Hogy mi? Hát IOM. International One Meter. A világ legnépszerűbb rádiótávirányítású vitorlás osztálya. Hossza – mint a neve is mutatja – egy méter, merülése 42 cm, súlya 4 kg. A világon 15000 hajó van nyilvántartva.
És miért éppen Dubrovnik? Mert az ausztrálok és az angolok mellett a világ élmezőnyébe a horvátok is beletartoznak és a nemzeti bajnokságukat futották éppen ott. De ne fussunk ennyire előre. Az előzmények teszik talán érdekessé a történetet.
A világon két jelentősebb szervezet foglalkozik rádiótávirányítású versenyvitorlázással. Az egyik a NAVIGA, mely az összes hajós modellezést felügyeli, a másik az ISAF és ezen belül is az ISAF-RSD (Radio Sailing Division) ami természetesen csak a vitorlázás részével foglalkozik. Valamikor kemény vasfüggöny feszült a két szervezet között, de sok ország szép lassan átszivárgott az ISAF-ba és a jelenlegi NAVIGA- véleményem szerint- messzire kezd kerülni a vitorlásversenyzéstől. Mindkét szövetség közel hasonló hajóosztályokat vonultat fel, amiből a legkisebb az IOM, illetve az annak megfelelője az E vagyis Einmeter.
Magyarországon a NAVIGA szabályai szerint folyik a versenyzés és amióta (egy éve) foglalkozom a dologgal, több minden is piszkálta a csőrömet. Az idei évben a jövő évi NAVIGA VB helyszínén rendezett verseny tette be a kaput, ahol a versenybíró még három méterre a mi látószögünk fölül figyelve sem tudta eldönteni mi történt a raum bójánál, olyan messze volt. Az erdélyi Ferencz Gyulával itt kezdtünk el azon filozofálni, hogy a horvátokat meg lehetne látogatni a bajnokságuk erejéig. Románia valamikor volt ISAF tag, de azután megmaradt a NAVIGA keretein belül, így mindkettőnk számára újdonság volt a verseny.
Szó szót követett és néhány levélváltás után kiderült indulhatunk, amennyiben a hajónk megfelel az IOM előírásoknak. Ilyen szempontból nekem egyszerűbb dolgom volt, mert a hajóm eredetileg is IOM volt és csak a súlyrahozást kellett összehoznom. Gyulának új bulbát is kellett csinálnia a maga épített gyönyörű fahajójához.
Pesten találkoztunk és leverettünk Dubrovnikba, ahol utoljára gyerekkoromban jártam és igen csak vágytam már oda. Nem is csalódtam. Ráadásul a szállodánk viszonylag tűrhető árért az eddigi legjobb szállásom volt Horvátországban. A klub környékén parkolóhely semmi, mire bejutunk, kiderül, hogy nem is kellett volna annyira sietni, mert a kiírással ellentétben nem háromig, hanem háromtól van felmérés. Persze ez is csúszik vagy két órát, mert meg kell várni az angolokat, akik repülővel érkeznek. Kissé mediterrán a stílus. Kifizettetik a nevezési díjat, amit már egyszer elutaltunk, mert nem találják az utalást. Másnap persze visszaadják, de ez is olyan mediterrán.
39 induló van és nem is akármilyenek. Az IOM történelme során hat világbajnokságot tartottak. Ezt kétszer-kétszer nyerte az ausztrál Craig Smith és az angol Graham Bantock. Egyszer Trevor Binks és egyszer Martin Roberts, aki nemrégiben nyerte meg az M osztály világbajnokságát is. Nos, közülük egyedül Craig Smith nem jött el, de cserébe a legfrissebb angol bajnok és a legutóbbi VB hatodik helyezettje is itt volt. Nem beszélve a horvátokról, akiknek az első két hajósa 8. és 9. volt a VB-n és azóta sem lettek rosszabbak. Azonkívül sok kishajós fiatal is megmérette magát a rádiótávirányítású vitorlázásban. Az egyik legnagyobb név közülük az olimpikon Laseres Mate Arapov.
