A német bajnokság helyetti élet…


Kiskoromban mindig azt gondoltam, hogy nekem egy szigeten lenne a legjobb. Nyugalmas, csendes. Ezek a tények be is igazolódtak itt a chiemseei Frauen-Insiel szigetén. Igen ám, de talán túl nyugalmas egy sziget. Eleinte tetszett, hogy ilyen szép, aranyos helyen lehetek. Sétáltam nagyokat (már amennyire a sziget ezt engedélyezi), megnéztem minden látnivalót, meghallgattam a sziget történetét.


És ez volt a legtöbb, amit tehettem. Jöttek a halasztásos napok, amik mind egyre unalmasabbak lettek. Faltam a könyvet és az újságokat, de elég hamar a végükre értem. Régen nem volt számítógép, most van. Első nap ausztrál barátomtól, aki egyébként most kapott szerződést a Movistar spanyol VOR csapattól, megtudtam, hogy az ő házuknál van wifi internet. Több sem kellett, fogtam a gépem és odaültem egy farakás tetejére. A túristák, szép idő lévén elég sok, néztek rám bután, hogy mit keresek itt géppel a kezemben.

J


A finnes mezőny nagy része itt lakik a szigeten. A németeknél nagy divat, a lakóautóval való versenyre járás. Szép nagy dögök is vannak közöttük, mármint autók!

J

Nem egy olcsó mulatság, és elkérnek napi 10 Eurót ezért a szigeten. Eleinte elgondolkoztam, hogy szerzek egy mikrobuszt, vagy hozok egy sátrat, de a mostani éjszaka megerősített döntésem helyességében, miszerint inkább normális ágyban alszom. Ez az ágy alig 7km-re van a hajóállomástól, és egy 200 éves parasztház. Falai 70cm vastagok. A háziak kedvesek, reggelre mindig van frissen fejt tej a szomszédból. Jól döntöttem, hiszen zuhog az eső. Nem kicsit, nagyon!


Kicsit elkalandoztam az eredeti témától, de térjünk is vissza a szigetlakáshoz. Közért nincs. Tehát ha kell valami, akkor hajóval kimehetsz a szárazföldre. Vannak éttermek, de bazi drágák. A halas szendvics viszont kiváló, és még megfizethető is. Van posta, ajándékbolt, négy hajókikötő stég, egy kézműves, egy hajóépítő, egy galéria. Ennyi. Mikor ezeket végigjárod, akkor úgy gondolod hogy milyen jó is itt. Másnap, mikor újra halasztás van, elindulsz megint. Ekkor már többen ismerősként köszöntenek. Másik irányba járod körbe a szigetet, hogy ne legyen egyhangú. De az! Szembe jönnek a turisták, akik zajosak, és rossz esetben büdösek is, hiszen a nap süt ezerrel, izzadnak a népek. Délutánra eljutottam odáig, hogy körbefussam a szigetet. Ez nem kis tett tőlem, magam is meglepődöm, hogy kis életet viszek ezzel a cselekedettel szervezetembe. Olyan jól megy, hogy ráadást is csinálok. Ez már-már súlyos. Az a szerencse, hogy nem a szigeten lakom, így van némi mozgásterem estére.


A harmadik nap maga a rémálom. A reggeli kompon látszik, hogy megint nincs egy gramm szél se. Állítólag egész Európában ez a tendencia, Angliától idáig. Egy alacsony nyomású légköri zóna veszi körbe ezt a területet. Körben a hegyek felhősek, 2000m magasan pedig rohannak. Csak itt nem. Itt nem fúj! Délután kis vitorlázás, egy halovány próbálkozás a futamra, de kudarcba fullad.


Megkerülöm a szigetet hajóval, legalább látom ebből a perspektívából is. Szép hely, ez kétségtelen. Délután egy német barátommal beszélgetek a padon. Egy véleményen vagyunk. Neki is tetszett a sziget eleinte, de most már ki nem állhatja. Engem kér meg, hogy reggel hozzak neki a közértből ezt-azt. Szépen lassan kezdem megérteni Bőrtok gondolatait az angolokról. Õk ugyan egy nagyobb szigeten élnek, de elzártan másoktól, és ez látszik a viselkedésükön is

.



Érdekes világ, de nem választanám ezt az életformát. Megvan a maga varázsa, de nekem még pár évet érnem kell egy ilyen döntéshez, és nem mellékesen sok-sok pénzt kell keresnem!

J