A tegnapelőtti cikkünkben Sallai Gábort kérdeztük ausztráliai edzőtáborukról. Most a másik hajóban vitorlázó Payr Annával beszélgetünk.
Először is a legfontosabb, hogy érezted magad? Milyen volt a légkör?
Nagyon jól éreztem magam, és szerintem a csapat többi tagja nevében is mondhatom, hogy jól éreztük magunkat. A körülöttünk lévő emberek kedvesek és segítőkészek voltak. Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiuk segítségét!
Sydney-ben és Melbourne-ben is egy-egy magyar család fogadott be minket, külön köszönet nekik: Bárányéknak és Atyimáséknak! Főleg az edzőtábor végén, a nehezebb időkben, sokat jelentett nekem, hogy olyan emberekkel laktunk együtt, akik nagyon szimpatikusak voltak, és akik között otthon éreztem magam.
Tulajdonképpen én rázósabbra számítottam. Még soha nem voltam ilyen hosszú (6 hetes)edzőtáborban, nem volt még részem ilyen terhelésben. Úgyhogy felkészültem mindenre. Aztán a valóságban jobban alakultak a dolgok, és (számomra) meglepően súrlódásmentesen vészelte át a csapat a ”túrát”. Az utolsó nap már tényleg fáradtak voltunk (volt, aki azt álmodta, hogy pihenőnapot kaptunk), aztán persze csak vízre menni volt nehéz, utána már élveztem, hogy vitorlázunk.
A karácsony szerintem mindenkinek nehéz volt. Leginkább nem volt karácsony-hangulatom. 24-én délelőtt még vitorláztunk, meleg volt, itthon csak fél nap múlva volt szenteste, úgyhogy még az sem hangolt rá az ünnepre, amikor a családdal beszéltem telefonon. Ettől függetlenül jól éreztem magam, csak mintha egy másik ünnep lett volna.
Hogy telt egy napotok?
Ha reggel, akkor ugye reggelitorna! Sydney-ben akkora szerencsénk volt, hogy a házhoz, melyben laktunk (a 37. emeleten), tartozott egy konditerem is. Úgyhogy a napot itt kezdtük. Utána lementünk a klubba, ahová kb. 3/4 óra alatt értünk le busszal. Vitorlázás, majd megbeszélés, ha Tamás (Pomucz Tamás, edző volt velünk) készített videót az edzés alatt, akkor annak az értékelése, aztán irány haza vacsorázni! Melbourne-ben is hasonlóan alakultak a napjaink (általában így telnek az edzőtáborok napjai), ott a kertkapun kilépve egy parkba jutottunk.
A játszótér tervezőjének jóvoltából a torna elengedhetetlen része volt a húzódzkodás is.
Melbourne-ben béreltünk egy tragacsot, mert ott nem olyan jó a tömegközlekedés, mint Sydney-ben. Különben nagyjából ugyanúgy teltek a napok ott is.
Gabó mesélte, hogy furcsa volt az időjárás Melbourne-ben és, hogy neki nem volt gondja a meleggel, Te hogy álltál ezzel?
Amikor megérkeztünk Sydney-be, éppen nem volt túl meleg, pulóverben és kabátban jártunk, néhány nap az eső is esett. Az átállás szempontjából ez persze jó volt. Voltak olyan napok, amikor tényleg fullasztó meleg volt, és délelőtt, amíg nem jött meg a szél, csak kornyadoztunk a parton. És még panaszkodni sem mertem az itthoniaknak, mert akkor itthon éppen nagyon hideg volt, úgyhogy valószínűleg nem értettek volna meg.
Igen, Melbourne-ben elég sajátos az időjárás. Amikor délről fúj a szél, nincs túl meleg. (Na, azt nehéz volt megszokni, hogy délről jön a hűvös.) Aztán szépen lassan elfordul északra, egyre melegebb lesz (akár 40 fok felett), az utolsó napokban már forró szél fújt északról. Majd néhány óra alatt leáll, és hirtelen átvált a dübörgő délire. Ilyenkor egy óra alatt 10 fokot hül a levegő, másnapra még legalább 10-et, és előkerül a pulóver. Egy ilyen ciklus általában 4-5 nap. Ezek a nagy változások először furcsák voltak, de ezt is meg lehetett szokni.
