Néhány nélkülözhetetlen szervezési feladat után végre irány a kikötő. KIKÖTÕ? Egy aprócska klub, az egyik oldalon egy csatornával, ahol egy kis szűk kikötő van, ott egy daru a motorosoknak a be-ki emelésére (amit ajánlott naponta megtenni, mert volt akinek éjjel kiszakították a gumiját, de a hullámtól sem védené meg semmi).

A másik oldalon a homokos tengerpart a 470-es versenyhajóknak (tudni kell kormány nélkül vitorlázni, mer a víz lassan mélyül és leérhet a kormány, vagy nyakig kell a vízbe menni betolni-kihozni a hajót, sokszor nagyon nagy hullámzásban). Parkoló alig, de már megközelíteni is nehéz az egészet, mert olyan szűk kis „úton” kell bemenni, hogy az valószínűtlennek tűnik , hogy itt VB-t rendezzenek. Pedig fognak!
Az épületben egy kis öltözőt lehet használni. Itt van már rengeteg európai versenyző, 40-50 hajó, minden holmi
szanaszét.
Európában, a sok elegáns autó, csinos utánfutók ládákkal, jellemzi a többséget, ott általában nagyon kilógunk, de itt mindenki, mint a vándorcirkuszban, ami a konténerben volt, azt pakolgatja, vagy sem. Olcsó öreg bérautókkal füstölögnek, mint mi,
de nyár van, nagy nyár, fúj a szél és ez elég a vitorlázáshoz.

Szél! Ma 10-15 csomó volt, lassan forog, pontosabban, leng 5-10 fokot és fokozatosan erősödik. Nem egyenletes, a frissülések is lassan jönnek.
A hullámok nem túl hosszúak, de szokatlanul gyorsak.
Meleg van, süt a nap, 30-35 fok.

A világversenyek előtt, általában azonos módon zajlanak a vízen a napok. Első 1-2 órában mindenki a csapatával, vagy maga edz, aztán valamelyik nagyobb csapat edzője kirak egy közepes, kb. 800 méteres pályát és rajtoltat. Ide be lehet állni, de illik megkérdezni. Két ilyen csapat is volt. Mi is csatlakoztunk egyhez.

Mi? Három magyar 470-es egység van itt. A Bakóczy – Joó = (Robiék), a Víg – Szende =
(Acsiék) és a Sallai-Olosz =
(Gabóék) páros. Robiékkal
egy ausztrál edző dolgozik, ők már hetek óta itt vannak. Acsiékkal Kelemen Tamás érkezett. Én a csapatvezetői megbízás mellett, Gabóékat igyekszem segíteni, mint edző.



Ne higgye most senki, hogy ez micsoda luxus. Három hajó három edző. Ma már ez a természetes az élversenyzők szintjén. Mindenki a maga választotta edzővel dolgozik, ha teheti. A tét nagy és ha valamire, erre most kell, muszáj áldozni annak, aki eredményt szeretne elérni. Jó dolog, hogy vannak versenyzők, akik szeretnének és tudnak is a nemzetközi elvárásoknak megfelelően felkészülni, versenyezni.

Tehát mindhárom magyar hajó ott volt és tette a dolgát. Hogy ki, hogy ment arról most azért nem írok, mert nem tudom kinek mi volt a feladata, mit beszélt meg az edzőjével. Az látszott, hogy az Acsiék jól mentek, azt tudom, hogy a Robiéknak összekeveredett az árbocban a spi fall valamivel és gondjaik voltak a spi felhúzással. Gabóék egy nyugdíjas korú nagyvitorlával voltak kint, ami már nem volt elég a jó sebességhez.

A többiek? Nálunk 3 hajó lógott ki, egy izraeli, egy holland és egy új-zélandi. Nekik volt meggyőző a sebességük ezen a napon, de ismét hangsúlyozom, nem lehet egy napból, pláne edzésből, következtetéseket levonni.

Készülünk !
Irány Peking !

Lesznek majd fotók is!

A Zsombi csomagja meglett! Kicsit még időzött Hong Kongban, de úton van.