Az idei Sail Melbourne több szempontból is mérföldkő a vitorlázás történetében. Elsősorban itt próbálták ki elöször az ISAF által bevezetni kívánt új pontrendszert és az új szörf osztálynak az RS:X-nek is ez volt az első komolyabb versenye. És ahogy lenni szokott, magyar vonatkozása is volt a regattának.
1984 Los Angeles
Az 1980-as moszkvai olimpia után a Nemzetközi Vitorlás Szövetség (akkor még IYRU) úgy döntött, hogy az olimpián is teret ad az akkoriban legdinamikusabban növekvő vitorlás/szörf osztálynak. A két aspiráns osztály a Windglider és az eredeti szörftalálmány alapján készült Windsurfer volt. Mivel a Windsurfer polyetilenből készült és gyakran 8-10 cm-es (!) eltérés volt a deszkák scoop-rocker vonalai között, a megbízhatóbb minőség miatt a Windglider lett az olimpiai osztály. A 21 kg-os 390 cm hosszú szörfön 6,4 m
2
-es háromszög alakú North vitorla volt. A versenyzőknek a szörfözéstől teljesen idegen vitorlás szabályoknak is meg kellett felelniük, így nem használhattak trapézt, nem pumpálhattak és nem érinthették a bójákat versenyzés közben. Az első szörfolimpiát 1984-ben, Los Angelesben a holland Stefan Van Den Berg nyerte, akihez hasonló dominanciára a szörfsportban csak Robby Naish és Björn Dunkerbeck tett szert.
1988 Szöul
A Los Angeles-i olimpia után hajóosztály változásra került sor, és a Divízió II-es Lechnerrel készültek a szörfösök az 1988-as szöuli olimpiára. A szörf legfőbb jellemzője a hordószerű alja volt, melynek köszönhetően leginkább kenuhoz hasonlított. Vitorlája megegyezett a Windgliderével. Gyenge szélben rendkívül gyors volt, de labilitása miatt versenyzőkön kívül senki nem használta őket. A szöuli olimpián az új-zélandi Bruce Kendall diadalmaskodott és további 4 évre bizalmat kapott a Lechner osztály.