Pallus megelőzött, teljesen érthető módon, a pulai mikulás kupa eseményeinek közlésével. Kicsit bővebben is írok a napok és a túra pillanatairól, és főleg tanulságairól.

Egy magyar télben élő gyermeknek egy decemberi vitorlásversenyen mi más is lehetne a fő célja, mint megnyújtani a szezont, felmérni erőnket, technikánkat, taktikai érettségünket, hajónkkal mutatható maximális sebességünket. Amennyiben ősszel új hajóosztályban kezdtünk, fontos tudnivalókat figyelünk meg, megpróbáljuk az összes „házi feladatot” begyűjteni, amit majd a télen, itthon,  tevőlegesen, vagy mentálisan feldolgozunk. Azért írom többes számban, mert a versenyző ezt edzőjével, edzőivel teszi.

A horvátországi, Pulában megrendezett Mikulás kupának pont a fenti felsorolás volt a célja.

3.-án szerdán, iskola után, Agárdról indult a mi THE-s ( YKA-s ) csapatunk, két autóval, két motorossal, két edzővel, Imó barátunkkal, aki egyben vitorlás apuka is, 10 laserral és a 10 vitorlázó gyermekkel.

Utunk sima volt, mondjam azt, hogy a szokásos horvát határőr műsorral, ami mindig komolyan kezdődik, majd legyintve fejeződik be ( amikor már látják, hogy meglesz az a papír…). Este utánfutók csak leakasztva, vacsora, szobák elosztása, megbeszélés, alvás.

Csütörtökön lepakolás, hajóösszerakás, megbeszélés, feladatok egyeztetése, majd irány a sós  víz. 14 fokos levegő, 12 fokos tenger, Bft. 4-5-ös szélerő, 1-1.5 méter magas hullámok.

A bemelegítés már hozott sok meglepetést edzőnek, versenyzőnek egyaránt. Kicsit szétesetten mentek, vagy nem mentek a körök, a manőverek. Semmi gond, végül is ezért edzünk egy napot a verseny előtt, hogy a versenyen már flottul menjen minden. Folytattuk egyéb fejlesztő mozgásokkal, kezdtük megszokni a hullámokat, a hőmérsékletet. Este nevezés, kiírás elolvasása, megértése. Péntek éjjelre 40 csomó feletti vihart vártak, így kivettük a motorosokat, nehogy megsérüljenek. Éjjel megjött a süvítés, majd másnap is maradt, 35-40 csomó között, így lehetetlen volt a versenyt elkezdeni. Délben lelőtték a napot, így a csapat kirándulni ment  a közeli sziklapartra, majd Pula híres Arénájába, történelmi belvárosába.

Este a szállodában kondi edzést tartottunk, kiegészítve nyújtással és egy kis relax-al. Kellett a „program”, mert turistás lett volna a nap.

Térjünk végre a lényegre, azaz szombatra, amikor végre futam, futamok is lettek.

Bft. 1-2, bitang kereszthullámzás, 1 méter magasságban, inkább hegyesek, napsütés. Beállítottuk a vitorlákat, mértünk a pályán, rendbe tettük a fordulókat, bár a fent dicsért hullámok nem adtak túl sok sikerre esélyt. Kellett néhány speciális mozdulatot gyakorolni, hogy a hullámon átmenjen a hajó, de a Jury ne fütyüljön ( ami fordítva történt, mert bizony komolyan dolgoztak).

Az első Radiál futam rajtjánál visszalövés, szigorítás, majd elmennek. Nem túl jó rajt, sok 2. soros, megtoccsanos, nehezen szelet találós.

A 4.7 ben is második rajt, ami szigorított volt, ott is sokan elaludtak, hátránnyal kezdtek. A futamban mindkét osztályunkban erős mezőny jött össze, sok átülő a szlovénoknál, horvátoknál. Amíg volt szél, addig viszonylag tudtunk sebességet csinálni, ám amikor leállóban volt, egyre nehezebben ment, főleg a bőszél. A hullámzás mindent szétrázott, kiemelten a radiál második futamában. A gyerekek közül Mátyás Viktor, Földesi Gergő, Péch Fanni ment jól, 10 en belüli, vagy a közeli helyeket tudtak vitorlázni. A többiek, gyengébb rajtokkal indulva, vagy a felében tudták hozni magukat, Böröcz Bence, Huszka Matyi, Héjj Viki, Kovács „Zégler” Dani, Héjj Johny. A társaság azon fele, akik a szél gyengülése révén nagyon lemaradtak, hol az első futamban, hol másodikban időn túliak lettek, mivel a 20 percben megszabott limiten túl érték el a kék lobogós hajót. Így járt Virág Zsófi, Héjj Eszti, Fehér Matyi, Bak Sebi. Reméltük a második napon jobb szél lesz és mindenki mutat jó, vagy csak jobb futamokat.

A szél vasárnapra jobb lett, Bft. 3-4, hullám 1.5-2 méteresek, hosszúak. Szép napsütés. Kiváló vitorlázó idő. A szombat esti megbeszélésen mindent átvett a csapat, Majthényi Zsombi kollegámmal elmeséltük a futamokat kívülről, összegeztük a tennivalókat, rávilágítottunk a vélt hibákra. Vasárnap jobb rajtokat vártunk, harcosabb első kreuzokat, frissebb, hullámosabb vízen  technikásabb bő szeleket, jól kezelt éleket, megfigyelt szél tendenciákat.

Nehezen ment a nap, mert az ellenfelek nem sok mozgást engedtek gyerekeinknek, leszámítva az időntúlival terhelteket, szinte  mindenki gyengébb futamokat nyújtott, mint szombaton. Bence, Sebi tudott magához mérten egy vagy két jobb futamot vitorlázni.

Azok a versenyzők, akik már korábbi években (is) válogatottak voltak, otthonosabban mozogtak a rajtoktól kezdve a szoros bójavételeken át a testközeli haladásokig. Jobban éltek meg egy fütyülést, át tudtak szólni egy star board-nál, jobban bírták erővel, koncentrálással a futamokat, mint az ezt elérni vágyó társaik. Az út arra is jó kellett legyen, hogy a gyerekek között elindul egy segítő hozzáállás, egy egymást húzó hangulat, amiben a válogatott versenyző tapasztalata a csapat tapasztalata is lesz. A nyuszibb módon rajtoló gyermek egyszer csak farkas lesz és elindul előre, lépésről lépésre fejlődik, tisztelve az ellenfelet, az eredményességet, a munkát, alázatosan dolgozik.

Összegezve az utat, megérte elmenni, különösen ha a tanulságokat emelem ki. Minden fent említett versenyző megélte a kritikus pillanatokat, amiben vagy látta a hiányosságokat, vagy csak érezte azokat. A lista sok mindent elárul, legtöbbször a száraz valóságot. Mint edző remélem, hogy a gyerekek egy ilyen út után elindulnak egy tudatos munka segítségével felfelé. Szervezettebben edzenek, erősítenek, olvasnak szakkönyveket, kérdeznek mindenkitől, akitől segítő választ várnak, legyen az edző, versenyző, leszűrik a létfontosságú következtetéseket, eldöntik, hogy szeretnének-e feljebb érni a következő hasonló versenyükön, vagy….

Köszönet az útban minket segítőknek, szülőknek, klubvezetőknek.