Nálunk mindenképpen. A visszajelzések alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy Önök közül sokan szeretnének megismerkedni a helyes beállítás mikéntjével és szeretnék hajójukat gyorsabbnak tudni. Ezen írásunkkal próbálunk ismét segítséget nyújtani azoknak, akik nincsenek tisztában az albázás helyes alkalmazásával, hatásaival.
De ne fonjuk össze ujjainkat, ne könyörgjünk irgalmasan az égiek felé csak azért, hogy bárcsak jól lenne beállítva az albánk. Igenis ennek beállítását meg kell tanulni és célszerű sokat gyakorolni. Elképzelhető, hogy párszor visszautalunk előző írásunkra. Ennek oka, hogy egy-két dologra nagyobb hangsúlyt fektetnünk.
Az alba használatának profán okai vannak. Sebességet és/vagy élességet nyerhetünk használata során. Sőt ez az egyik legfontosabb beállítás a shott mellett. Az albázással tulajdonképpen nagyvitorlánk hátsó élét nyitjuk vagy zárjuk, aszerint, hogy engedünk vagy húzunk rajta. Albázásként tekinthetünk azonban egy orrvitorla behúzó pontjának előre – hátra irányuló megváltoztatására is.
Cirkálószakasz:
Egyenletes szélben, szinte hullámmentes vízen nincs különösebb probléma az albával. Elég egyszer jól beállítnunk azt és már mehetünk is előre. Mikor találtuk el jól a beállítást? Célszerű egy ugyanolyan hajóval összemérni és hamar kiderül.
De mint tudjuk ilyen körülmények csak elvétve akadnak. Elviekben minden minimális szélváltozás (illetve egyéb körülmény) a hajó beállításának megváltoztatását is feltételezi. Olyan hajókkal, amelyeknek bummja nem deckre van húzva cirkáló szakaszban és általában az egy vitorlával felszerelt hajók albáját kevesebbet kell állítani, mert jellegzetességéből adódik, hogy a shott átveszi annak szerepét. A könnyű, két vitorlával felszerelt hajók viszont annál többet igénylik az alba precíz állítását – a shottal együtt. Változó szélviszonyok között tehát sokat jelenthet, ha törekszünk mindig az alkalmazkodásra. A taktikától függetlenítsünk el kicsit.
Alapvetően a szél erősödésére húzunk az albára egy kicsit, figyelve a segítő szálakat a vitorla hátsó élén a felső szegmensben. Az alsó szálaknak alaphelyzetben párhuzamosan ki kell lobogniuk a felsővel, egy alapvetően közel jó albázás esetében. Ez igényli a rig helyes beállítását is. Egy könnyű hajó esetében egy gyenge-középszeles futam esetében vagy egy erősszeles, de nagyon pöffös futamban, akár 100-200-szor is csattanhat az alba klemmje. Azoknak, akik ezt begyakorolják, egyre inkább rutinszerűvé válik és a vérükben lesz az állítás minden fortélya. Idővel pedig, közel minden rezdülést lereagálhatnak. Persze van egy határ, amire már nem érdemes ráállítani, mert olyan rövid a változás időtartama. Ehhez kell egy jó átlagot beállítanunk a vitorla és a hajó rendszerében, amely a nagyon kicsi változásokra magától reagál. Ha ez sikerül egy versenyképes hajóval, akkor már csak az ellenfelekre és a szélre kell figyelnünk.
Az orrvitorlát szintén lehet „albázni”. Ezt a fockkocsi előre-hátra mozgatásával érhetjük el. Ha túl hátul van a kocsink, akkor valószínűleg nem nagyon fogjuk tudni bezárni a hátsó élét a kellő mértékben, amellett, hogy feltehetőleg nem nagyon hatékony, mert a hasa túl lapos. Azzal, hogy előre mozdítjuk a fockkocsit, megteremtjük a az orrvitorla hátsó élének bezárásának lehetőségét is. Ezzel egyben állítjuk a hasasságot is, amely az elsődleges funkciója a kocsinak. Ennek helyes beállítása pedig igencsak eltérhet siklóhajók és cirkálóhajók esetében. Mindenesetre az egyensúly fenntartására mindig törekednünk kell.
Feltételezzünk olyan körülményeket, ahol a hullámzás iránya eltér a szél irányától. A hajóvezetésre most nem térnénk ki, hiszen az egy külön fejezet (nem is kicsi). Ami sokszor előfordulhat, hogy a hullámok, amelyek nem kicsik, az egyik csapáson szemből, vagy közel szemből jönnek (ez sem mindegy a hajóvezetés szempontjából). Ezen a csapáson egy lazább, átfogóbb rendszert kell beállítanunk vagyis egy jobb átlagot, hiszen senki sem fog minden hullámnál az albájához nyúlkálni; ott a shott – elég azt kezelni. Vagyis egy nyitottabb vitorlarendszerrel célszerű elindulni itt. Ez vonatkozik tehát az orrvitorlára és a nagyvitorlára is. Emlékezzünk az összhangra. Hajónk akkor megy majd jól, ha ezek idomulnak egymáshoz és egyszerre kezeljük őket. Ekkor lehetünk gyorsak és ekkor lehet jó a térnyerésünk is. Nagytömegű hajónál különösképpen érdemes odafigyelni, hogy egy nyitottabb állapotból induljunk el – és ha kell ide is térjünk vissza, – mert a túl zárt alba révén drasztikusan lecsökkenhet sebességünk és csak azt érjük el, hogy hajónk kaotikusan imbolyog a hullámokon. A másik csapás viszont ebből kifolyólag más beállítást igényel. Kissé zártabb rendszerrel elérhetjük azt, hogy az oldalról vagy közel oldalról érkező hullámok ne dobáljanak le a nyitott vitorlák miatt. Vagyis a két oldal aszimmetrikus beállítást igényel. Ezekhez azonban komoly hajóvezetési rutin és taktika is párosul aszerint, mit is szeretnénk csinálni adott szituációban.
Nagy szélben az egyes osztályok sajátosságaiból eredő eltérő hajóvezetési stílusok máshogy igénylik az egyensúlyi állítását (amúgy is, de itt jól kijön a különbség). A kreuzban megsikló hajókat célszerű megsiklatni, ha már egyszer az a nevük, tehát nem éri meg nagyon túlalbázni. A cirkálókkal illetve a csak egy vitorlával rendelkező hajókkal pedig nem éri meg nagyon siklatni a negyedszeles szakaszokban. Azért emeltük ki az erős szeles szituációkat, mert az ember által még kezelhető vitorlát, egy jóval nyitottabb rendszerrel fogjuk tudni csak elérni. Ez attól függ, mennyire vagyunk erősek, mekkora a hajót döntő nyomaték nagysága és mekkora az erőkar, ami ellene dolgozik. Persze a puszta erő nem minden és nem biztos, hogy ezzel érjük el a legjobb hatásfokot, amikor albánkat jó keményen meghúzzuk és izomból, 200-as pulzussal próbálunk shottolni.