A francia szőlősgazdák visszatérnek egy lassabb életformához: vitorlás hajókkal exportálják a borukat, hogy kisebb legyen az ökológiai lábnyomuk – ezt a módszert egyébként az 1800-as években használták utoljára.

Még február folyamán 60.000 palack hajózik Languedoc-ból Írországba egy XIX. Századi bark fedélzetén, megspórolva 22.680 kilónyi szenet. A közeljövő úticéljai lesznek még az angliai Bristol és Manchester, sőt még Kanada is. A Belem háromárbocos bark, amelyet 1896-ban bocsátottak vízre, az utolsó kereskedelmi célra épített francia vitorlás, Bordeaux-ból Dublinba vitorlázik majd a négynapos út során.

A bor uszályon érkezik Bordeaux-ba a Canal du Midin és a Canal du Garrone-on, amelyek a Dél-Franciaország keleti részén fekvő Sete-ből tartanak Languedoc-ba Beziers-n keresztül. Minden palack címkét kap majd: Vitorlás hajóval szállítva – hogy jobban bánjunk Bolygónkkal.

Bár az egész procedúra egy héttel több időt vesz igénybe, mintha repülővel szállítanának, becslések szerint palackonként 138 gramm szenet takarítanak meg. Frederic Albert, a Compagnie de Transport Maritime a la Voile (CTMV) hajózási vállalat alapítója: akartam valamit tenni a Földért és valamit Languedoc boraiért. Egyik nagyapám borász volt, a másik tengerész.

Néhány nehezebb év után a francia borexport most ugrásszerűen nő – Albert állítása szerint csak Languedoc-ban 250 olyan borász van, aki alig várja, hogy használatba vehesse a hajóit. Az 52 méter hosszú Belem, amely kezdetben csokoládét szállított Dél-Amerikából, és egy brazil kikötőváros után kapta a nevét, első tagja egy héthajó flottának, ami a tervek szerint 2013-ra áll munkába. Az üzlet kezdőtőkéjének 70 százalékát (40 millió font – 97,5 millió USD) hét magánbefektető adta össze, a maradékot bankkölcsönök fedezték.

Franciországban nagy érdeklődés övezi a környezetbarát beruházásokat – mondta el Albert.

A visszaúton a hajók a borral megegyező tömegben törött üveget szállítanak, amit Bordeaux-i és Beziers-i gyárakban borosüvegekké alakítanak. A szállításra szánt idő ellenére a bor relatív olcsó kell, hogy maradjon – palackonként 7 (12,9 USD) és 20 font közötti áron.

Albert gondoskodni fog róla, hogy csak a „legzöldebb” borok utazhassanak hajón. „A térség legjobb borait választjuk ki, ezeknek azonban fenntartható módon kell készülniük – annyi természetes anyagot használva, amennyit csak lehetséges.” A kézbesítési idő számításához történeti grafikonokat használtak: „Egy ember csak azzal foglakozott, hogy az elmúlt száz év időjárási adatait tanulmányozta ezek kidolgozásához.”

A flottát marketing célokra is használják majd, a célkikötőket fogja reklámozni, a fedélzeten pedig kóstolókat tartanak. „A Belem körülbelül 100 vendég befogadására alkalmas, így az importőrök igen széles mozgásteret kapnak termékeik bemutatására.”

Míg a franciák úttörőnek bizonyultak a bor vitorlással való (újra)szállításában, a britek már egy ideje a csatornákat használják erre a célra. A Tesco tavaly októberben kezdett uszállyal bort szállítani Liverpool-ból Manchester-be a Manchester Ship Canal-on. Az akció heti 50 kamiont tüntet el a közutakról, és a széngáz kibocsátást 80%-kal csökkenti – állítják. Új szállítmányozói szolgáltatásuk heti három utat jelent, alkalmanként mintegy 600.000 liter borral a csatorna 46 kilométeres hosszán. Ezután az Ausztráliából, Kaliforniából, Argentínából és Chile-ből érkező konténereket egy egy kilométerre lévő palackozóüzembe szállítják, ahol szétrakják őket, hogy Nagy-Britannia Tesco-iba fuvarozhassák.

fordította: