Negyedik verseny, negyedik alkalom, hogy itt vagyok. Az elsõ, hogy nem sikerült az esemény valami fényesen. Sem rendezés sem eredményesség szempontjából.

Úgy alakult, hogy kis csapatunk, Szathmári Miki, Forrai Csaba és magam elég kemény edzéstervet dolgoztunk ki magunknak az idei évre. Ennek elsõ állomása volt Rogoznica. Ez a hely arról nevezetes, hogy itt rendezik a horvát modellvitorlázó szezon egyetlen túraversenyét. Az év elsõ versenye, kicsit lazábban mint általában. Most túl lazára sikerült és talán ez az oka, hogy mindössze 16 versenyõ rajtolt el a szombati túraversenyen. Történt ugyanis, hogy nem IOM hajóknak, hanem egy méteres hajóknak írták ki a regattát, ahol is két M vitorlázattal felszerelt verda is részt vehetett.

A pálya három szakaszból áll és a szakaszokon belül is vannak pontok, ahol jegyzik az áthaladási sorrendet és adnak érte bizonyos pontszámot. Az így kialakult eredménybõl lesz a túraverseny végeredménye.

Sajnos a versenyen indulók azonos szabályokkal, de nem azonos feltételekkel indultak és természetesen olyan gyenge volt a szél, hogy a nagy vitorlával ellátott IOM hajók símán verték a mezõnyt, ha nem kellett cirkálni. El is vették a kedvemet villám gyorsan, hiszen egyszerû félszeles szakaszokon legázoltak. A szél nem volt sok, sõt idönként álldigáltunk a szélcsedes részeken, de végül csak körbe értünk a sziget körül. AZ utolsó szakasz ellenörzõ pontjánál olyan sûrûn mentünk át, hogy a írók kizárt dolog, hogy felírták a sorrendet. Ennek az lett a következménye, hogy azon a ponton egy 12 helyet írtak jóvá, a négy helyett. Persze csak szerintem négy. Így a végelszámolásnál nem negyedik, hanem hatodik lettem.



Forrai Csaba 10. Míg Szatmári Miki 12. lett. Nem volt túl nagy öröm ez így, de mit van mit tenni, jót gyalogoltunk. Utána rövidesen kezdõdöt a pálya verseny és a szél is kezdett ébredezni. Hogy- hogy nem a selejtezõ futamot sikerült megnyernem. Na gondoltam jól kezdõdik. Sajnos ilyen jól nem folytatódott, mert ami hibát csak lehet elkövettem a további futamok alatt, hogy nehogy jó helyen végezzek.  Este szerencsére a lelkünket emelte a rizotto és a csevapcsicsi, amit a fõszervezõ prezentált.  Viszonylag hamar ágyba bújtunk, mert mégis csak szokatlan mennyiséget gyalogoltunk aznap.

A másnap érdekesen alakult, mert az elõrejelzés sok mindent mondott, de esõt nem. Viszont most volt. Szél ellenben nuku. A várakozás közben benéztünk a Marina Frapába, a jó hírû kikötõbe, amit tavaly óta kibõvítettek. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy már tavaly is szemeztem , de akkor csak messzirõl a bent álló 120-130 lábas vitorlással  Most megtekintettem közelrõl is. Hát lenyûgözõ! Közelében az ember nagyon pirinyónak érzi magát, csakúgy, mint a mellette álló 60 lábas hajókat.

A nap legnagyobb élménye ez volt, mert az esõ csak rosszabb lett és hiába költöztünk át a falu másik felébe ott is leállt a szél. Ezért azután lóra pattantunk és elhagytuk a csatatteret mintegy másfél órával korábban. Bízva benne, hogy a helyzet pont olyan reménytelen mint amilyennek látszik.



Az eredményekrõl: A SAILING.HU Team elsõ hivatalos közös útja nem sikerült túl jól, bár panaszkodni nincs okunk. Egyrészt azért mert  ahorvátok maguk tették komolytalanná a versenyüket, másrészt, mert nem volt igazán érteékelhetõ a kevés futamból összerakott regatta. Ennek ellenére , ami látszik:

–    Szathmári Miki teljesítményén nagyon látszik, hogy még csak tavaly kezdte a versenyzést. Sok apró pici hiányosságot kell bepótólnia, de nála kevés lelkesebb embert láttam, Azt gondolom, hogy ez sikerülni fog hamarosan.

–    Forrai Csaba technikája nem ér fel az itt használtakhoz. Õ az akire nagyon ráfér egy új hajó. Remélem a nyár közepére már érdemes is lesz lejárnia, mert sebességben is fel tudja venni a versenyt az itteniekkel.

–    Magamról. Gyakorlatilag mindenem megvan, hogy jól szerepeljek. Amin érdemes sokat változtatni, az az állítások finomsága. Nagyon gyenge szelekben már képes vagyok a  mezõnyt sebességbõl uralni, de ha erõsödik még nem érem fel õket. Ezen kívûl, hogy valóban versenyképes legyek, mentálisan nagyon meg kell erõsödnöm, mert a futamok nagy része ostobán elkövetett hibákból adódóan úszik el.

Röviden összefoglalva az idei rogoznicai versenyt nem érdemes komoly értékmérõnek tekinteni a fent leírtak miatt. Arra tökéletesen jó volt, hogy megalapozzuk az igen keményre tervezett szezonunkat. Meg az ajvár készletünket is. 🙂