Az ötlet, hogy elinduljak ezen a versenyen, már évek óta érlelődik bennem, de mivel mindig egy időpontban volt a finn bajnoksággal az elmúlt években, a terv mindig csupán terv maradt

Idén, az edzősködés mellett, fel sem merült bennem a gondolat, egészen a májusi gardai versenyig. Itt amellett, hogy láthattam a világ legjobbjait testközelből versenyezni, találkoztam Bezeréti Miklós barátommal, aki Tenke Tibor oldalán starozik legénységként évek óta. Emlékszem, ültünk egy halasztás alatt a parton, amikor megkérdeztem tőle, hogy mikor van idén az Ob?! Szó szót követett, és már sorolta is az ötleteket hajóra, legénységre. Mivel 2000-ben már volt szerencsém egy junior EB-n Starozni, jó emlékeim voltak. Gyors telefonálás kintről, és össze is állt a dolog a bajnokságra.

Társam Komm András, alias Manó lett, ki 1996-ban Haranghy Csabával olimpiai résztvevő volt ebben az osztályban, de évek óta keveset versenyez. Némi pikantériája volt a dolognak, hogy nevelőegyesületem a MVSE tagjai voltunk mindketten, sőt, ő a jogutód FYC tagja most is. 20 éve elképzelhetetlen lett volna, hogy egyszer majd én fogok kormányozni Manónak.

A hajót Holovits Hubától kaptuk kölcsön, aki polgármesteri teendői miatt rendkívül elfoglalt mostanság. A hajó magyar mezőnyben nem számít rossznak, a nagyvitorla 4 éves, a fock 2 éves. Az előzetes becsléseim alapján azt számoltam, hogy ha jól vitorlázunk, akkor jó esetben a dobogó harmadik fokára felállhatunk a rutionos Tenke-Bezeréti és a Gereben-Gereben testvérek mögé. Igen ám, de ellenünk szólt a rutin, illetve csak ellenem, mert Manó elég tapasztalt kategória az osztályban.

Egy héttel a verseny előtt raktuk össze a hajót, és mintegy 3 órát sikerült is kanyarodnunk vele Földvár előtt. A szél nem volt túl acélos, de néha még lógni is lehetett. Próbáltam a mindenféle trimmguide-okból kiolvasni az okosságokat, de edzőpartner hiányában nem volt lemérhető a felszedett tudás. Mindenesetre a verseny előtt már jóleső izgalom töltött el, hiányzott már a versenyzés. 🙂 Az első futam péntekre volt kiírva, ezért csütörtök este szereltük össze megint a hajót, és neveztünk volna. Sebaj, pár érdeklődő pillantás a sztárosoktól, hogy vajon mit is keresünk itt. Este hamar nyugovóra tértem, mivel a napi szörfözés eléggé elfárasztott napközben.

Péntek reggel, az előrejelzéseknek megfelelően erős szélre ébredtünk. Ettől tartottam kicsit előzetesen, de tudtam, hogy ebben a szélben nem jönnek ki annyira a beállítási hiányosságaim majd. Súlyban jók voltunk, nem aggódtam, csak az árboc miatt. Huba is. A szél északnyugati, 15-25 csomó, hullámzás masszív, a pálya pedig a szokásos földvári, elég nagy, volt idő kibontakozni. Sajnos a nevezők száma visszafogott volt, de a mezőny erősnek mondható. Az első futamban jól kezdtünk, bár volt 1-2 bizonytalanabb manőverünk, de végig Tenkéékkel és Gerebenékkel csatázva második helyen értünk fel. Lefelé nem éreztem a menetet, elmentek Gerebenék, és a többiek is megérkeztek a nyakunkba az up and down pályán. Némi technikai zűr támadt a lee bójánál, ezért lobogtattunk, nem ment vissza az árboc a helyére az előre billentés után. Végül is egy kényszerforduló után sikerült a helyére rakni a rudat, és végre felnézhettünk, hogy mi is történik. Persze a többiek elmentek, ötödik helyen értünk csupán a következő cirkáló végére. Lefelé Gerebenék elmentek, így csupán hatodiknak futottunk be. Éreztük, hogy ennél azért több van bennünk.

A második futamra felszívtuk magunkat. Jó rajt után végig második helyen haladva futottunk be a futam végén. Gerebenék kimentek a futam előtt az erős szélre hivatkozva, Bánkúthy Nyúlék árboca emberi mulasztás miatt omlott össze az első kreuz elején, pont miután legázoltuk őket a rajt után és kifordultak. Szerencsétlen esemény volt, a mezőny elfogyott, így nem volt aznak több futam. 1 órakor a parton voltunk, lehetett menni szörfözni…

A másnapi rajtunk a Pünkösdi Regatta miatt kicsit késve indult. A szél északiasabb volt, és jóval lukasabb mint előző nap, főleg az elején. 5-10 csomó. Az első futamban katasztrófális rajt és oldalválasztás után egy hajó volt mögöttünk az első kreuz végén. Lefelé sem tudtunk sokat okosítani, nem úgy a második kreuzban. Tenkéék biztosan vezettek Gerebenék előtt, és mi is feljöttünk 3 helyet. A második hátszélben elfogyott a szél, nem jöttünk ki belőle túl jól, ismét egy hajó volt mögöttünk. Az utolsó befutó kreuz szakaszra megtaláltuk a jó oldalt és beállítást, és a vezető kettőst felizgatva végül is harmadik helyen értünk be.

