A pénteki bizarr időjárás után végleg lehűlt a a levegő a hétvégére és a felhők se oszlottak még szét. De a kiszámíthatatlan időjárás mégsem gátolta meg, hogy normális versenyt rendezzenek a Star, 470, Finn, Kalóz, Laser és Laser Radial osztályok számára kiírt regattán. A verseny a Solingnak is ranglista volt, mégsem jött el senki közülük, sajnos.
A versenyről leginkább a pályamódosítás szó maradhat meg emlékezetünkben, hiszen szinte az összes futamban odébb kellett ráncigálni a cirkálóbóját, ugyanis a felhők nem egyszer okoztak gondot versenyrendezőnek és versenyzőnek egyaránt. A szélvándorlás az utolsó futamra már megszokottá vált, persze ezt a pályajelek mozgatásával nem lehetett a végletekig követni.
Nem kapcsolódik a versenyhez szorosan, de talán érdeklődésre tarthat számot, ami még a rajt előtt történt. Ezzel a versennyel egy időben tartották a Csillagtúrát, amelyen a Bűvészinas elnevezésű FPC is részt vett. Pallus (Pallay Tibor) épp a rajtra vitorlázott kifelé, amikor látta, hogy a négyes szélben vitorlázó hajó spinnakerfelhúzója jó két-három méterre el van eresztve az árboctól. Oda is szólt nekik, hogy nem lesz ez így jó (az árboc kissé instabillá vált és tíz centiméteres kilengése volt). A reakció egy beszólás, hogy nem biztos, hogy ezt neki kell megítélni. Ki lehet találni mi történt ezután, az árboc 500 méterrel később elpattant és derékba tört. No comment…
Ezzel ki is értünk a pályára, bemelegítés, rajt. Az első futamban északnyugatira kitűzött pályajelekkel találkozhattunk, de a szél már a második kreuzszakaszban nyugatiasodott. Kiszámíthatatlan volt, mennyire is fordul még el a szél és végül még a pályamosósítás sem volt elégséges. A sztárosok még saját dolgukat is nehezítették azzal, hogy nem voltak tisztában a pályajelek teljesítésének sorrendjével (Tisztelet a kivételnek!) és még többen beiktattak két háromnegyedszeles szakaszt a hátszél helyett.
Kiemelkedő eredmény
470-es osztályban első versenyén induló Sipos Ágoston – Damokos Attila páros második helyet ért el. Eddig 420-ban vitorlázó páros (tavaly Magyar Bajnokok) teljesen új felszereléssel szerezték meg ezt a kiemelkedő helyet. Nem rossz kezdet.
Gratulálunk!
A második futamban már az időközben nyugatira fordult szélben rajtolt. A sztár rajt előtt már lehetett látni, hogy sötét esőfelhő jelent meg az égen és várható volt, hogy valami szelet is hoz magával. Így is lett. Az irányával nem volt baj, mert a kreuzbója felől érkezett a nagynak nem nevezhető zivatar, amely a
470-es rajtra el is érte a mezőnyt. Erőssége nem volt veszélyes és némi esőt is hozott magával, ám nagyon hamar tovább is állt, így nagyjából csak fél cirkálószakaszon fújt egy 4-es, utána meg mintha elzárták volna a szélcsapot és közel nullára gyengült.
Ekkor kicsit rulettre emlékeztető szituáció alakult ki – hol ez tűnt jónak, hol az, – de végül még a pálya első szakaszában stabilizálódottak valamelyest a körülmények és a szél is visszaerősödött kettesre. A felhők mozgása miatt azonban még mindig nem lehetett tudni pontosan mi is történik, honnét várható szél, de végül a tihanyi-csőben csobogósra erősödő délies irányú szél dominált a hajógyári-öbölben lengedező ellenében és ezután azok jártak jól a cirkálószakaszban, akik balra húztak.
Szombatra elég is volt, a szél is beintett, így maradt két futam vasárnapra is. Ismét sok felhő, a rajt előtt olykor négyes erősségű szél nyugatról – a rajtra begyengült kettes-hármasra. A szél ott folytatta, ahol tegnap abbahagyta és tovább fordult balra. Pálya el balra, mezőny el balra. Aztán valamennyire leállt ezzel a mocorgással és elkezdett osztani balra is kicsit és jobbra is kicsit. Tendencia, az semmi, csak úgy, ahogy jól esett éppen neki. Majdnem így volt a negyedik futamban is. Míg a harmadik (vasárnapi első) futamban jellemzően a baloldal dominált, addig a negyedik futamban már valamit lehetett sejteni, hogy nem biztos, hogy ez így is marad a befutóig. És a második cirkálószakaszban már a mezőnyök jobb oldala kezdett megcsúszni a balhoz képest.