Nektek nem volt sok problémátok a charter hajóval?
Nem, szerencsére nekünk nem volt annyi gondunk. Inkább a srácok hajójával voltak komoly problémák, mert az öregebb volt, és ráadásul egy ideje nem használta a tulajdonosa, úgyhogy valami minden nap elszakadt, letörött, és így tovább. Ez természetesen a versenynapokra
is vonatkozott, ami ugye nem kis hátrány. Hiába szereltek folyton, a hajó mindig kitalált valami újat. Nem beszélve az árbocukról.
Nekünk ilyen komolyabb jellegű gondjaink nem voltak. Na jó, azért egyszer például futam alatt leszakadtam a trapézról, mert egy sekli magadta magát, de szerencsére visszajutottam a hajóba, és megkötöttük a trapézt. Szerelni, felszereléseket cserélni persze kellett, de nagyjából annyit, ami egy 470-es esetében még normálisnak számít.
Annyi nehézségünk akadt csak, hogy a Melbourne-i verseny során többször előállt olyan új körülmény (szél- és hullámviszonyok), amire még nem volt kipróbált állításunk, és időbe telt, mire megfelelően beállítottuk a hajót, és jó lett a sebességünk. Ez természetesen nem a hajó hibája, csak abból ered, hogy bizonyos körülmények között addig nem tudtunk vitorlázni vele.
Versenyek szerinted, hogy sikerültek?
A versenyeket teljes mértékben edzésnek tekintettük. Nálunk Márti nem is nézte az eredményeket. Az volt a cél, hogy az újonnan tanult dolgokat gyakoroljuk a versenyen is. Szerintem nagyon jó versenyek voltak, komoly mezőnnyel. Nagyon jó volt az edzés szempontjából, hogy a férfiak és a nők együtt versenyeztek. Úgyhogy örültünk a jól sikerült futamoknak, és a végső eredményekkel is elégedettek voltunk.
Elsősorban a hajóvezetést gyakoroltuk. Legtöbbször erős szél fújt, és hozzá jöttek a hullámok. Ez az, amit mi, tavi vitorlázók csak külföldön tudunk megtanulni. Ausztrália ideális hely volt erre. Természetesen a manőverek végrehajtását is csiszolgattuk. Apróság, de talán jó volt az is, hogy (elsősorban Sydney-ben) nagy volt a forgalom az öbölben, a vitorlások, motorosok, kompok gyakran átmentek a pályánkon. Ez eleinte nagyon bosszantó volt, de aztán hozzászoktunk, és szerintem fontos megtanulni, hogy az embert ne zökkentse ki a munkából valami oda nem illő történés.
Mezőnyről mondanál egy-két szót?
Először is ugye az ausztrálok: a nőknél az olimpiai bajnokok, és a fiúknál is kiváló vitorlázók. A ”helyi királyokat” pedig néhányan komolyan szeretnék megszorongatni, ennek megfelelően vitorláznak. Az új-zélandiaktól is jó egységek érkeztek, és ehhez jött az európai küldöttség: világbajnok franciák (nőknél a tavalyi vb-n bronzérmesek), olasz, ír egységek. Szóval jó kis csapat jött össze. Õk ráadásul a versenyeket komolyan vették olyan értelemben, hogy nekik
(elsősorban az ausztráloknak) az eredmények számítottak az olimpiára való válogatásnál. Úgyhogy versenyek előtt pihentek rendesen, jó vitorláikkal mentek, stb.
Mit gondolsz miben kéne még fejlődnötök?
Fejlődni a végtelenségig lehet, úgyhogy mindenben és minél többet!
Köszönöm a beszélgetést, Neked is további sok sikert és jó szelet kívánok!
Én is köszönöm a beszélgetést, és köszönöm mindazok támogatását, akik lehetővé tették számunkra ezt az edzőtábort: a résztvevőknek, a minket segítő magyaroknak, és azoknak, akiknek az anyagi hátteret biztosították; a Magyar Vitorlás Szövetségnek és szponzorainknak.
Kapcsolódó anyag: