Az alábbiakban Kövendi Dénes írását közöljük a 15. Budapest Boatshow-ról. Véleménye azért is mérvadó, mert a Budapest Boatshow 15 évvel ezelötti elindítása az ő nevéhez fűződik.
Mi a fene! Ez volt a tizenötödik? Hogy szalad az idő!
Azon gondolkozom, változott e valami az elmúlt tizenöt évben. Persze, rögtön beugrik, hogy a kilencvenes évek végén leválasztották az Utazás kiállításról, ami valamennyire javított a színvonalon és az elviselhetetlen zsúfoltságon. Aztán jót tett az is, hogy most – idén első ízben – az alkatrészesek elkülönültek a D pavilonban, míg a hajók maradtak az A-ban. A zsúfoltság csökkenése azonban már rég eltűnt a feledés homályába, mára éppolyan elviselhetetlennek, kultúrálatlannak tűnnek a körülmények, mint évekkel ezelőtt. A nép pont úgy hömpölyög át az érdeklődés legcsekélyebb jelét sem mutatva a hajókiállítás standjai között, mint azt tette az elmúlt években. Nyilván a kutyabemutatóra jöttek, vagy a motorok csodálói. De ha már itt vannak, a borsos belépőárakat alaposan ki akarják használni, így mindent „megnéznek” a pénzükért. Az autók pont úgy állnak az olykor Erzsébet hídig feltorlódó gépkocsioszlopban 2-3 órákat, mint azelőtt, és ennek okát is azonos módon tapasztalják meg a bejárathoz érkezve, mint mindig. A látogatói parkolókhoz vezető V-ös kapunál strázsál ugyan egy 4-5 fős őrszemélyzet, de természetesen csak egy sávban engedik be az autókat, egyikük adja ki a jegyet és az útbaigazítást, mely autónként legalább 40-50 másodpercig tart. Mivel az autók csúcsidőben, nyitástól kb. du. 1-2 óráig 5-10 másodpercenként érkez(né)nek, ki lehet számolni, mennyi idő alatt telik meg a Kerepesi út előbb a Hungária körútig, majd tovább a Baross térig, végül a teljes Rákóczi út – természetesen a keresztező utak forgalmának feltartásával az egész város közlekedését tönkretéve. Aztán az esti záráskor ugyanez visszafelé. De – mint hallottuk az illetékesektől – kiváló forgalomszervezők segítik a Hungexpo munkáját ennek megoldásában, de hát tőlük egyelőre ennyire telik. Hogy több kaput kellene nyitni, a jegykezelést az egyes parkoló területek belső bejárataihoz kellene áttelepíteni, vagy – egyirányúsítás mellett – szabad sávot kellene biztosítani a 100-as busznak, ezek már meghaladják a szakértők lehetőségeit vagy értelmi képességeit.
Na de kerüljünk beljebb. Mondjuk, hogy feltételezett látogatónk nem fordult vissza útközben az áldatlan állapotok hatására és bejutott a területre. Kissé fogát csikorgatva megveszi az 1300 Ft-os belépőt. Majd érdeklődik, van e Boatshow katalógus. Véletlenül szerencséje is lehet, mert talál valahol egy információs standot, ahol – talán – tartanak katalógust. Amikor azonban meglátja a vékonyka kiadványt potom 650 Ft-ért, inkább lemond róla. Jól teszi. A rutinos kiállítók már évek óta tudják, hogy az ingyenes mértéken felül semmit sem érdemes a katalógusba beletenni, mert az úgysem jut el a látogatókhoz, kidobott pénz. Kidobott pénz a látogató szempontjából is a katalógusra fordított 650 Ft, mert nagyon szegényes benne az információ. Csináltam egy próbát. Összeállítottam a katalógusban való megjelenésünket annak rendje és módja szerint, hogy minden fontos információ belekerüljön. Ezek nem valami bőlére eresztett ömlengések, csupán két logo és az a 6-7 termékcsoport, melyeket ténylegesen kiállítunk (1 termékcsoport ingyenes). Nettó 73 ezer forintra rúgott a többletköltség. Azzal a feltétellel vállaltam ezt, ha a kiadvány ingyenes lesz és legalább 20 ezer példányban elkészül. Válasz: NEM, a kiadványt idén is pénzért áruljuk. Gondolom, a magam 73 ezer forintjával már a szerkesztési és nyomtatási költségeknek bő negyedét álltam volna, és ha csak a kiállítók negyede hozzám hasonlóan gondolkodik, nem is rossz üzlet ez a kiadványosdi. Annál kevésbé üzletszerű a kiadó hozzáállása, aki egyébként kizárólagosságot élvez a Hungexpo rendezvényeinek nyomtatványai esetében – még valamilyen, az „átkosban” létrejött megállapodás alapján.
Az igazi baj azonban az, hogy a szakmai látogatók száma – dacára a növekedő vagy legalábbis stagnáló nézőszámnak – évről évre csökken. Aki a hajóiparban évtizedeket töltött el, az már legalábbis arcról ismer vagy 4-5 ezer embert, akikről tudja, hogy lelkes hajósok, hajótulajdonosok, akik mindenütt ott vannak, ahol a hajózással kapcsolatos rendezvény zajlik. Nem úgy a Hungexpo Boatshow-ján. Alig 1-2 száz az ismerős arc. A hajózás törzsközönsége még az első-második Boatshow-n szinte maradéktalanul megjelent, aztán egyre kevésbé vállalták a tömeggel együttjáró megpróbáltatásokat, és szép lassan elmaradoztak. Pedig ők azok, akikért a kiállítók kimennek, évről-évre bizakodva, hogy talán most másképp lesz. Hiába.
