Philippe Jeantot elemzése

A magas nyomású rendszer, amely éppen azon az úton keresztül halad, amelyet az élen járó hajók haladnak, rossz lapokat osztott alamizsnaként bizonyos hajósoknak és másokat arra ösztönzött, hogy változtassanak stratégiájukon. A három élenjáró, Parlier, Desjoyeaux, és Jourdain biztos távolságban voltak az anticiklontól és külön a keservesen ölelő hideg déli szelektől, egyébként nem szenvedtek sokat. Wavre (UBP), Dubois (Solidaires), Coville (Sodebo) és MacArthur (Kingfisher), a második szakasz dél felé mozog, nagyobb erőfeszítéseket tettek, fáradoztak azért, hogy megóvják hajóikat az azokat gyengéden megérintő szelektől és hogy a kellő időben meg legyenek jutalmazva, az átlagsebességük fennmaradásával.

Másrészről, Josh Hall (EBP/Gartmore) és Marc Thiercelin (Active Wear) ugyanazon a hosszúsági fokon helyezkednek el, de sokkal inkább északabbra, nem tudtak délnek perdülni, következésképpen egy kicsit lelassultak az éjszaka folyamán. Hall magabiztos maradt, szerinte ő és Thiercelin nagyon jól helyezkednek el ahhoz, hogy a bejövő gyenge nyomású rendszerből hasznot húzzanak. Csak Catherine Chabaud (Whirlpool), aki a rendhagyó északi útján a legtöbb időt töltötte el a magas nyomású rendszer keresztezésével, és 200 mérfölnyit veszített néhány nap alatt – saját szavai azt visszhangozzák, hogy „a rések kezdenek költségesek lenni.” Mind a tíz élenjáró hajó visszatért a 15 csomó feletti átlagsebességhez, kivéve azokat, akik továbbra is északon vannak, és még nem kerültek ki az anticiklon hatása alól.

A vezető triumvirátus számára a sebesség könyörtelen. Parlier úgy találja, hogy nagyon nehéz eleget aludni, fenntartva ilyen tempót az ütős déli szélben, miközben manuálisan próbálják elkerülni a hajó irányváltoztatását, természetesen enyhén drámai, minthogy teljesen halott bőszélben vitorláznak. Amikor megkérdezték, hogy fenn tudja e tartani a menetsebességét, annyit mondott csak: „ez annak fog bejönni, aki nem törik össze…”

Ennél a tempónál, az autopilotok iránti igény nagyon magas, és a gépek ilyen nehéz tengeri viszonyok között nem képesek csodákra. A hajók könnyen felborulhatnak, ha magas sebességnél, a hullámokon keresztül eltérnek az útvonaltól. Ez a szituáció gyakran vezet néhány felszerelés eltöréséhez, elszakadásához (latni, csigák, behúzó, vitorlák…) stb. A javításokhoz szükséges idő nem mindig éri meg azt a kockázatot, ezért a hajósok megpróbálnak óvatosak maradni. Egy havi hajókázás után Tomas Coville elégedett: „Azt hiszem ez csoda. Egy héttel ezelőtt, közel voltam ahhoz, hogy feladjam, miután egy bálnával ütköztem, és ma a tökéletes állapotban lévő hajómmal a negyedik helyen állok.Nagyon sokat dolgoztam, mióta elhagytuk Les Sables d’Olonne-t és úgy hiszem a hajó jobb mint valaha volt. Nagyon elégedett vagyok a hajómmal!”

Holnap, új gyengeszeles nyomás fog érkezni a versenyzőkre, akik még mindig délre tartanak. Yves Parlier nemsokára eléri az 50. fokot. Nem kell túl mélyre menniük, hisz át kell haladniuk egy ponton észak felé, amely a déli 50. vonalon helyezkedik el, valahol 85 és 95 fok között Keletre, amely a Kerguelen Szigetek hosszúsági foka. Ez az első biztonsági ellenőrző pont.

Ellen MacArthur (Kingfisher) bulizik…

„Egy jó éjszaka, már ha éjszakának lehet hívni! Soha nincs igazán sötét, talán 4 órányit negyedrészt vagy félig besötétedik, aztán megint reggel van. A tenger hőmérséklete leesett 3 fokra, és ha a fedélzeten vagy, érzed a kisugárzó hideget.”

„Kezdek több réteget magamra venni, gyapjúval, kabátbéléssekkel, és mindig viselek egy kalapot – valójában behúzódva a hálóhelyemre kétszer is 20 perces szunyókálásra és felmelegedni, de aludni nem tudok – sokkal szívesebben foglalkozom a térképasztallal, ahol a dolgok közepében vagyok, a hálóhely túl messze volt. „Thomas megint felhívott múlt éjjel, igazán beszédes fickó! Az időjárásról beszélgettünk (oh, mennyire angol) és arról, hogy mit fogunk tenni a közelgő befújással… Az első a sok közül, hogy belépek a déli óceánra. „Tegnap a RORC-al (Királyi Óceán Verseny Klub) buliztam a Karácsonyi vacsorájukon! Felhívtam őket, és annyira fantasztikus volt, hallani 350 vitorlázót ahogy kiabáltak és éljeneztek nekem a vonalban. Feltettek néhány kérdést, miközben felszaladtam 25 csomóig, és aztán hangzavar töltötte be az űrt, amikor búcsúzkodtunk. Nagyszerű volt – még most is mosolygok rajta! „Szóval most visszatérek az időjáráshoz, hogy kigondoljam a megfelelő tervet az anticiklonhoz és az amögötti depresszióra. „Ez nagyszerű. Ott vagyok ahol lenni akarok, ez az én álmom. Köszönöm mindenkinek!”

Thomas Coville (Sodebo):

„Egy felhő sincs az égen! Múlt éjjel azon hezitáltam, vajon felhúzzak-e több vitorlát vagy sem? Egész óvatos voltam a rajt óta. Azt hiszem egy kicsit jobban belevágok. Mivel az időjárás elég gyorsan felépül, nagyon hamar szert tehetsz extra 10 csomónyi szélre a tányérodon. 30 csomó alatt a legjobb a gennaker a manőverezéshez a hullámokon át. „Komolyan gondolom, hogy vigyáznak rám, hisz néhány napja olyan közel voltam a kiálláshoz. Most pedig MacArthur-ral, Wavre-al és Dubois-val vagyok egy szinten!”