A dél-afrikai Moquini nevű jacht és a hajó hat fős legénységének múlt pénteken veszett nyoma az 1.400 tengeri mérföldes Mauritius – Durban vitorlásversenyen. Ezúton is kérik mindenki segítségét, hogy aki teheti, adakozzon a keresés folytatásához.


A 2005 februárjában vízrebocsátott Fast 42-est a Simonis and Voight tervezte és igen közkedvelt típusnak számít. A hajó másodikként végzett a 2005 Vasco da Gama versenyen.

Ezt a versenyt 1996-ban rendezték meg utoljára és ezen kívül csak a Vasco da Gama versenye az, amely egy távoli kikötőből rajtol és a dél-afrikai Durbanban végződik.

A Moquini tehát már múlt pénteken eltűnt, miután megszakadt a teljes kapcsolat a hajóval és egy nagyon kurta jelet adott csak az EPIRB (Emergency Position Indicating Radio Beacon), amely arra utalhatott, hogy a hajó veszélyben lehet.

Fokvárosban úgy döntöttek már aznap, hogy a legénység keresésére indulnak, akik talán már mentőtutajukban időznek.

A Moquini számára a legutolsó jó hír lehet, hogy ma délután egy privát gép hagyja el Madagaszkárt, amely nagyban segítheti a kutatást. Ez a gép fogja átvizsgálni a hosszú lakatlan tengerpartot, ugyanis a 300 mérföld hosszú sziklás part a legközelebbi hely ahhoz, ahonnét a hajó utoljára tartózkodott.


Többféle feltételezés is napvilágot látott, mi is történhetett a hajón, ezek közül az egyik, hogy péntek reggel a hajó szalonjában lévő egyik kis pakolós részben, ahol az EPIRB-et is tartották, a legénység egyik tagja véletlenül kikapcsolta azt, míg pakolászott.



Specialisták próbálkoztak ezzel, de azt állítják, hogy az EPIRB ezen típusát valaki manuálisan bekapcsolta, akkor azt csak úgy kapcsolható ki, ha valaki kiveszi az elemeket belőle. Ámbár, ha a rendszert a víz aktiválta, akkor úgy is leállítható a jelleadás, hogy kikerül az a vízből.



Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy valószínűleg vizes lett az a hely, ahol tárolták a EPIRB-et (Mauritiusnál minden ilyen tároló nedves volt a jelentések szerint) és az aktiválódott, riasztotta a legénységet, aminek következtében kivették azt a vizes helyről.

Elképzelhető, hogy rigjüket veszették és a maradék rudazatból tákoltak valamit, amivel vitorlázhatnak tovább. Az útirány ebben az esetben igencsak eltérhet a tervezettől.



Ez idő alatt a légierő C130-asa letett a kutatásról és ma már nem repül, mert nem látják értelmét, amiért folytathatnák a keresést.



A keresés nemcsak idő-, hanem költségigényes, ezért a mentőszervezet SMS-vonalat is létrehozott annak érdekében, hogy finanszírozhassa a további kutatási akciókat. Alul pedig megtalálható az a számlaszám is, ahová várják az adományokat a keresés folytatásához.



A jótékony célú pénzgyűjtés eredményeként 316,264 dél-afrikai dollár gyűlt össze a számlán. Remélik, hogy ez az összeg tovább nő. Magánszemélyek és vállalatok is nagyvonalúan adakoztak eddig is, amely példa nélküli jele annak, milyen nagy is az összetartás a vitorlás társadalmon belül.



A mai napig 30.000 tengeri mérföldes területet sikerült átvizsgálni és igaz, hogy ez soknak hangzik, de elég, ha az ember ezt az Indiai-óceán méretének
szemszögéből nézi, így már csak akkora ez a terület akkora, mint egy bélyeg a reggeli újságunk címoldalán.



Royal Natal Yacht Club Moquini Fund



Standard Bank Durban

Branch Code: 040026


Számlaszám: 050279890

Swift Code: ZBZAZAJJ



A legénység:



Graham Cochrane – kapitány

Neil Tocknell

Sheldon Dickerson


Mark Dickerson

Kurt Ostendorf

Michael Goolam