Ma csak egy futamot rendeztek itt északon, azt is a szokásos délies szélben. Az ereje gyenge volt, hullámai pedig aránytalanul nagyok. A szél bizonytalanságait több tényező jelezte: a kifele hajózásnál óriás lavórokban megálltak a gyerekek, mindig valakit vontáznom kellett, majd a frissülő, majdnem Bft. 4 es szél egyszer csak eltűnt, jött egy zivatarfelhő, csepegett is, de mégse esett, a rendezőség sasszézott a rajtvonallal, majd halasztani kényszerült, mert 10.55 lett
Egy óra lötyögés a döghullámon, főleg a gyerekeknek volt rossz, persze a szegény edző is senyvedett, szerettek volna kiszállni a motorosba és csak úgy fél kézzel, lábbal fogni a hajót, mint a tükör sima Velencei-tavon, vagy a majdnem olaj Balatonon, de ez itt a nagyvíz. A korábbi napok étel, csoki, gyümölcs adagját szinte teljesen megették, máskor meg 2 napig cipelem ugyanazokat.
Egyszercsak elvonult a felhő, kisütött a nap, máris leterjedt a 210 fokról szokásos szelünk, lett Bft. 2-es és már futamoztunk is. A szél azért 15 perc alatt fordult és beállt a 180-190 es irányra, így a pálya is kért némi ferdítést.
A lányok rajtja elsőre nem, másodikra sem, csupán harmadikra ment el, a két szigorított hozott áldozatokat, pl. az újdonsült világbajnok kapta meg ma második BFD-jét. Szomorúan sírdogált, hiszen ők még gyerekek.
Fanni leeben rajtolt, húzott 50 méter jobbcsapást, majd átfordult és ment jobbra. Viki luvban rajtolt, sajnos kissé beszorulva, de gyorsan jött a tisztázás, majd irány jobbra. Mindkét lánynak remek a sebessége, jól vezetik a hajót, súlyuk ide van kitalálva, de az oldal az nem jött be, pontosabban Fanninak jól alakult, 10 közelében ért fel, Viki a közepénél hátrébb. Fanni bőszele nem ment, pedig remek ott is. Visszaesett több mint 10 helyet, majd egy körrel később kicsit felzárkózott, 20 lett a vége, Viki 55-nek ért be.
Zsófi sajnos rossz rajtot mutatott be és a boszantó az volt, hogy kb. 20 mp.-el a rajt előtt már látszott, hogy halott a dolog, ő mégis végig várta tétlenül az időt, majd állt egy helyben és kezdett vadul forgolódni, ötletelni ötlet és sebesség nélkül. Tépve a „hajam” figyeltem mi lesz, végül közép jobb lett, és a középmezőny, melyet végig tartott, az utolsó bőszélben szépen elcsúszott egy kakaskodó csapat mellett, így lett 42.
Fiúk sárga csoport, elment elsőre. Peti ( ma ő és Matyi volt sárga) leeben rajtolt, jól és tempósan, húzta a bal oldalt, legalább ¾ távolságig, majd áthúzási próbálkozások, de mindig visszaállt. 4 próba után át kellett menni, mert már a luv line-on volt. Sajnos középmezőny, pedig kellett volna az a 10 körüli amit tud, amit elő is készített, de a bal lengés késett. Nem hibázott, csak az a bizonyos szerencse faktor… a bőszelekben nem volt gondja, főleg ha volt szél, így küzdelmesen lett 41.
Matyi 2 perccel a rajt előtt még lee rajtot készítgetett, majd gondolt egyet és mindenki alatt bal csapáson keresztbe föl luvba, ott is a legfelső helyre, kemény lendületes felhúzott forduló és poénra rajt. Látványos volt, de vajon mi lesz belőle? Látva Peti gondjait, bizakodtam, hogy Matyi legalább megfogja a jót rosszban. Majdnem tökéletesen sikerült, egy felálláson múlott. Matyi 25 körül kezdte a belső kör hátszelét, hozta is a helyet 1-2 cumival, majd a második hosszú kreuzban a futamot később nyerő Cocollutto mellett haladva nem ment feljebb egy brízért, így maradt a bunyó a bolyban, ami nem is olyan vészes 32. helyen hozta be.
Vitya mester, aki a kékben az alig maradt szélben, a döghullámokon volt kénytelen a legjobb futamára készülni…. Kicsit féltettem, tartalékoltunk neki több italt és több gyümölcsöt , csokit a futama végére, hogy megnyugvást találjon. A rajtot középre tette, megbeszéltük, hogy onnan a változásokat viszonylag időben tudja majd reagálni, marad esélye a mezőny első harmadára. Sikerült a rajt, volt sebesség és az oldal is bejött. A bőszelek nem mentek, de a leetaktika fizetett a végén, így egész európaian megvolt a futam, 25 lett a vége. Nem volt ideges, nem volt kiborulva, de a félretett elemózsiát szó nélkül megette.
Az írás végére szintén az evésről pár szó. Itt a szép és nyugodt helsinkiben, annak külvárosi részén nem igazán hemzsegnek az éttermek, falatozók. Este nyolc után kihaltak az utcák, semmi sem csalogat be sehova, mintha mindig vasárnap lenne ( na az a nap, amikor a semminél is kevesebb nyitott ajtót találunk). A szállodánkban csak reggeli van, vacsora is lenne, de azt nem lehet kifizetni, mint ahogy a belváros éttermeit sem ( egy fő, kb. 38 Euró+ ital!). Autókáztunk minden nap egy kicsit és szerencsés módon valahogy ráéreztem a helyekre, mert 10 percen belül ettünk valamit. Kebab, pizza, pasta akadt a horogra eleinte, majd megtaláltuk máig remekül működő Casa Mare-t, ahol Attia, az egyiptomi séf bácsi a főnök. Hozzávetőleg 20 ételből lehet választani, mindegyik kiváló ( lehet), mi a pizzát, a sült csirkemellet, a húsos tésztát és a Cézár salátát favorizáljuk. Attia nagyon rendes velünk, kivételes vendégek vagyunk, beszélgetés mindig van, minden érdekli. Grátisz üditők, fagyik, csokik esnek az ölünkbe, rengeteget sporolunk, mintegy 15 Euró/ főből kijövünk és közel van. Szombaton körbevisz minket a komp előtt a belvároson. Az előbbi mondatok kellettek a cikk mellett látható csoportkép mellé.
Mindenki jól van, egyre kiegyensúlyozottabbak vagyunk. A gyerekek egyre jobban tűrik a rigolyáimat ( rendrakások, szemét kérdések, udvariasságok, viselkedés, vitorlázás).
Zárom soraimat. Lehet, hogy holnap 3 futam lesz ( jézus, akkor mekkora beszámolót írok majd….)