Csütörtökön este kilenc körül érkezett haza a kis csapat a távoli Ausztráliából.
Lebarnulva, egyszál pólóban, kissé fáradtan a hosszú út után, de mindenkin látszik, hogy jó végre itthon lenni. Az edzőtáborról és versenyekről mesél nekünk egy kicsit Sallai Gábor (Gabó).
Azt tudom, hogy kicsit kalandos és hajrás volt a ti kijutásotok, de azért összejött. Hogy is volt ez?
Csak november végén dőlt el, hogy megyünk Ausztráliába edzőtáborozni, azaz a téli felkészülésünket vízen tölthetjük el és fagyoskodnunk sem kell. Eddigre sikerült annyi pénzt előteremteni, amivel neki mertünk vágni az útnak, ezért nem volt éppen túlszervezve a felkészülésünk és a szállásunk sem volt még ekkor rendben a föld túloldalán, ahol még sosem jártunk, de ez idővel megoldódott. December 6-án érkeztünk Sydney-be, ahol még nem sok mindent tudtunk Ausztráliáról.
Mesélj egy kicsit a körülményekről:
Sydney gyönyörű város, nekem jobban tetszett Melbourne-nél. Itt van igazán élet és a fiatalok is inkább ide jönnek. Az ausztrálok nagyon aranyos emberek csakúgy, mint az ott élő magyarok. Nekik köszönhetően a szállással sem lett gondunk végül.
Három nagy öböl található Sydney-ben. Mi a középső öböl egyik szűkületénél létesült klubnál (Middle Harbour Yacht Club) kaptunk lehetőséget arra, hogy hajóinkat ott tarthassuk és kifuthassunk a vízre.
A szél általában északról fújt, erőssége változó volt, de általában 3-as, 4-es erősségű. A hullámok azonban sokszor jobbról jöttek, ahol is az öböl az óceánnal csatlakozott és a kinti nagy hullámok bejöttek, ami adott némi pikantériát edzéseinknek. Ez eleinte nehézséget is okozott nekünk, nem úgy, mint a lányoknak, akik összeszokott páros benyomását keltették.
Aztán idővel belelendültünk és szerintem a lehetőségekhez képest szépen felzárkóztunk. Jelentős apály–, dagályváltozás figyelhető meg Sydney-ben, aminek jelentősége leginkább a hajók sólyázásánál szenvedtük meg, ugyanis az nem volt elég hosszú, ezért olykor fél métert is emelni kellett a hajón kocsival együtt az amúgy sem lankás sólyán.
Melbourne-ben az uralkodó szélirány a déli, amely a tenger felől érkezik. A hullámok érdekesek voltak itt is, mert igen rövidek voltak. Erős szélben nehezen megvitorlázható, mert vagy belefúrsz hátszélben, vagy kreuzban átmossa a legénységet a kormányoson, ezért inkább kissé döntve célszerű vinni a hajót. Ennek nagy mestere a franciák egyik erőssége Gildas Philippe – Nicolas Leberre páros. Aki ilyen körülmények között futamonként több, mint egy félszél szakasszal tartotta maga mögött a mezőnyt.
Időjárással, -gondolok itt esetleg a nagy melegre- nem volt gondotok? Nem hátráltatott esetleg?
Az időjárás kellemes volt. Nekem speciel nem nagyon volt problémám a meleggel. Sydney-ben nem várt ránk rekkenő hőség, mintha csak az átállásunk kedvéért lett volna hűvös az időjárás. Trockenre azért nem volt szükség. Az első napokban tehát fel kellett öltöznünk rendesen. Melbourne más jellegű volt, itt ciklikusan változott az idő. Általában minden negyedik napon 40 fok körüli hőmérsékletről 25-re zuhant a hőmérséklet, de csak azért, hogy másnap reggelre 15-re csökkenjen. Aztán négy nap alatt szépen lassan kúszott fel a hőmérséklet és napról napra melegebb lett. Aztán újra kezdődött.
