Manapság fantasztikus ütemben szaporodik azon szerencsés sporttársainknak a száma, akik megismerhetik a tengeri vitorlázás szépségeit. Akár a bőséges charter-kínálatok révén, akár a népszerű adriai kupaversenyek alkalmával, de most már szép számmal saját tulajdonú hajókkal is. Õk gyakran találkoznak a tengeri hajókon olyan, főleg a biztonságot szolgáló felszerelésekkel, melyeket balatoni gyakorlatuk alapján nem ismerhetnek.
Olykor még a tapasztaltabb tengeri vitorlázók sem tudják minden esetben, hogy mi célt szolgálnak ezek a felszerelések. Nem árt pedig tisztában lenni ezek funkciójával és használatával, mert adódhat olyan helyzet, amikor ezek a „feleslegesnek” hitt eszközök életeket menthetnek meg.
Mentőmellény
A legalapvetőbb személyes mentőfelszerelés. A tengeren használatos mentőmellények némiképp eltérnek a belvízitől, bár a Hajózási Szabályzat az EU jogharmonizáció során a CE EN 395 számú szabvány bevezetésével szinte eltüntette a különbségeket. A szabvány szerinti mentőmellény legalább 100N felhajtóerőt képes produkálni, gallérral és felcsúszás ellen rögzítő hevederrel rendelkezik, legalább 20 cm2 felületű fényvisszaverő-csíkkal és jelzősíppal felszerelt. A tengeri mentőmellényhez ezen kívül villanó fényt is megkövetelnek. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a piacon megjelentek olyan mentőmellények, melyek több pontban nem elégítik ki a szabványt, ettől függetlenül öles feliratok hirdetik a Hajózási Felügyelet igazolását a megfelelőségről. Egyre inkább terjednek a gázpatron segítségével felfújható mellények. Ezek ugyan drágák, de a hajón való mozgást nem akadályozzák. Jobb változatai beépített biztonsági övvel is rendelkeznek. Automatikus (vízbeesés esetén aktivizálódó) és manuális (kézzel megrántható fogantyú) változatai léteznek. Ha rászánjuk magunkat, hogy ilyet tartsunk a hajón, egy-két tartalék újraélesítő készlet beszerzéséről se feledkezzünk meg.
Biztonsági öv és heveder
A korábban tipikusan tengeri mentőfelszerelést ma már a
Balatonon is egyre szélesebb körben előírják. (Jelenleg a korláttal nem rendelkező klasszikus hajókon kötelező 2 db-ot tartani.) Az öv anyagának, varrásainak és vasalatainak erősségét szigorú szabványok írják elő. (CE 1095) A rögzítő heveder nem túl hosszú (kb 1,5 méter), nem engedi, hogy a fedélzetről leeső ember tartósan víz alá kerüljön. A jobb hevedereknek két ága is van, ezzel igen stabilan rögzíthetjük magunkat, ha nem szükséges a művelethez intenzív mozgás (pld. kormányos). A versenyzők általában gumírozott hevedert használnak. A legjobb biztonsági heveder sem ér semmit, ha nem megfelelő helyen rögzítjük. Hasznos, ha erre a célra beépítünk az orrfedélzeten egy lehajtható szemet. Versenyhajókon gyakran találkozunk a hajó egész hosszán végigfutó hevederrel, amely egy bekötéssel lehetővé teszi a mozgást a kokpittől az orrfedélzetig.
Mentőgyűrű, mentőpatkó
Míg a Balatonon elégséges hajónként 1 db, a tengeri hajókon általában kettőt látunk a farkorláthoz erősítve. Ez az előírás, ha 6 főnél nagyobb a befogadóképesség, ez pedig szinte minden esetben fennáll. A mentőkötél előírt hossza 25 m, továbbá úszólámpát is kell kapcsolni a mentőeszközhöz. Az úszólámpa egy egyszerű szerkezet, melynek szokásosan fejjel lefelé áll a tartójában. Vízbeéréskor visszaáll normál helyzetébe és az elemek súlyuknál fogva zárják az áramkört és a lámpa felgyullad. A hazai előírások itt szigorúbbak, mint a legtöbb külföldi, mivel a lámpa esetében villanó
áramforrást kér, míg a nemzetközi gyakorlat beéri fix fénnyel. Ugyancsak a hazai hatóság túlbuzgóságát mutatja a síp előírása a mentőpatkóhoz. Bár az előírás mentőgyűrűről vagy patkóról szól, minden bizonnyal hatóságilag is elfogadható második mentőeszközként a „mentősling”, melyet sok külföldi hajón látunk. Ez abban az esetben praktikus, ha egy sérült vagy magatehetetlen személyt kell a fedélzetre emelnünk.
Dan bója vagy jelzőbója
Jellegzetes, messziről látható tartozékai a tengeri hajóknak a jelzőbóják. A farkorlát környékén felerősített másfél méteres rúd tetején levő kis piros zászlóról ismerjük fel. A rúd teleszkóposan 2,4 m-re kihúzható. Rövid kötéllel legyen összekötve az egyik mentőpatkóval. Arra szolgál, hogy a hajóról vízbeesett embert vagy tárgyat megjelöljünk vele. Tehát igen fontos, hogy a vízbeesést követően haladéktalanul dobjuk be a jelzőbóját, mert magas hullámok esetén szinte semmi esélyünk nincs arra, hogy enélkül visszataláljunk az eset helyszínére. Éjszakai használatát a rúd tetejére szerelt opcionális lámpa teszi lehetővé. Hasznos kiegészítő a dan bója tartó, mely egy függőleges korlátcsőhöz rögzíthető. Sokszor látni olyan dan bóját, mely szigetelőszalaggal van a hátramerevítőhöz rögzítve, ez jócskán időbe telik, míg kiszabadítjuk és használhatóvá tesszük.
Viharhorgony
Nélkülözhetetlen tartozéka a hajónak. Ha olyan erős viharba kerülünk, hogy a vitorlákat mind le kell szedni, csak a viharhorgony az, amely kormányozható állapotban tartja a hajónkat, csillapítva annak vergődését a hullámokon. A fakeretre ráfeszített erős PVC-ből készült kúpos zsák szűkebb vége is nyitott. Kb egy hullámhossznyi erős kötélen vontassuk magunk után.
Dobókötél
Általában kis sárga zsák, melyből egy hurkolt kötélvég áll ki. A hurkot a csuklónkra rögzítve magát a zsákot kell elhajítanunk, melyből a helyesen becsomagolt 20 m hosszú úszókötél akadálytalanul fut ki. Nem csak életmentésben, de a kikötési manővereknél is jó hasznát vehetjük, így célszerű a hajó orrán és farán is 1-1 db-ot az erre egy megfelelő acélkosárba elhelyezni. Használat után spirálban tekerjük fel a kötelet, melyhez egy rudat használhatunk segédeszközként.
Biztonsági fürdőlétra
Számtalan anekdota kering vitorlás körökben olyan esetekről, amikor az akár véletlenül akár szándékosan a vízbe esett személy nem kaphat a fedélzetről segítséget és saját erejéből nem tud a hajóra visszamászni. Erre szolgál a biztonsági létra, mely állandóan a relingkorlátra van erősítve, aljából egy vízig lenyúló kötél lóg ki. Ezt a kötelet megrántva a zsákból egy hágcsó kibomlik, mely lehetővé teszi a fedélzetre való visszajutást. (Kép: 29008)
Tűzoltókészülék
A Balatonon az autósboltokban és benzinkutaknál kapható készülékek terjedtek el, de ezek a tengeri hajóknál nem szabványosak. A tengeren használatos készülékek hatóanyaga hélium és levegő keveréke. A palackon feltüntetett betűjelek az oltható tűz típusát jelölik. A hajózásban az ABC jelű palack szükséges, mely üzemanyag és propán-bután palack okozta tűz oltására is alkalmas. A charterhajók többségének motorterébe is találunk egy tűzoltókészüléket. Ezek füstérzékelővel felszereltek, és ha ilyet észlelnek, automatikusan beindulnak. A hajókonyha fölött pedig egy piros lapos dobozzal találkozhatunk. Ebből egy ún. tűzponyva húzható le, mely a tűzhelyen vagy annak környezetében keletkező tüzet hivatott lokalizálni és eloltani. Ez utóbbi berendezéseket általában a biztosítótársaságok írják elő, de ki tudja, hány hajótüzet előztek már meg ezek segítségével.