Bár itthon egy év után megnyertem az E osztály bajnokságát és nemzetközi szinten is elég jól muzsikáltam a NAVIGA égisze alatt, ide nem érkeztem a legnagyobb elvárásokkal. Nem is csalódtam.
A verseny HMS rendszerben zajlott, vagyis egy selejtező futam után három csoportba osztották a népet, a selejtezőben elért helyezése alapján. Azután a futamok a C csoporttal kezdődtek, ahol az első négy helyezett felkerült a B-be és miután lefutott a B, onnan az első négy az A-ba az utolsó négy a C-be csúszott. Így mindenki ott kapott pontot, ahol nem jutott tovább. Ebben a rendszerben 15 futamot tartottak három nap alatt, gyenge vagy még gyengébb szélben.
A gyenge szél ellenére – ami nem igazán kedvezett a hajómnak – majdnem bejutottam a selejtezőkből az A csoportba, de egy hellyel végül lemaradtam. Ekkor sikerült legközelebb jutnom az áhított élmezőnyhöz. A verseny további része azzal telt, hogy felküzdöttem magamat a C csoportból, ami viszonylag egyszerű volt és utána igyekeztem nem vissza kerülni oda, ami már nem volt olyan egyszerű. Két esetben sikerült volna a B csoportban az élmezőnybe érkezni az első kreuzbójához, de csak balcsapáson, így mire be tudtam állni a sorba, elveszett a jó hely.
A pálya up and down, terelőbójával és középre helyezett rajt és célvonallal, ahol az irányítóbázishoz a lehető legközelebb volt elhelyezve a rajt, így mindenkinek remek rálátása akadt a vonalra. A szél gyakorlatilag egy irányból fújt az egész verseny alatt. Ereje a nullától egészen a másfelesig terjedt, a rendezőség a motorosán a futamok közötti szünetben a lengésekre igyekezett a páyát optimálisan kirakni, általában nem is sikertelenül. Az egész verseny sokkal inkább hasonlított az általam megszokott vitorlásversenyhez, mint az eddigi NAVIGA versenyeken. Az feltétlenül látszott, hogy ez az osztály a Nemzetközi Vitorlás Szövetség szabályai szerint működik és ez nem válik hátrányára.
A szombati futamot egy kisebb történés színesítette. A kikötő móló pontonjának lábánál valaki észrevett egy jól megtermett polipot. Sokat nem szórakoztak a hozzáértők és hipp-hopp kikapták a vízből. A legjobban hozzáértő kirángatta a szárazföldre és néhány perc alatt kibelezte a szerencsétlen helyre tévedt lábasfejűt. Szívét -ami megdöbbentően nagy- és az egyéb belsőségeit bedobálta a vízbe, míg a testet elvitte a klub területén működő étterembe. A dolog egzotikussága mellett eszembe jutott, hogy milyen lenne, ha egy hazai étterem környékén kódorogna egy malac és az éppen arra járó felkoncolná és bevinné az étterembe. Talán jobban meglepődnék egy kicsivel.
Végül nagy bánatomra vasárnapra maradt a leggyengébb szél. Kicsit jobban is kínlódtam és végleg le kellett tennem arról, hogy az A csoportba kerüljek. Így a 27. helyen sikerült végeznem, ami nem nevezhető remek eredménynek, bár igazán erősebb mezőnyben nem tudtam volna Európában versenyezni az idén. A végén már sikerült jól elrajtolni is. Szóval építő volt megismerkedni az IOM flottával és szembesülni azzal, hogy mi a különbség az ISAF-RSD és a NAVIGA között. Amelllett az is kiderült. hogy a Román és a Magyar Bajnok kilométerekre van az osztály élmezényétől. Keseregni persze nincs mit, mert ahogy Graham Bantock mondta, a megoldás a practice, practice, practice….
Hazafelé a bosnyák határ után található „mandarin földeken“ alaposan bevásároltunk a magnélküli horvát mandarinból, amely az itthon kapható árának töredékért volt beszerezhető. Dubrovnik gyönyörű, de azért az autópálya sokat lendítene Splittől. Persze nem kell túl sokat akarni, hisz pár éve még Zadarig sem jutottunk el autópályán.
VÉGEREDMÉNY:
IOM_CRO2006.pdf