Papíron van egy kis különbség a Luna Rossa és az Emirates Team New Zealand képességei között, de hogy mit hoz a holnap, az majd csak elseje után derül ki. Az elmúlt két szezonban eddig négyszer párosversenyezett egymás ellen a két csapat, az állás 2-2. Minden alkalommal a rajtnál jobbcsapáson belépő nyert.
Már taktikai felfogásban is eltér egymástól a két csapat.
Az új-zélandiak szeretnek szorosan játszani, az olaszok kicsit lazábban. Előbbi hajó taktikájának záloga az amerikai Terry Hutchinson határozottsága és komolysága, amely a közeli párharcra építkezik, függetlenül attól, hogy támadnak, vagy védekeznek.
Azonban eléggé mást láthattunk
a másik elődöntőben a Luna Rossa és a BMW ORACLE Racing meccsen. Az első napi pörgős szélben, amikor a szél Valencia felöl fújt, az olaszok és amerikaiak is meglehetősen elvoltak a maguk oldalával, amely esetükben az ellenkező volt, ekkor inkább a széltaktikára hajtottak, mintsem az ellenfélre koncentráltak.
Bátornak kell lennie annak, aki a
Luna Rossa braziljával, a mágusnak is titulált Torben Graellel akar szembeszállni. Grael ugyanis elég gyakran játsza ki lapjait jól, ám ő is tud hibázni. A Luna Rossa az elődöntők egyik futama során vezetett az amerikaiak ellen 52 másodperccel is, mégis Grael számlájára írható, hogy a BMW ORACLE megtakarta őket a következő hátszélben. Chris Dickson ekkor használta ki a brazil gyengeségét és 7 mp-re csökkentette a lee kapunál hátrányukat. Szél felé haladva aztán megint Grael kockázatos taktikája fizetett jobban és a csapat bezsebelte első győzelmét a BMW ORACLE ellen.
Grael igazolta saját elképzelését:
„Egy olyan napon, mint a mai, a normális párosverseny taktika rossz felfogás. J
átszanunk kellett a szélfordulókkal és a nyomásokkal, amelyek meglehetősen fontosak akkor, mikor ilyen sok a lyuk és a nagy pöff
.”
Még amikor a szél stabilabb volt, Grael akkor is ragaszkodott néhány vakmerő távolságtartó takkhoz, a legnagyobb az emlékezetes
2.7 kilométer
lehetett. Ráadásul a nagy szakítás előtt a Luna Rossa vezetett a BMW ORACLE előtt 3 hajóhosszal is. Amikor a hajók újra közelítettek a pálya tetején, az előny négy hajóhosszra növekedett. Magas kockázati faktor, de Grael döntése ismét kifizetődött.
John Bertrand, az Australia II 1983-as kupagyőztes skippere érdekelt a Luna Rossa kampányában: „
Ez egy elég tudatosan
felépített kampány, egy hajóval, amely nagyon is versenyképes. Ott van James Spithill, a fiatal arc, tele bizalommal háttérben a fenomenális, olimpiai aranyérmes Torben Graellel.
Ez egy különleges kombinációja lehet a jó teljesítménynek és az én meglátásom szerint az ellenfél szemszögéből nézve
a Luna Rossa program egy igen bonyolult program, mert ők nem a szabályok szerint játszanak. A fogás (takarás) része az arzenáljuknak, de nem csak ebből áll az egész
.”
Terry Hutchinson tudja, hogy a legjobbját kell nyújtania az agresszívan támadó olaszok ellen: „
A L
una Rossa vakmerően csatázott időnként [a BMW ORACLE elleni meccs során]. Úgy látom a mi stílusunk egészen más. Mi inkább elégedettek vagyunk a két hajóhosszos futammal, mint a 20 hajóhosszossal, mivel előbbi sokkal kontrolálhatóbb. Így elég érdekes lesz, hogy azok a futamok hogyan alakulnak majd. Torben és az afterguard elég nyugodtan lövik meg a sarkokat, ráadásul elég jól csinálják. Érdekes lesz, ha mindkét hajó haláltakkot húz
.”
Az orosz rulett tehát elég komoly szerepet kaphat majd a döntő során, az odds most jelenleg 50:50. Ámbár nehezen vitatható, hogy az ötszörös olimpiai érmes Torben Graelnek különleges érzéke van a kockáztatáshoz és persze a győzelemhez.
Forrás: www.americascup.com