1993 februárjában a bíróság 7 és fél óra alatt elítélte T.J. Maimonit egy nő meggyilkolásáért. Nagyjából egy hete Massachusetts-ben újra előkerült a „manipulációs pszichopata” néven ismerté vált Maimoni feltételes szabadon bocsátásnak ügye, amely ezúttal kicsit tovább tart hét óránál.
Maimoni úgy mutatta be magát későbbi áldozatának, Martha Brailsfordnak, mint a férfi, aki nemrég vesztette el feleségét, aki rákban hunyt el és mostanában az északi partok mentén vitorlázgat 28 lábas hajóján. Meg is invitálta a 37 éves hölgyet, hogy csatlakozzon hozzá. Pár nappal később egy rákász talált rá csapdájában Brailsfordra, meztelenül. Szétvert testén egy övet találtak, amelyre egy horgony volt erősítve, amely Maimoni hajójáról származott.
A skipper a rendőrségnek négyféle variációval rukkolt elő, hogyan is kerülhetett Brailsford azokba a bizonyos csapdákba, de igazán egyik sem működött. Amikor a bíró megkérdezte a minap, hogy miért kellene kiengedni őt a börtönből, a férfi, akinek azért volt ideje gondolkozni a kérdésen, azt válaszolta erre: „Mindenekelőtt a vitorlázással töltött napjaimnak vége.”
Természetesen a bíró ismét megkérdezte, amit az előbb is, kérdőre vonva Maimonit, miért nem válaszol kérdésére rendesen. De azért ez az ős szemszögéből tekinthető „normális” válasznak, hiszen még mindig köti az ebet a karóhoz és kitart nevetséges sztorija mellett ennyi év után is, miszerint a nő azután esett vízbe, hogy az árbocba beverte a fejét és őt magát a trauma ragadta magával.
Mindenesetre nagyszerű eredmény az is, hogy a vitorlás társadalmat nem veszélyezteti a továbbiakban. Nagyjából nyolc hét alatt Maimoni csak tanult valamit saját ostobaságából, mivel a következő meghallgatása csak öt év múlva várható.