

7. China Team

8. Artemis Racing

8. Green Comm Racing

Szombati Párosverseny végeredmény:

1. Emirates Team New Zealand

2. Team Korea

3. Artemis Racing

4. ORACLE Racing Coutts

5. ORACLE Racing Spithill

6. Energy Team

7. Green Comm Racing

8. China Team

9. Aleph

Fotó: Ricardo Pinto és Gilles Martin-Raget/americascup.com

Az erősorrend nem nagyon változott az elmúlt napokban Plymouthban az AC sorozatban. A szerdai-csütörtöki nem túl erős szél lehetővé tette a gyengébb csapatoknak is, hogy egy-egy futamban dobogós helyen végezzenek. A végső kupagyőzelemre is esélyes 3 favorit ORACLE, Artemis és ETNZ 6 futam után is az élen, de érdekes, hogy a címvédő kormányos Spithill csak az ötödik, szóval van baj.

A közvetítés most is kiváló volt, továbbra is csak a rendező operatőr téved el néha a pályán, de azért a gyors ismétlésbe szinte minden lényeges dolog bekerül. A kommentátorok próbálják közérthetően előadni a látottakat, ritkán beleborulva szakmázásba. Sőt, ha szakszavakat használnak, akkor igyekeznek azokat magyarázni is, pl gennaker=spinnaker=’a harmadik vitorla’=’a nagy vitorla a hajó elején’ és hasonló. Szóval melegen ajánljuk mindenkinek, aki pötyög angolul.

A versenyzők meg néha megfeledkeznek önmagukról, azaz inkább arról, hogy be vannak kamerázva és mikrofonozva, mint a villalakók, így olyan örök igazságokat is hallhatunk, amit csak élőben tapasztalunk meg. „It’s not a fuckin Match Race! Where are you going you fuckin idiot?!” – ezt Russell Coutts közölte Chris Draperrel egy felesleges luvolás közben.

Eddig csak mezőnyfutamokra került sor, péntek délutántól párosverseny orrba-szájba. Ez is jó lesz. Mára 12-17 csomót, holnapra már 18-25 csomót jósolnak. Szuper lesz.

Nálunk továbbra is élőben a főoldalon a ’Hét videója’ helyén rendszerint délután 3 órától ’Live videó’ fülre kattintva tekinthető meg az élő közvetítés. Adott napi teljes ismétlés késő estére kerül fel az AC youtube oldalára.

Fotó: americascup.com

Erős széllel kezdődött az America’s Cup sorozatának második, plymouthi állomásán a verseny. Ahelyett, hogy belemennénk a részletezésbe, ajánljuk mindenkinek a vasárnapi 40 perces futamot, amit az ún. Speed Trial, azaz egy félszeles sebességi etap követett, ami erős szélben egyből nem ultragáz. Azoknak is ajánljuk, akik szeretnek erősszeles katamaránozást nézni és azoknak is, akik rühellik. Ugyanis volt itt minden a 20-30 csomós szélben: párosverseny a mezőnyversenyen belül, büntetés, sebességi összemérés, lefúrás, orrabukás, fetrengés.

Szóval itt a video, Híradó helyett ma ezt ajánljuk!

A második nap nagy vesztese az Artemis volt, aki vezető pozícióból satuba rakta magát az ETNZ és az ORACLE Spithill csapata közé, amikor valami elszállt a hajón és kiállni kényszerültek. Amúgy a legények az első hátszélben nem nagyon próbálkoztak a gennakerrel, az Artemis tekerte ki csak elöl és nagyot harapott vele. Az ETNZ is az élen hibázott, ráadásul fent a cirkálószakasz végén (videó 47:15), amikor egy forduló után nem bírták megindítani a hajót. Ezzel több hajó is megszenvedett, ugyanis a hajók túlságosan könnyűek, így nehezen mennek át a széltengelyen erős szélben, mert elfogy a lendület.

Hiába a sok borulás, az ETNZ és az ORACLE Spithill párosverseny volt ma a hab volt a tortán, mivel nagyjából a fél pályán át egymást kergették, hol messzebbről, hol pár méterre egymástól.

Spithill mutatatta viszont a leglátványosabb mozdulatot a nap végén (videó: 1:42:00), amikor a sebességi „Ki a legnagyobb király” menetben bekapott egy lórugást és csak majdnem borult, de a mentés brilliáns volt.

A verseny szerdán folytatódik, nálunk nézhető élőben a „Hét videója” helyén feltünő „Live videó”-ra kattintva 15 órától.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!




Fotó: Ricardo Pinto és Gilles Martin-Raget