Ha jól hallottam az edzőtábor elején a hajóval is volt némi gondotok.
Igen ez így van. Egy hétéves MacKay-t sikerült bérelnünk, ami mint kiderült, nem volt a legjobb állapotban, annak ellenére, hogy a helyiek esküdöztek, hogy ez milyen tuti charter hajó. Nem az volt. Szinte minden napra kijutott valami szerelni való. Szakadtak a kötelek, baj volt a ventillel, a svertfelhúzó rendszerrel, az árboctalp kijött a helyéről, hogy egy párat említsek. Röviden a hajó nem saját használatra volt felszerelve, hanem arra, hogy valaki kibérelje és azt tettek bele, amit találtak. Valószínűleg nem vagyok mesze az igazságtól, ha azt állítom, hogy nem volt egészen versenyképes.
Hogyan értékeled a versenyeket?
Az első két versenyt abszolút edzésként fogtuk fel és a taktikával nem is nagyon foglalkoztunk. Az első versenyen abszolút árnyékai voltunk önmagunknak. A másodikon néha már inkább magunkra találtunk, de időnként megnehezítettük saját dolgunkat is. Itt leginkább a hátszeleinkkel voltak problémák, amellett, hogy a hajó nap, mint nap újabb kihívások elé állított. Hagytunk el átmenőt, szakítottunk el fock schottot is.
A harmadik versenyre – a Sail Melbourne-re – készültünk fel leginkább, amin a taktikával is behatóbban foglalkoztunk. Melbourne-re azonban hátszeleink is feljavultak, talán annak köszönhetően is, hogy egy versenyképesebb spit húztunk fel. Az első két versenyen sem volt gyenge a mezőny, de a Sail Melbourne indulólistája lassan kezdett világválogatott képet mutatni, legalábbis a mezőny kétharmadára ez volt a jellemző.
Mi az amiben többet kéne fejlődnötök, amire jobbon oda kell figyelnetek?
Amiben leginkább lemaradásunk van az a rajt, illetve a bója vételek utáni kibontakozás, ahol szerintem aránytalanul sok helyet vesztettünk, mert nem tudtunk kellőképpen odafigyelni.
Ezen kívül lehet, hogy az állításokban is változtatunk a jövőben.
Azt is tudjuk, hogy nemrég ültetek össze Dáviddal. Hogy sikerült az összerázódás?
Új párosként az összeszokatlanság sok kezdeti nehézségével kell, kellett megbirkóznunk.
Ahogyan Pomucz Tamás fogalmazott, azonban ez egy komplett idényt jelentett nekünk.
További felkészülési tervek a közeljövőben?
Februárra tervezzük, hogy ugyanebben a felállásban lemegyünk 2-3 hetet edzeni Adriára, majd utána Hyeres-be, ahol szintén edzőtáborozunk a verseny előtt.
Egyéb?
Szeretnék köszönetet mondani Pomucz Tamásnak, aki segítette munkánkat és koordinálta a felkészülést, a lányoknak Weöres Mártinak és Payr Annának, akik végig partnereink voltak a közel másfél hónap alatt, és akiktől újat is tanultunk; miattuk is lettünk gyorsabbak, élesebbek. Nagyon köszönjük az ottani magyaroknak: Petrának (Scholtzné), Navratiléknak, Bagossyéknak, Kardos Bélának és a többieknek, hogy segítségünkre siettek és szállást biztosítottak számunkra csupán azért, mert egy országból származunk!
Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk megköszönni azoknak, akik lehetővé tették a felkészülésünket, többek között a Tihanyi Hajós és Vitorlásiskola Egylet valamennyi dolgozójának, az MVSZ-nek, Horváth Lacinak és a Hajó Magazinnak!
Köszönöm a válaszokat. Egy kis pihenést, további sok sikert és jó szelet!
Én is köszönöm.