Nos igen, valószínűleg sokakat érdekel, ki nyerte az idei Sydneyben rajtoló és Hobartba tartó versenyt. De ne szaladjunk ennyire előre. Az időjárás előrejelzés kellemes szele nyugtatta meg az idei Rolex Sydney Hobart Yacht Race résztvevőit és azok családtagjait a verseny előtti napon.
A versenyzők előtt álló 624 mérföldes útvonalon azonban még sok minden történhet – gondolta a hozzátartozók egy serege, akik könnyekkel búcsúztatták azt a 85 hajót, akik Karácsony másnapján Hobartba indultak. Jó okuk lehet az aggodalomra és ezt a Hobartiak tudják a legjobban, az időjárás percek alatt megváltozhat.
A két nagy konkurens hamar, még a kikötőben egymásra talált és a várakozásnak megfelelően elkezdődött a Wild Oats XI és Neville Crichton féle Alfa Romeo közötti párosverseny. Az első pályajelnél a Wild Oats vezetett, de csak két hajóhossznyira tudott elszakadni az Alfától.
Az óriások közül még versenyben van a szintén dönthető kíles, tavaly kis híján elsüllyedt Skandia, a 92 lábas AAPT, amely tavaly elsőként haladt át a célvonalon – még Nicorette néven. A Konica Minolta második soros rajttal indult, így jókora hátrányt halmozott fel már az első mérőpontnál.
A start után az első három maxi jóval a Nokia hat évvel ezelőtti rekordján belül volt.
A naphal egy olyan teremtény, amely akár a 750 kg-ot is elérheti, legalábbis Ausztrália partjainál. Az
AAPT a Botany-öbölnél igencsak közel került ezekhez a halakhoz. Az ütközés érthetően egyik félnek sem tenne jót. Az Alfa Romeo és a Wild Oats is számítógép által vezérelt kormánylefeszítővel rendelkezik, emiatt eléggé sebezhetőek, bár ezt Mark Richards cáfolta: „Nagyon erős karbon kormányokról van szó, amelyek nagyon kemények és jóformán törhetetlenek. Szóval sajnálom szegény öreg naphalakat odalent. Egy nap elcsaptunk egyet 20 csomónál és szegény kettőben jött ki hátul.”
Az utolsó hajó, amely elhagyta
Sydney-t a mezőnyben csöppnek tűnő
32 láb
hosszú cirkáló, a Gillawa volt, melyet az a David Kent kormányoz, aki tavaly sem végzett előrébb.
Nyugalmasan telt az első éjszaka, a Wild Oats XI őrizte vezető helyét, navigátorai Adrienne Cahalan és David Dickson jóval közelebb irányította csapatát a partokhoz, mint a többi maxi. Calahan elmondása szerint, a Gabo-szigetnél egy remek szélváltás javított helyzetükön és a szél is erősebb volt, mint ahogyan azt először várták. Itt volt a megfelelő forgatókönyv.
Aztán reggelre a szél északiasodott és 20-25 csomósra erősödött, a hullámhegyek pedig egyre csak épültek.
Tegnap reggel (dec. 27.) még az volt a kérdés, hogy rekord vagy inkább hajódöntés következik be, ugyanis
40 csomós szelet vártak a meteorológusok. De vajon ez segíti, vagy hátráltatja az élen haladókat a rekord megdöntésének kísérletében? A válasz még váratott magára, de szerencsére jól alakultak a dolgok.
Természetesen elvben nem kedvezhet az élen állónak az erősödés, hiszen a hajót alig vitorlázhatták be hasonló szelekben
, a kormányos Mark Richards emiatt érthetően jobban örül az enyhén kisebb fuvallatnak – persze igaz, hogy a nagyobb szél nagyobb sebességgel is párosul, de olykor katasztrófához is vezethet.
A két ikerkormányos, dönthető kíles monstre maxi kétségtelenül a világ leginkább hi-technek nevezhető jachtja – de ne feledjük, páran még ott loholnak mögöttük azok közül, aki tavaly még hősies csatát vívtak az elsőségért. A hajó, amely a 2004-es versenyt nyerte, vagyis a Nicorette mára új gúnyát öltött és AAPT néven fut, de a Skandia illetve a Konica Minolta is még a támadók első hullámába tartozik.
A
Skandia kormányosa Grant Wharington kisebb krízissel küzdött és kénytelen volt a dönthető kíl meghibásodása miatt két órán keresztül egy irányba bőszelezni. Időben orvosolták a problémát, így aztán a rendes kerékvágásban haladhattak tovább.
Ross Field, korábbi Whitbread győztes a Konica Minoltan jeleskedik navigálásban. Ha tudta volna, mi zajlódik a Skandia fedélzetén – illetve az alatt – akkor valószínűleg elégedetten konstatálhatta volna, hogy nincs mozgó alkatrész a lábai alatt található kílben.
„Alapvetően szeretjük a szelet,” magyarázta Field. „A probléma forrása az, hogy a Konica majdnem három éves és ez ma már régi generációsnak számít. A dönthető kíles hajók jóval gyorsabbak, és nagyobb vitorlázatot bírnak el. A saját játékunkat kell játszanunk.
És a vége…
A Wild Oats legújabb verziója megállíthatatlanul haladt a cél felé, amikor a
Derwent folyón kisebb dráma zajlódott le (a felső latni elpattant). Bob Oatley csapata arra kényszerült, hogy a nagyvitorlát leengedje. A 30 méteres maxi így egyetlen fockkal 10 csomót produkálva cirkált fel a folyó maradék szakaszán Hobartba, elsőként. A Wild Oats által futott idő 1 nap 18 óra 40 perc és 10 másodperc; a csapat így „csak” egy órával mosta le a Nokia 1999-es rekordját.
A Wild Oats XI egy Reichel/Pugh tervezésű hajó, elkészítése a nemzetközi hírnévvel is büszkélkedhető hajóépítő John McConaghy (műhely: Mona Vale) nevéhez fűződik. A hajó csak novemberben került vízre.
Második helyen futott be a nagy ellenfél, az Alfa Romeo. Ideje egy órával és 16 perccel gyengébb az aranyérmesénél.
A Skandia jelenleg a harmadik, de továbbra is közel hozzá vitorlázik a Konica Minolta és az AAPT is.
A verseny előtt pár nappal hunyt el a
legendás 44-szeres Sydney-Hobart veterán John Bennetto, akiről korábbi cikkünkben ejtettünk szót.