Köztudott, hogy a hétvégén mindenki a Pünkösdi Regattára tört, ám pár lelkes vitorlázó mégis inkább olimpiai osztályban vagy Repülő Hollandiban vívta meg a maga háromnapos „túra” pályaversenyét.


Nem, nem kellett Keszthelyig hajóznunk, de azért a megszokottnál hosszabb, utazós pályát kellett teljesíteni Balatonföldváron. Aki versenyzett valaha itt, annak nem ismeretlen a háromszög pálya, de mintha évről évre idegenebb lenne számunkra. Sebaj, egy kis nosztalgia, ami egy kicsit másfajta vitorlázást igényel, de lehet ezt szeretni 🙂



Az első napon végül távcső nélkül is megtaláltuk a kreuzbóját, de a második napon a sárga bóját a felkavart Balcsin elég nehezen szúrtuk ki. Szerencsére tudtuk, hogy kell menni jobbra, meg balra is egy keveset, hogy rátaláljunk és valóban ott volt. De kanyarodjunk vissza az első naphoz, amikor a Pünkösdi „királyok” 240 hajós csapata nekivágott Keszthelynek. 11-kor volt rajt az északkeleti szélben, de a pálya nem volt olyan közel a csőhöz, így aki arra számított, hogy a jobboldal fizet, annak általában csalódnia kellett, mert a szél hol innét, hol onnét frissült, de inkább talán balról. Szóval a szomat nem elsősorban a sebességről szólt, hanem a széltaktikáról. Nem fújt sokáig és miután befáradtunk a Spariba egy kis ebédre és parti halasztásra, már sejthető volt, hogy nem alakul ki épkézláb szél.



Vasárnap beindult a délnyugati áramlás és egész komoly, nagyjából 20 csomós szél kerekedett. A baloldal jött eleinte, de aztán a nap folyamán ez is változott a változékony időjárás miatt. A hét utolsó napján már inkább a hajóvezetés és a sebességi vitorlázás dominált, persze azért nem ártott megtalálni a jó oldalt. A hullámok balcsapáson szemből érkeztek, ami egy kicsit aszimmetrikus vitorlabeállítást követelt meg, eltérően a Balatoni viszonyoktól eléggé magas és nyúlt hullámok alakultak ki. Az első két futam tehát frissebb szélben zajlott, a harmadikra viszont jócskán gyengült és nagyokat lengett a szél.



A hétfő leginkább a szombathoz hasonlított, csak egy kicsit erősebben kezdett a szél, viszont hamarabb ki is fulladt és fordult egyúttal erősen balra a végére, ahogyan az már párszor előfordult régebben is. Igaz, hogy a jobb oldalon sokszor megcsúsztak az ott haladók, de annak fölényét nem lehetett egyértelműen eldönteni, mivel igaz, hogy balra fordult, de mégis sokszor jobbról frissült. A nagy dilemma közepette sikerült egy 90 perc körüli maratoni futamba belerohannunk az erősen meggyengült szélben, nem túl nagy örömünkre. A futam után a nem földvári rezidenciájú csapatok kisebb menekülésbe kezdtek a délről érkező zivatar elöl, ami pont Füred felé tartott, de végül csak egy kósza záporra futotta erejéből.



Eredmények hamarosan.