„Az események körülöttem történnek.”

Javier Sanso (Old Spice): „Az események körülöttem történnek.”

„Délkeletre tartok, nagyon jó tempóban, minden csendes. Mély nyomot hagyott bennem Yves sebessége, és kaptam egy telexet Ellen jéghegyéről is. Dinelli és Coville bálnájáról már nem is szólva, az események körülöttem történnek, de nem a hajómon!” „Egyelőre nem megyek 45 foknál délebbre. A következő alacsony nyomást fogom használni, ami 30 csomós északnyugati szelet hoz majd, hogy azzal körbemenjek.Nagyon óvatos voltam, a célom az, hogy befejezzem a versenyt, szeretnék gyorabban menni, de ragaszkodom a tervemhez, bár ez nagyon nehéz mentálisan, hisz tudom, hogy képes vagyok gyorsabban menni.” „Mentálisan és fizikailag is jó állapotban vagyok, és a hajó is rendben van, jó csapat vagyunk.”

Thomas Coville (Sodebo): „Nem akarok jéghegyekkel játszani!”

Thomas Coville ismét északra helyezkedik el, az újonnan érkező alacsony nyomás mentén. „Nem akarok jéghegyekkel játszani!” ismerte be ma reggel. „Amikor megláttam ma reggel a víz hőmérsékletét – 4 fok – úgy döntöttem megperdülök. Megperdültem tegnap este , de a szél szinte rögtön azután változott, hogy befejeztem a manővert, ezért visszaperdültem.

Dominique Wavre (Union Bancaire Privée):

„Nagyon rosszul nézek ki a helyezésem alapján, mert több szélre várok. egy kicsit korai még jéghegyet látnom, de a víz hőmérséklete eléggé hideg. Itt 8 fokos, tehát biztonságos. Ez a központja az alacsony nyomásnak, ami 46 foknál megy keresztül és amit ma délután el kell kapjak. Kb. 18 csomós szél várható. Nem igazán egy valódi vihar, bár valószínű mást fogok holnap mondani. „A hajó egyedül halad, a vibrálásoktól egész szép fül-piercinget lehet szerezni, és a kiel elég pokoli hangokat hallat. Elértem a 25 csomós sebességet a GPS szerint. Úgy kell irányítanom a hajót, hogy lehetőleg ne törjön el semmi. Teljesen más időjárás rendszerben vagyok, mint az élenjárók.”

Michel Desjoyeaux (PRB):

„Itt minden nyirkos, és hideg. Eléggé csendes volt egész éjjel, de a tenger egy kicsit nyersebb lett reggelre. Tegnap délután a szél 40 csomó fölé erősödött, ezért szükséges, hogy az a teljes felszerelést, a csökkentett vitorlákat a cockpitbe tegyük, amikor az ember nem akarja magát túl sokat mutogatni. Azon gondolkodtam, hogy hasonló kis házacskát kéne építenem a deck fölé, mint ahogy azt Jean-Yves Terlain tette a sárga hajóján, néhány évvel ezelőtt. Ha a jövőben valaha még egy földkerülőnek nekivágok, talán ugyanezt fogom tenni.”

Ellen MacArthur (Kingfisher)

Ellen az egyik legkeményebb pillanat után hívta fel a verseny főhadiszállását. Elég keményen szörfölt az éjszaka folyamán, keresztül a hullámokon. A vele való beszélgetés megszakadt egy alkalmi, deckre lecsapó, jéghideg hullámtól – tisztán hallható még a vége is, amikor leér, és ami a szatellit végét jelenti. A hiábavaló bázis felé irányuló hívások után az első gondolata az volt, hogy valami baj történt… „Egy rövid szunyókálásból ébredtem fel, nem tudom igazán mi vitt erre. Felkaptam a fejemet és kinéztem a kabin ablakán. s ott volt – egy jéghegy, közvetlenül a hajó mellett. Másodpercek alatt a decken voltam (elkezdtem vízálló zoknit hordani egész idő alatt, így anékül ki tudok menni sietve a deckre, hogy vizes lenne a zoknim), és egyszerűen nem hittem el amit láttam. 15-20 méterre haladtunk el a hatalmas jéghegy mellett, egész pontosan a fehér vízen keresztül hajóztunk pontosan feléje. Alaposan körülnéztem, hogy látok-e még, de semmi. Nem voltam biztos benne, hogy mit tegyek, ezért ahogy távolodott, le is filmeztem. Egész pontosan mögöttem volt, ami azt mutatja, hogy milyen közel is volt. Azt hiszem az összes kórházi kisgyerek, akiknek a neve a fedélzeten lévő plaketten szerepel, azt akarhatták, hogy a jéghegy távolmaradjon a hajótól, ezért nem ütköztünk össze. Abban az időben, csak arra tudtam gondolni, mi történhetett volna, ha… A radar be volt élesítve, de ahogy néhány esetben is, ez a hegy láthatatlan volt számára, még úgy is, hogy közvetlenül mellette volt.

Tegnap azon aggodtam, hogy a víz hőmérséklete 1 fokra csökkent, ami bizonyíték volt arra a veszélyre, amit hozott. Szerencsére az agyamban ott van most az időjárási minta előrejelzés, ami azt mutatja, hogy szükségem lesz egy kis területre észak felé, ezért meg fogok perdülni most, egy kicsit ugyan korai még, de ez talán egy kis könnyebbséget hoz. Láttam a jéghegyeket a STAR-on (Szóló Transzatlanti Verseny júniusban), de ez egy kicsit idegörlő volt, hogy nem láttam ezt. Azt hiszem ez is része a Déli Óceánon való versenyzésnek, és ez egy kicsit stresszes dolog. Ez a bizonyos régió, amiben éppen vagyunk, egyre rosszabb lesz, amióta északkeletre haladunk a Weddell tengeren, ahonnan az Antarktisz rengeteg jeget dob fel, amik aztán kelet északkelet felé körbeutaznak a földgömbön.”