Nemzetközi Cseh Finn-dingi Bajnokság – Életemben másodszor utaztam Pavlovba, ami alig 300km-re található Budapesttől. 2001-es emlékeim nem túl sok jót őriztek, de elkoptak annyira, hogy újra idelátogassak. Ez a tó egy erőmű hűtőtavaként szolgáló duzzasztás, viszonylag nagy kiterjedéssel. Néhol a vízből fák állnak ki, szóval vadregényes a táj. A windgurut nézegetve kiderült, hogy ez a csehek egyik legszelesebb tava. Nem is csalódtunk.

Négyen utaztunk. Két Laseresünk: Arató Ricsi és Huszár Géza, Finnben pedig Nagy Ákos( alias Piri ) és jómagam Pallus. Mi, Ricsivel és Pirivel csütörtök este indultunk, és alig három órás út után nyugovóra tértünk szállásunkon, a Hotel Transitban. Remek alvás után kellemes idő, és az időközben megérkező Huszár Géza fogadott bennünket. A nevezési díj nem vészes, 23 Euro, amiért járt trikó és két étkezés is. Finn, 420-as, Laser, Laser Radial és Europe osztályoknak volt kiírva a verseny. Finnben 22, Laserban 31, Radialban 8, 420-asban 11, Europeban 49 egység állt rajthoz. A pálya trapéz alakú, külső, illetve belső körös volt.

Az első rajt délre volt kiírva, de meg sem mozdultak a levelek. Na szép, mondom magamban, tisztára mint 5 éve.. De a szél szépen lassan megélénkült, és fél 2 felé vízre szálltunk. Gyenge, csíkos, forgolódó szélben vitézkedtünk 3 futamot, a többi osztálynak 2 jutott. Ami feltűnt: nem kavarodtak össze az osztályok, pedig nem volt kevés hajó. Nem volt a futamok között várakozás feleslegesen, és az első pillanatban lelőtték a futamot, amikor a szél leállt, és irreálissá tette volna a futamot. A pálya a forgolódó szél ellenére mondhatni tökéletes volt. Este malacsült, mi furmányosan 4x is ettünk 1 jeggyel! 🙂

Szombatra erősebb szelet igértek, de megint semmi. Szélcsend. Várakozás. Dél körül jött valami csík, aztán leterjedt, és 3-6-os, pöffös szélben mentünk 4 futamot. Futamok között minimális pihenővel, ami a felszerelés kímélésének is teret engedett. A pálya „patent” volt, semmi igazítás nem hiányzott bele. Este gulyás vacsora és koncert színesítette a programot, az időközben jött vihar sem tudta szétverni az összekovácsolódott népet.

Vasárnap borongós idővel indult a nap, de a szél fújt, kicsivel gyengébben mint szombaton. Mi letudtuk a maradék két futamunkat is, így 3 nap alatt 9 futammal fejeztük be a Bajnokságot. A többi osztályban lett volna még egy futam, de a szél nem így gondolta, leállt, így nem húzták tovább az időt, nekik 8 futam alapján hirdettek eredményt.

Legjobb teljesítményt a csapatból Huszár Géza nyújtotta, aki remek vitorlázással végzett hatodikként. Arató Ricsi a középmezőnyben, 16-ként végzett. Nagy Ákos junior Finn 4., összetett 17., míg én a 9. helyen végztem.

Mindent összevetve jó versenyen vagyunk túl. 3 nap, 9 futam. Mondjam még? Kicsit keserű a szám íze, mert itthon még nem találkoztam ennyire pörgős, ennyire jó versenyrendezéssel. Még mindig ott tartunk, hogy sok helyen 3 futamra írnak ki egy 2 napos versenyt, és a három napos is általában 7 futamos ( tisztelet a kivételnek ). A kilenc futamot jól bírta a mezőny, senki nem hangoskodott, hogy miért van egy nap 4 futam. Nem volt várakozás a futamok között, ami a külön befutó hajónak köszönhető. Nem vártak az osztályokra, hanem futószalagon mentek a rajtok. Ja, és az osztályok nem keveredtek egymással, pedig több mint 100 hajó versengett.

A mezőnyök erősek, és kiegyensúlyozottak. Az első kreuz általában döntő volt, nagyon sokat már nem lehetett előrejönni egy rossz rajt után. A mezőnylétszámok példaértékűek. A vitorlázók összetartása is szemet szúrt, mondjuk az egy telepen, autóban illetve sátorban lakás jól erősíti a csapatszellemet. Feltűnt, hogy az ottani fiatalok szinte alig dohányoznak, de a sör az mindenki kezében ott volt. 🙂

Ennyit Pavlovról és a versenyrendezésről, hétvégén Balaton Bajnokság, ahol tavaly Rauschenberger Miki már bizonyított versenyrendezőként.