Kétségtelenül van különbség a két versenyzési forma között, de azért sok hasonlóságot is találhatunk. Amikor szemtől szemben kell valakivel megküzdeni, akkor más képességeinkre helyezzük a hangsúlyt, mintha egy mezőnyben kellene lavíroznunk. A szabályok viszont mások a párosversenyek esetében, főleg a szorosabb és izgalmasabb csaták érdekében.
Az sem nagyon vitatható, hogy egy párosverseny sokkal látványosabb, mint nagytestvére. A pályákat rendszeresen a part közelében telepítik, amely értelemszerűen sokkal nagyobb közönséget vonz, mint az olykor több kilométerre bevitt mezőnypálya. Utóbbinál ráadásul 20 hajót minimum szemmel kell tartani és azért nem egy Forma 1, hogy libasorban kergetik egymást a versenyzők, van aki balra, van aki jobbra húz. Belülről érthető könnyebben (néha onnét se, honnét szívta fel magát valaki), de a párosverseny átlátható és egyértelmű, hogy X vagy Y van elől.
A „boxringen belüli” csata is komoly taktikai érzékeket igényel, de leginkább mégis az domborodik ki, mennyire képes az ember odatenni magát ellenfele elé-alá. Csak egy hajót kell támadni, illetve annak támadásait kivédeni. Másik oldalon ott a mezőny, itt a többi hajó az ellenfél és itt kell lépésről-lépésre sokszor egy-egy hajóval szembenézni, úgy, hogy közben ezer másik dolgot is szem előtt kell tartanunk, például, hogy a többi hajó mennyire zavar, miközben egyet meg kívánunk előzni, merre tart a mezőny, hogyan alakul a szél, hol a következő pályajel, hogy csak párat említsünk. Arra viszont feltétlenül figyelnünk kell, hogy a mezőnyt tekintsük egységnek és nem hagyhatjuk, hogy egyetlen hajó elvarázsoljon és emiatt nagy „tömeget” hagyunk elvitorlázni. Ez ugyanis túl nagy kockázatot rejt magában. A „face to face” viszont normális körülmények közepette egyértelműen megköveteli a fegyelmezettséget: Nem hagyhatjuk el ellenfelünket! És ezt a szempontot sokszor a támadónak is szem előtt kell tartania. A legjobb támadás a védekezés – sejlik fel bennünk a kissé elcsépelt, ámbár örök igazság. Ez vitorlázásban csak részben igaz. Ez az a sport, ahol egy-egy futam során szinte bárki hibázhat. Párosversenyen ezért sokszor elég csak 100 százalékot teljesítenünk, ha már a rajt után hátrányba keveredtünk. Összpontosítani és türelmesen ki kell várni, míg a másik hibázik. Ezzel lehet leginkább előrébb jutni, míg pályaversenyen egy huszáros csapással komoly hajóegység mennyiséget lehet legyűrni. Párosversenyen erre nem nagyon van alkalma a delikvensnek.
A párosversenyek egyre népszerűbbek, országoktól függően több hajóosztályban is kísérleteznek vele. Így egy versenyzőnek több osztályban is tudnia kell bizonyítani vitorlázó tudását, ami pedig nem feltétlenül egy rossz dolog. A párosversenyek egyik sajátossága tehát, hogy sok esetben rendezik meg olyan hajóval, amelyben nincs nagy tapasztalata egy-egy versenyzőgárdának. Természetesen nem fekszik mindenkinek ugyanúgy egy hajó, de nem kell szeretni; elég, ha jól vitorlázik vele az ember. A párosversenyek sokszor a kormányosokra van kihegyezve, de a legénység megfelelő kiválasztása döntő lehet (van rá példa, hogy trapézos hajót használnak és ehhez nem mindegy milyen legénység párosul).
A mezőnyversenyek hátránya, hogy nagy mezőnyben esetlegesen számolgatnia kell, hol is tart a tabellán. Mindez a két hajó esetén egyszerűbb. A párosversenyek szabályait ugyanis úgy alakították ki, hogy mihamarabb egyértelmű eredmény születhessen. Így normális esetben befut a két hajó és mivel a futam során rögtönítélő zsűri dönt egy-egy szabályos vagy szabálytalan eset kapcsán az eredmény adott. Egy flottaversenyen számolni kell az óvás lehetőségével és néha az általunk említésre sem méltó eset miatt is könnyen a zsűriszobában találhatjuk magunkat.
De kezdjük az elején. Mivel egy párosverseny nem csak két hajó kompetíciója, hanem egy verseny, ahol több hajó párokba sorsolva vitorlázik, így ki kellett találni valamit, hogy eldöntésék ki is a legjobb, ezért sokszor úgynevezett Round Robin rendszert alkalmaznak a verseny elején, ahol minden egység minden egységgel megküzd. A győztes minden esetben kap egy pontot, a vesztes nullát. Ha a Round Robinnak vége, akkor a Round Robin sorozatban elől végzők egyenes kiesés rendszerben lépnek tovább egymáson.
Maga a verseny nagyban hasonló a mezőnyversenyhez, bár a pálya minden esetben cirkálásból és hátszélszakaszokból áll; jellemzően kétkörös és hátszélbefutóval végződik. A másik érdekesség, hogy nem balkezes, hanem jobbkezes, ami újabb támadási felület engedélyez a hátsó pozícióban lévőnek. A rajt sem a szokásos, hiszen már a parton kijelölik, hogy melyik hajónak honnét kell érkeznie a rajtterületre.
A küzdelem már a rajtot megelőzően elkezdődik, ennek két célja van. Egyrészt esetleges hibába és ezáltal büntetésbe hajszolni a másikat, másrészt – és ez a fontosabb – jobb rajthelyzetet teremteni saját csapatunk számára. A párosversenyek döntő többsége ugyanis már a rajtnál eldől, tehát már itt kellő körültekintéssel kell eljárnunk.
Természetesen a pályversenyeknél is kiemelt szerepe van a rajtnak, de itt nem arról van szó, hogy nulla vagy egy pontot szerezhetünk a végén, és a már említett jó húzással sokat lehet javítani egy rossz pozíción.