Rendkívűli hatását az elmúlt év novemberi dubrovniki versenynek nem nagyon tudtam elfeljteni és lestem a lehetőséget, hogy mikor tudok ismét a méltán kemény horvát mezőnyben versenyezni.
Az év végén megszületett a horvát IOM osztályszövetség weboldala is és örömmel vettem tudomásul, hogy nem márciusban hanem már januárban is van verseny az Adrián. Nosza hát csapjunk bele. Mint korábban említettem, az IOM osztály egyik legerősebb mezőnye itt található. Erre a verenyre is 28 nevező volt plusz az erdélyi Ferencz Gyulával már lassan hagyományosnak nevezhető párosunk.
A helyszin Rogoznica és egy a rádiótávirányítású vitorlázásban kisérleti jellegű műfaj, a túraverseny volt az első napi program. Ezen egy kicsit elméláztam. Valamikor többek között azért nyergeltem át végkép a kosárlabdáról a vitorlázásra, mert nem kellett futni. Itt viszont előre láthatólag nyolc kilométert kell gyalogolni, futni a hajó mellett. Nem repestem kifejezetten, de ezt is ki kell próbálni. Pláne, hogy nem állóhelyből kell a hajót irányítani, hanem futtában. Ez mindenképpen új kihívás.
A rajt jó horvátosan „tíz körül“ volt. Vagyis fél tizenkettőkor végre sikerült nekieredni. A nyolc kilométer leküzdése három futamban történt, ahol a futamokban is voltak betétbóják. Itt további pontokat lehetett összeszedni. Így a három rajt gyakorlatilag hét futamnak felelt meg.
Nem kezdődött jól a verseny, mert az első, 0,66 mérföldes szakasz után sikerült elhasalnom a kezemben lévő hajómmal, ami csúnya sérüléseket okozott a frissen felújított szerkezeten. Szerencsére komolyabb gáz nem történt. Inkább a látvány ronda.
A következő szakasz volt a leghosszabb. Itt közel három mérföldet kellett megtenni a sziget körül és vissza. Idönként a sziklafalnál megfordítva a hajót úgy, hogy a szemünkbe lógó fenyőktől az ég világon semmit sem láttunk.
A végén megismételtük az első szakaszt csak visszafelé. Egy valami tény. Soha ennyit nem gyalogoltam még vitorlázás közben. Nem is hangzik ez a dolog túl jól. Viszont rendkivüli módon fejleszti a hajóvezetési képességeket. Főleg amikor bőszélben őrült módon rohanni kell a hajó után, hogy le ne maradj. A nap végére még sikerült két futamot lefutni a hagyományos pályán. A szél szerencsére idönként egész kellemesen fújt, ami meg is látszott az egyre javuló eredményeimen.
Azután a nap lezárásaként egy vacsora. Meglepetésre nem halból. Sörrel leöblítve kellemes éjszakát álmot hozott. Nyitott ablaknál ami január közepén az Adrián sem jellemző.
Jó lenne azt mondani, hogy a nap úgy kezdődött, ahogy befejeződött az előző, de sajnos ez nem igaz. Korai rajtok, hibák, büntetőzések sorozata egészen az utolsó futamig, ahol végre megint sikerült valamennyire kivágni a rezet. Ha jól összeszámolom magamban, sikerült a rajtoknál elveszteni a futamok legalább felét. És bár a B csoportban fel lehetett jönni, Annyira már nehéz volt, hogy fel is kerüljek az A-ba.
Összeségében nem sikerült rosszul a verseny. Valamennyire közelebb kerültünk az élmezőnyhöz. Ha nagyon nem fékeztem a hajót még egyszer-egyszer már fel tudtam a versenyt venni velük.