Készítettem egy kis magánstatisztikát. Az első napon vagy 2 ezer, aztán csütörtökön 3, pénteken 5, szombaton 10, vasárnap pedig 8 ezer ember fordulhatott meg a hajóalkatrészeknek otthont adó D pavilonban. Bár alaposan felkészültünk egy sor olyan portékával, melyek általában népszerűek a Boatshow-n (ruha, cipő, napszemüveg, ajándéktárgy, hajótisztítószer, kötél, kötelező hajófelszerelések, LED lámpák, halradarok, chartplotterek, műszerek, VHF rádiók, stb), a vásárlások száma kb. a látogatói szám 1-1,5 ezreléke között mozgott minden nap. Az érdeklődések kitettek vagy négyszer ennyit, mondjuk 150-200 látogató kérdezett is valamit. Komoly érdeklődő, akitől számottevő vásárlást is remélünk a jövőben, nem volt több tíznél, ezek közül is csak a fele volt olyan, akivel csak itt a kiállításon találkoztunk, nem voltak korábban vásárlóink.
Az első, még általam szervezett 92-es Boatshow-n, de még a másodikon is szinte abban fáradtam el, hogy köszöngettem jobbra-balra a sok ismerősnek. Hová lettek ők? Miért nem jönnek ki. Azt hiszem, az előzőekben már válaszoltam is erre a költői kérdésre. Meggyőződésem, hogy egy önálló Boatshow, mely „mindössze” 15 ezer látogatót vonzana, minden szempontból eredményesebb lenne – legalábbis a kiállítók és látogatók szempontjából. Abból a százezres számból, melyet ma a hajósok táborának tekintünk, csak minden tizedik jönne el, majd még feleannyi érdeklődő és potenciális kuncsaft, az esemény hatékonysága legalábbis megtízszereződne. A szakmai rendezvények is értelmet kapnának, nem csupán Gál József és Fa Nándi évről-évre történő „felfedezése” és Vass Tibi mentősziget felfújása lehetne az esemény, hanem a szakmai közönséget ténylegesen érdeklő, aktuális témák kerülhetnének előtérbe. Azok a világújdonságok, melyekkel a kiállítók némelyike megjelenik (és jelenleg a kutyát nem érdekli), valóban tájékoztatnák, orientálnák a látogatókat a szakma technikai újdonságaival kapcsolatban.
Valahol itt keresendő egy szakmai kiállítás értelme és üzleti eredményessége.
Az idei kiállításon a legnagyobb port azonban mégis egy másik kiállítás meghirdetése verte fel, némi riadalmat okozva a Hungexpo berkein belül. Méltán, hiszen a rendezendő esemény jobb helyen (a Népstadion területén épülő, metróval könnyen elérhető Syma csarnokban), jobb időben (december eleje) és jobb párosításban (Hajó és Karaván) lesz megrendezve. Magam is elcsodálkoztam bátorságomon, hogy a Hungexpo vezetőinek érdeklődésére azt találtam mondani, hogy ezt már rég megérdemelték, hogy kialakuljon egy konkurens rendezvény, ami megszorongatja, esetleg el is sorvasztja fejlődésképtelen, ellaposodó rendezvényüket. Bár mutatkozott részükről halvány próbálkozás a megújulásra, az eltelt tizenöt év tapasztalatai ennek a szándéknak kevés hitelességet kölcsönöznek. Meg aztán abban a pillanatban már el is késtek ezzel, hogy az ellen-rendezvény már meg lett hirdetve.
Megkerestek természetesen az új rendezvény szervezői is. Kérték a véleményemet, támogatásomat. Nos, nekik sem tudtam sok biztatót mondani. Mint ahogy nem tudok senkinek sem, aki a Boatshow szervezését most vagy a jövőben nem szakmai alapokra helyezve képzeli, hanem csupán üzleti szempontok alapján vág bele. Meggyőződésem, hogy egy hajókiállítás – csakúgy, mint a világ más részein – egy erős és egységes szakmai érdekszövetség szoros közreműködése és anyagi érdekeltsége nélkül nem lehet tartósan sikeres. Azt is tudomásul kell venni, hogy a dolgok kölcsönhatása következtében csak úgy erősödhet meg a hazai szabadidőhajózás, mint iparág, ha van egy (és nem több) jól szervezett bemutatkozási lehetősége a közönsége számára, mely évről-évre lendületet adhat a folyamatos fejlődésnek. Ez természetesen feltételezi a szakmai cégek egységét, közös gondolkodását a megoldandó problémákról, közös fellépését a hitelrontó minőséget produkáló, gyorsan meggazdagodni vágyó szereplők kiszűrésével kapcsolatban, a közönség jobb eligazodását, hajós kultúrájának szintjét emelő információk közzétételét, a korrupció megszüntetését főleg a hatósági bizonyítványok kiadása terén, együttműködési kooperációk szervezését nemzetközi szinten, hogy csak a legfontosabbakat említsem a legégetőbb, de eddig meg nem oldott feladatok közül. De hol van ilyen szervezet és van e egyáltalán lehetőség a mai Magyarországon egységbe tömöríteni a szakmai cégeket, összehangolni a szerteágazó érdekeket, együttműködésre kényszeríteni a hatóságokat, elejét venni a féltékenységnek, irigységnek valamilyen távoli, szebb jövő reményében? Kár, hogy az egyetlen létező, ehhez hasonló célokat megnevező szervezet csupán vezetőjének hitbizományaként működik és egy gittegyletnél nem nagyobb jelentőségű.
Ha majd feltűnik egy olyan szándék, mely valóban akar és tud is tenni valamit a magyar hajóiparért és annak legfontosabb eseményeként a hajókiállításért, az számíthat segítségemre és akár közreműködésemre is.
Bp. 2006-03-07