Radar reflektor
A hajón kevés olyan fémfelület található, melyet a kereskedelmi nagyhajók radarsugarai észlelhetnek. Ezért igen fontos, hogy húzzunk fel jó magasra, legalább az alsó szálingig egy radarreflektort, mely segít abban, hogy kellő időben megjelenjen hajónk a radar képernyőjén. A korábban használatos csörgő-zörgő alumínium lemezekből összeállított reflektor helyett ma már a zárt csőbe szerelt kompaktabb megoldást használjuk.
Mentősziget vagy mentőtutaj
A legköltségesebb és legvitatottabb életmentő felszerelés. Vízbedobáskor automatikusan kinyílik és felfújódik, lehetőséget adva az elsüllyedt hajó legénységének a part elérésére. Valószínűleg soha nem lesz rá szükség. Ha mégis, akkor viszont ez jelenti az egyetlen esélyt. Az emberek nem gondolnak kifejezetten a legrosszabbra, mégis némi megnyugvást jelent, ha hajónk tutajjal van felszerelve. A tutaj kiválasztásában legyünk körültekintőek. A férőhelyek számának meg kell egyeznie hajónk
vizsgáztatott befogadóképességével. A gyártók több típussal is megjelennek. Vigyázat, ezek között néhány nagyon silány minőségű, melynek csak a csomagolása hasonló az igazihoz. A komoly mentősziget duplafalú, kétsoros elrendezésű hurkákból készül, lehetőleg dupla fenékkel, sátorfelépítménnyel és merevfalú dobozba csomagolva. A belső felszereltség – típustól függően – lehetőséget ad a személyzetnek néhány napi túlélésre, de az irodalomból ismerünk olyan eseteket is, amikor négy hónapot is töltött mentőszigeten egy család. A kialakítástól és felszereltségtől függően léteznek belvízitől kezdve az óceánátkeléshez alkalmas egységek is. A legáltalánosabb, ún. kék vízi túrázáshoz a közepes (cruising) kategória a megfelelő. Ha már erre beruházunk, ne sajnáljuk a pénzt egy megfelelő rögzítő keretre. Figyeljünk a szavatossági időre is. A mentőszigeteket 2-3 évenként felülvizsgálatra kell küldeni a gyártó által megjelölt szakszervizek egyikébe. A jobb gyártók ezeket a felülvizsgálatokat és a felszerelés aktuális cseréjét ingyenesen végzik el a szavatossági időn belül.
Rakéták
A hazai előírások négyféle rakétából kívánnak meg 4-4 db-ot: ejtőernyős rakéta, vörös rakéta, kézifáklya és füstbója. Ez a kívánalom igen nehezen kielégíthető, mivel ilyen összeállítás nincs a piacon. Piros csillagrakéta a Solas előírásainak megfelelően csak ejtőernyős kivitelben alkalmazható, így ezt hiába keressük. A darabszámmal is lesz némi gond, mert a sokféle kapható készlet között a magyar előírásoknak megfelelő egy sincs. A hazai vásárlókat még az is sújtja, hogy a rakéták behozatalához külön BM engedély kell, így ezek Magyarországon nemigen szerezhetők be.
Epirb bója
Olyan úszóképes helyzetjelző készülék, mely 406 MHz frekvenciájú rádiójelek segítségével továbbítja a pozíció-koordinátákat a COSPAS-SARSAT műhold-rendszerre, onnan pedig a parti segélyközpontba. Ennek alapján indulnak a bajba jutott hajó vagy legénységének megmentésére a mentőosztagok. A bója a koordinátákkal együtt leadja a hajó azonosító jelét is. A bója megvásárlása előtt a hajó hívójelét az egyes országok hírközlési ügyekben illetékes minisztériumai adják ki, melyet a gyártók eladás előtt bekódolnak a készülékbe. A jel vételekor a mentési rendszert üzemeltető szervezetek ellenőrzik, hogy valóban abban a térségben tartózkodik a hajó, ahonnan a jel érkezett. Sajnos ezt a szolgáltatást a magyar hajósok nem vehetik igénybe, mivel Magyarország nem csatlakozott ahhoz a nemzetközi egyezményhez, mely ezt biztosítaná.