Napsütés, eső, szél, flaute. A hosszúra nyúlt hétvége mindezekből nyújtott ízelítőt azoknak, akik beneveztek erre a versenyre, és mint az eredménylistán is látható, nem voltunk kevesen. Olyannyira, hogy még a rendezők sem számoltak ekkora létszámmal. EREDMÉNYEK !
Első nap: Balatonföldvár – Keszthely
A szombati napra tervezett futam rajtja 9 órára volt kiírva és ennek megfelelően rajtolt el a rekordlétszámú mezőny, amely a túra-, versenyvitorlázás népszerűségét is remekül reprezentálja. A szél megközelítőleg déli irányból fújt, így negyed-, illetve félszélben vágott neki a mezőny a távnak. A meteorológiának megfelelően frissülések tarkították a szél egyenletesnek túlságosan nem mondható tendenciáját. Elsősorban a mezőny első felében próbálkoztak páran a bőszeles vitorlákkal még a szakasz elején, – főleg az aszimmetrikus genakkerekkel, bliszterekkel – de jellemzően pár perc rohanás (néha szenvedés) után visszatértek a kevésbé hasas vonásokkal rendelkező orrvitorlák használatához. A szél erőssége és iránya leginkább a siklótestű hajóknak kedvezett, ezért az Assok hamar az élre törtek és meg is tartották pozíciójukat.
Második nap: Keszthely – Szent Mihály Domb – Zala torkolat – Keszthely
A különböző időjárási feltételekhez igazítva két pályatervet is készítettek a Keszthelyi-öböl területére kiírt versenyre. Reggel eső és szélcsend fogadta a helyenként megfáradt társaságot. Ezért halasztott is egy kicsit a rendezőség. Aztán Igali Csilla végigkorzózott a mólón és szavára hirtelen elcsendesedett az addig morajló tömeg. Kisdobosokat megszégyenítő módon hirdette: A 2-es, azaz a rövidített pálya érvényes erre a napra. És lám, úgy tűnt mindenki értesült a közleményről. Nagyon jó! A rajtvonal hosszú, a szél meg rövid – már erősségét illetően. Természetesen a vonal két végén tömörülés a nullánál alig több brízben. A luv rajtnál, vagyis ahol a motoros volt, komoly hangzavar alakult ki a tömörülés miatt. Valaki ordít: „Maradjatok csöndben, így nem lehet vitorlázni!” Igaza van, vagy sem, nem tudom. Vitorlázni mégiscsak lehetett és a mezőny is szépen szétoszlott. A szél ismét délies volt (helyenként). Az északon rajtolók így élesen félszeleztek a Szent Mihály Domb felé, míg délről talán kissé jobban frissült.
A második pályaszakaszon valamivel kifújtabb volt a szél és cirkálva lehetett haladni előre. Bár gondolom a mezőny leghátsó „frakciója” ezt másképp ítéli meg, mert amikor visszatekintettem, már erősen legyengült a szél.
A Zala torkolat – Keszthely szakasz valószínűleg elnyerte a legtrükkösebb szakasznak járó díjat és sokak számára egyben ez vízválasztó is volt. Mivel egy felhőféleség állt be az öböl felett, ember volt a talpán, aki tudta, honnét várható szél. A torkolatnál elhelyezett pályajelnél még tartotta irányát a szél, de a legelső hajókon – melyek a befutónál tartottak – már látszott, hogy cirkálnak, vagyis az öböl északnyugati sarkában északnyugatról fújt a szél. Miközben mindenki erre várt, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy nem érkezik a messiás, mert a szelet egy ponton elvágták. Ezért nagy volt az igyekezet, hogy a maradék déli széllel elérhessük az „izolált” zónát. Nem volt egyszerű behatolni a szélbe, mert az nem nagyon közeledett, de amikor sikerült, akkor már nem sok volt hátra. Valahogy így élhették meg a futam ezen részét a mezőny gyorsabb és szerencsésebb hajói.
Harmadik nap: Keszthely – Fonyód – Révfülöp
Komor reggel. Az eső lába ismét vészjóslóan lógott. Szél, az semmi. Páran biztos el is átkozták a Keszthelyi-öblöt. A szerencse mellett, a koncentráció jelentősége hirtelen nagyon felértékelődött. A kellő körültekintés és egy-egy szélcsík kihasználása több tíz helyet is jelenthetett. A Szent Mihály kápolna felé haladva, ebből az irányból kezdett frissülni a szél és a mezőny ennél a pontnál már cirkált a fonyódi jel irányába. Az egyre markánsabban fújó északkeleti kissé szétrázta a mezőnyt és így több, alapjában véve lassabb hajó is elöl vágatott, míg néhány „rohanógép” lemaradt még az öbölben fújó taktikus szélben, de az időközben kialakult erősödésben megújult erővel gyalogolták le a lassabb hajókat.
Összességében szuper verseny volt, ahol nem a napkrémes órák száma dominált.