A szél erősödött, 10-13 csomó. A negyedik futam rögtön elindult, rajt megint borzalmas, de a kreuz végén jól kaptuk el a pörgéseket, és végül negyedik helyen érünk fel. Hátszélben jövünk fel egy hajót, majd a kreuzban tartjuk helyünket. A második hátszélben Gerebenék bizotsan vezetnek, mi feljövünk Nyúlékra és Tenkéékre. Lendületből vesszük a lébóját, majd azonnal fordulunk a pozitív csapásra, ami jónak bizonyul, megverjük két ellenfelünket. Tartva második helyünket futunk be Gerebenék után, Tenkéék előtt.

Fogadkozom, hogy jobban rajtolunk majd a következő futamban. Sajnos nem jön be a számításom, és a szél elpörög a rajt után 2 perccel jobbra, pedig mi a bal oldalon vagyunk. Halászunk a zavarosban, de egy hajó van mögöttünk a kreuz végére. Az első hátszélben ellenállhatatlanul hátszelezünk, és a lenti jelet már mésodik helyen vesszük Gerebenék előtt. A második kreuz és a hátszél mezőnytaktikával telik, de nem csak nekünk. Gerebenék végig fognak minket, és erre majdnem rámegy a második helyünk. Végül mentjük a helyzetet, másodiknak futunk be. Forintosék harmadikak, Tenkéék csak negyedikek, meglepődök. Ezen a napon is nagyon fizetett, hogy mindketten kiültük a hajót, nem csak a legénység. Éreztem is némi fáradtságot a lábaimban, kezemben. Hiába, „nem szokta a paraszt a szántást”. Az állás szorosabb lett. Tenkééknek volt 6 pontjuk, Gerebeneknek és nekünk 9-9 pont. Matematikailag nyitott volt a küzdelem.

Vasárnap reggel friss keleti szél volt, 8-10 csomós. Ez az az irány, amit nem tudok Földváron eredményesen megvitorlázni. Hoztam is a formát, de csakis magamat okolhatom érte. Bejött a part, de Erdélyi Dani a vízről is felért elég jó helyen. Ügettünk a 4-5. helyen, majd a második kreuzban meghúztuk Nyúllal a vízet, ami végzetes hiba volt a bajnokság szempontjából. Tenkéék magabiztosan nyerték a futamot esélyeshez méltóan, második helyen Daniék értek be, Gerebenék harmadikok. Tenkéék ezzel bajnokok, nem is indulnak az utolsó futamon. A mi szempontunkból a harmadik hely megtartása volt a cél, Forintosék 3 pontra zárkóztak mögöttünk.

Rajt előtt Forintosékra figyeltünk. Végig őket figyelve vitorláztunk a futamon, a végén ezét elég sokat fogolódtunk fölöslegesen. Gerebenék sebbességi fölényben voltak, és Erdélyi Daniékkal sem tudtam mit kezdeni. Harmadiknak értünk fel, és ezt végig tartva, nem túl izgalmas futamon biztosítottuk be a harmadik helyünket. A szombaton kezdődő Dolesch Iván emlékverseny miatt volt még egy abba számító futam vasárnap. Gondoltuk most már szabad kézzel vitorlázva megyünk egy örömfutamot. Ez annyira sikerült, hogy a kreuz bójánál végük tovább húztunk a kikötő felé balcsapáson, és elpakoltuk a hajót. A többiek egy felejthetetlen futammal lettek gazdagabbak, az időközben forgolódó szélben. Hétfőre a Doleschből maradt még egy futam, de mi úgy döntöttünk, nem indulunk, családozunk.

Hétfőn végül is nem sikerült értékelhető futamot tartani, így a bajnoki bronz mellé a Dolesch Iván emlékverseny ezüstjét is bezsebeltük. A bajnokságot a sparis Tenke Tibor és Bezeréti Miklós nyerte a stintén sparis  Gereben Márton és Péter előtt. Harmadik helyen végeztünk mi, Pallay Tibor és Komm András a THE színeiben, negyedik Forintos Róber-Horváth István, ötödik helyen Kátai Péter és Pilissy György, hatodik helyen pedig Bánkúthy Béla Gábor-Galántha György végeztek.

Köszönöm szépen Manónak, hogy vállalta velem a szereplést, és köszönjük Holovits Hubának a hajót. Folytatása következik?!