Május 14-21 között vettünk részt a tavaszi EB-n, nagyképűbb nevén „a keleti félteke bajnokságán”, a svájci Thunerseen. Gyönyörű környezet, a háttérben havas csúcsok, a parton vízbe nyúló várak, kastélyok sorjáztak. A klub kicsi, parkosított kikötője is passzolt az idillbe, ahol egy hosszú stégen az országnév abc sorrendjében (AUT, DEN, ESP, FRA stb) álltak a hajók, természetesen a kapott rajtszámok szerint emelkedő sorban. Rendnek kell lennie.
A közvetlen élvonal pihent, de az új ciklust komolyan kezdő csapatok (dán, német, ír), a finnből érkező lengyel mágus, a hazai pályán játszó olimpikon és jónéhány tapasztalt róka azért szép mezőnyt alkottak. Sztárvendég is volt, az olimpiai világ- és európabajnok legénység Magnus Liljedahl személyében, aki erre a versenyre az athéni negyedik Flavio Marazzi mellé ült be. 14 nemzet 52 hajója állt rajthoz. A tó nem túl nagy, csak hosszában lehet rendes pályát rakni, de állítólag mindíg hosszában fúj a termikszél is. Meglátjuk.
1. futam
Borult idő, a szél és az eső kora délután érkezik, 3-as északnyugatiban rajtolunk második kísérletre a lee bolyban, óvatosan, fekete zászló alatt. Alig látunk előre, úgy zuhog, 15-20 körül érünk fel az első bójához egy nagyobb csoport előtt. Hátszélben a mögöttünk kialakuló fal tartása kemény feladat. Nem is tudjuk jól megoldani, 2-3 hajót vesztünk és távolságban is maradunk le. A második kreuzban aztán fel tudunk zárkózni az élmezőny végéhez, hátszélben két hajót nyerünk, a befutóban pedig jó pozícióból támadva egy hosszú pozitívon felszívjuk magunkat a 9. helyre. A parton viharruhás, esős, de vidám hangulatú álló fogadás.
2. futam
A tegnapi esőnek szerencsére nyoma sincs, de a szélnek se egyenlőre. Aztán egy órára már az is megjön, nyugati 2-3-as képében. Szép napsütés, végre látszanak körbe a hegyek, ami eddig nem volt jellemző. A rajtunk nagyon jó lenne lee-ben, ha az írek nem érkeznének meg útjogosan alulról. Hogy ne legyünk kint (fekete zászló most is), inkább picit szabálytalankodunk, majd büntetőkört csinálunk. Még mindig viszonylag jó helyen egerészünk a szélfordulókkal a bal oldalon, a végén egy jó pöfföt elcsípve némi szerencsével harmadiknak vesszük az első bóját. Hátszélben tartjuk a helyet, de távolságban veszítünk. A második kreuzban egy 50 fokos szélforduló rossz oldalán maradunk, 8-nak fordulunk, a befutó végéig ez is marad, ahol a gyengülő szélben iskolahibákat vétve elengedünk két hajót, így leszünk 10-ek.
3. futam
Ma újra az eső az úr, meg a köd, 10 fok, 4-5-ös szél a már megszokott Ény-i irányból. Első rajt elmegy, kifordulás, hosszú balcsapás, jól el is kapjuk. Lépegetünk a fordulókkal 10-12 körül, de az utolsót elrontjuk, egy tízes brancs pont befér elénk. A bójára zavart szélben érkezünk, lecsúszunk és érintjük. A büntetőkör alatt még tízen elsuhannak, lehetünk 30 környékén. Hátszélben nem vagyunk tigrisek, de a kreuzokban fel tudunk lépkedni, 23.-nak futunk be. Összetettben 9. helyen állunk. Az esti program miatt nem csinálnak második futamot, amit utólag biztos bánnak a rendezők. Siklószerű hegyi vasúttal vittek fel a 2300 m magas Niesen csúcsára, ott volt a fogadás, egy vadonatúj panoráma-étteremben. Panoráma sajnos nem volt, hó meg köd, jó vacsora viszont igen.
4. futam
Hogy tartsuk a ritmust, ma ismét napsütés, 2-3-as szél. A rajtnál beragadunk, nem tudunk kifordulni, a rossz oldalon próbálkozunk. Ráadásul a terelőbójára haladó fal alatt igyekszünk felérni, ahol gyakorlatilag nincs szél. Verünk vagy tíz hajót és feljönni sem tudunk jelentősen, nagyon egyoldalas a pálya, sebességet sem találjuk. 39. hely.
Összetettben így visszaestünk 17-re, ami végeredmény maradt, mert az utolsó két napon nem fújt normális szél. A rendezőség kitartóan próbálkozott, a 200 méteres horgonykötéllel szerelt bójákkal legalább ötször rakott új pályát a feltámadó, majd elhaló szellőkben. Volt hogy este fél kilencre értünk partra, másnap reggel 8-ra írták ki a rajtot, de sajnos csak egy lelőtt futam sikeredett. Így nem volt ejtő, ami a menőknek nagyon kellett volna: Marazzinak DNF-je, Kusznierewicznek a kiejthetetlen DNE (fekete zászlós rajtnál kinn volt, mégis befutott) mellett egy 26-ja maradt benn, az íreknek egy 33.
A versenyt végül a Laserből átült német Stanjek és Koch nyerte, a horvát apa-fia páros és a fiatal dánok előtt. A kezdeti előkelő helyeinkről visszaesve végül a legmélyebb pozíciónkban végeztünk, ami bosszant, de az első harmadba sikerült beférni, ami lelkesít. Legközelebb is megpróbáljuk. Kössz Béci.