Helyi idő szerint reggel csengett a telefon, kellemes női hang gépről (Good morning 7 o’clock). Úr Isten mintha most feküdtem volna le. Európában éjfél van, még most indul mindenki bulizni, én nekem meg most kell felkelni, ha el akarom érni a rajtot.
Helyi idő szerint reggel csengett a telefon, kellemes női hang gépről (Good morning 7 o’clock). Úr Isten mintha most feküdtem volna le. Európában éjfél van, még most indul mindenki bulizni, én nekem meg most kell felkelni, ha el akarom érni a rajtot.
Így ébredtem november 17-én egy hong-kongi szállodában. 8-ra volt megbeszélve a találka a Royal Hong Kong Yacht Clubban (HRYC). Pontosan érkeztem, előző nap már átnéztük a Jeanneau 45–öst amivel indultunk a Run the Hong Kong Island 2002 versenyen. Vadonatúj volt minden vitorla, a szerelés kifogástalanul működött. Csak kis változtatással csináltunk két húgót.
A hajó az itteni szokás szerint a kikötő közepén horgonyzott, mivel stégek nincsenek. Van viszont sok kis motorcsónak kis kínaiakkal, akik folyamatosan hordják az embereket a partról a hajókra, ez nagyon jól működik. A kínai nagyon dolgos nép, folyamatosan mossák, gondozzák fényezik a saját, vagy mások hajóját. Ezért aztán minden mindig üzemkész a fedélzeteken.
Az öt idősebb angol Úr akikkel indultam, lelkesen magyarázták a helyi szabályokat, rajtsorrendet és szokásokat. Õk egyébként civilben mind jogász, ügyvéd ügyész, bíró, egyszóval bármilyen bírósági tárgyalást azonnal levezettek volna a fedélzeten. Érdekes még, hogy mindegyikük 1-2 éves szerződést kapott Hong Kongban 25 éve. Azóta ott ragadtak, de mindegyikük imádja a várost. Volt velünk továbbá egy kínai srác, aki szintén jól tudott vitorlázni és sört inni, merthogy az arrafelé is divat. Sör, bor, whisky volt bőven és fogyott is. Ott is tudják, hogy a jachtot az különbözteti meg a hajótól, hogy van a fedélzeten whisky. A HRYC előtt a belvárosban volt a rajt. Leirhatatlan érzés volt a felhőkarcolók között elrajtolni, aztán meg kreuzolgatni az 1-2-es ÉK-i szélben.
A mi csoportunk hetediknek rajtolt a 13, ötpercenként rajtoló csoportból, amely része egy helyi előnyadásos rendszernek. Először mentek a kisebb hajók: lézer, 29-es, 49-es, 470-es, hobbie cat, majd a nagyobbak fokozatosan, olyanok mint malges-25 ös Dragon, aztán a J-k 105, 110 (divatosak arra is) stb. és így tovább. Nem lehet egyszerre rajtolni, mert a Hong Kong–i csatorna nagyon forgalmas és félnek beleindítani több, mint 200 hajót. Egyébként néha megjelent egy negyven-ötvenezer tonnás a pályán előtte egy kis pilot hajóval, ami sűrű dudálások közepette csinált helyet a nagynak. Aztán a nagy mellett baromi szélárnyék, közben persze angol és kínai szidalmak sokasága. Szóval ott tartottam, hogy a mi csoportunk is elrajtolt, mi egész jó pozicióban, folyamatosan csúsztunk ki mindenkinek balcsapáson.
Erősen éreztem az időeltolódást, de
fáradt azért nem voltam, mert 8 órát aludtam. A csatornában nagyon rossz szélviszonyok voltak. Folyamatosan 0-3-as szélerő mellett 40-50 fokot fordult a szél. Hát igen, mondjuk Pesten sem lenne egyszerű a Dunán, de hát itt a felhőkarcolók között…. Egyébként itt van a világ hatodik legmagasabb épülete a Center tower, 79 emelet magas és a többi sem sokkal alacsonyabb. Most épül a négy évszak szálló, amely a második lesz a Chicago -i Sears tower után. A képen jól látható a hihetetlen magassága, a tetején a két hatalmas toronydaru, egyharmaddal túlnyúlik a Centeren.
Végre kitágult a csatorna, kiértünk a belvárosból. Stabilizálódott a 3-as szél és le is tompult. Jó középmezőnyben haladtunk. Láttuk előttünk a velünk rajtolt 99-est, amely vezette a csoportot, fel tudták húzni a spinnakert. Gyerünk gyorsan, mi is előkészítettük. Mindenki tudta a dolgát. Fent is volt pillanatokon belül és nem volt répa. Itt az alkalom talán le tudunk lépni, gondoltam. A szél tovább erősödött a sziget K-i csücskénél már 5-ös volt. A 200m2 golyó jól húzott. Ahogy lassan a partvonal mentén követtük a sziget vonalát, eljött a halzolás ideje.
A csapat nem akarta spinnakerrel hátszélben a manővert az erős szél miatt, pedig szerintem megcsináltuk volna. Így aztán egyikoldalon le – átkötni, másik oldalon fel félórás manőverrel egy kicsit lemaradtunk. A nyílt tengeren a sziget felénél volt egy fordító bója, ahonnan vissza kellett fordulni. Érdeklődésemre elmesélték, hogy évekkel ezelőtt teljesen körbement a verseny, de most a Hong Kong kereskedelmi kikötőnek akkora a forgalma a sziget Ny-i oldalán, hogy nem merik beleengedni a 200-as mezőnyt. Így aztán kezdtünk visszafelé kreuzolni. Nagyon sokat nem lehetett variálni, mert még egy-két sziklát meg kellett kötelezően kerülni.
Már dél felé járt az idő, nagyon meleg lett 25-28 C fok. Éppen jókor jött a hűsítő ellenszél. Igazi jó vitorlás időnk volt, szikrázó napsütés, első osztályú kereskedelmi széllel. A csatornához visszafelé közelítve megint tudtunk -ezúttal- genakkert rántani, amit később spinnakerre cseréltünk. Folyamatosan gyengülő szélben kb. délután 4 órára értük megint el a belvárost, ahol a cél volt.
Célbaérés után bevontattunk egy katamaránt, amelyet elvitt az áramlás. Majd elkezdődött egy kellemes várakozás az eredmény hirdetésre, partival, zenekarral, evéssel-ivással. Valami felbőszítette egy-két hajó kedélyét, mert többórás óvástárgyalás kezdődött, ami arrafelé sem nagyon szokványos. Persze egyből rátolták a dolgot a másik klubban vitorlázókra.
Nagyon szép élménnyel gazdagodtam ezalatt a pár óra alatt. Hong Kongban azelőtt is jártam többször és mindig vágyakozva néztem a vitorlás hajók után.
Többen hallották a partin, hogy a Magyarországról jöttem, bár a Balatont nem ismerte senki. Mondták viszont, hogy „hogy is hívják, hogy is hívják igen Puskás, az a nagyszerű focista, aki csapatával annak idején a Wembley stadionban 3:6 ra elverte az akkori angol csapatot, nem akartuk elhinni”.