Látom, olvasom, hogy a Kékszalag javában zajlott, illetve tart még a hajók vihar miatti utólagos mentése, kiemelése szóval az élet a nagyhajósoknál minden bizonnyal pereg, míg az ifjúsági vitorlázásnál talán némi holtszezon következik.

A legtöbb hajóosztálynak megvolt az évi nagy vesenye (EB vagy VB) talán kivéve a 420-ast, akiknek szintén Tavirában lesz az EB, ott ahol az opésok voltak, illetve a Laser Radial VB lesz még a hónap végén La Rochelleben. Ezt a két eseményt leszámítva némi pangás van a rendszerben, a következő hazai ranglista verseny is csak július végén lesz Földváron (töménytelen mennyiségű csokival), szóval itt ragadnám meg az alkalmat pár mondat erejéig és adnék egy kis élménybeszámolót az óceán másik oldaláról, New York államból.

Még a nyár elején részt vettünk egy konferencián, ahol mindenféle érdekes dolgot lehetett hallani, nem kisebb nagyágyútól, mint Terry Hutchinson-tól ( RC44 sorozaton vesz részt, a Amerika Kupája svéd kihívó hajó kormányosa).

Amúgy az itteni versenyzők hasonlóak, mint az otthoniak, szeretnek vitorlázni, versenyezni, nem kedvelik az edzésnapló írását és nagy melegben csak fürdeni van kedvük  ..kinek nem? Szóval nap, mint nap edzünk és alkalom adtán versenyre járunk.

A versenyrendszerben, szervezésben van mérhető különbség, amiről érdemes írni és esetleg ötletet meríteni belőle. Természetesen mivel meglehetősen nagy az ország és sok versenyző van, így először régiós versenyeken kell részt venniük a versenyzőknek, azokon kell kvalifikálni magukat, majd léphetnek eggyel magasabb szintre.

A nemzeti csapat számos tagból áll, és rangsor szerint ki VB-re, ki kontinensviadalra, ki pedig pl. az angolok bajnokságára, vagy egy-egy rangosabb nyugat-európai versenyre mehet el.

A rendszer áttekinthető, betartható, mindenki tudja merre lehet menni, meddig lehet eljutni.

Egyenlőre csak regionális versenyeken vettünk részt, bár a csapat most a nemzeti bajnokságon van. Országos versenyre a következő hónapban fogunk menni, ami itt lesz a közelben.

Amit eddig láttam szervezésileg a regionális versenyen, nagyon tetszett. A versenyzők elmondása szerint hasonló szisztéma van országos versenyeken is.

Megpróbálom tömören leírni, hogy mi az a különbség, ami tetszetőssé teszi a dolgokat.

Természetesen azzal, hogy a gyerekek, szülők, csapatvezetők megérkeznek az adott verseny helyszínére és nekiállnak a szokásos rutinfeladatoknak (motoros vízretétele, utifuti lepakolása, hajók összeszerelése) semmi extra nem történik, ami más lenne, mint bárhol a világon.

Viszont ami az ez utáni teendőket érinti, az más.

A nevezést a versenyő saját maga intézi természetesen az előnevezés már megtörtént interneten keresztül, de (és itt jön a lényeg) amíg az adott vesenyző nem esett át egy osztályszabály ellenőrzési vizsgálaton (!!) addig nem nevezhet be.

Ez a vizsgálat biztonsági vizsgálat is egyben (mericske, légzsák, evezők, árbocbilincs, svertbekötés, kikötőkötél [csomómentesnek kell lennie]), mely során szigorúan betartják, betartatják az osztályszabály szerinti előírásokat. (Nem véletlenül van osztályszabály és nem véletlenül One Design az optimist.)

Az, hogy egy hajónak van-e ISAF plakettje vagy nincs, nem is kérdés.

Érdekes tény, hogy az optimist 1995-től one design osztály. Tehát idén a legöregebb érvényes plakettel rendelkező, az osztályszabálynak megfelelő versenyoptimist is 16 éves! Tehát ezért nem lehet látni plakett nélküli hajókat. Irigykedni azért nem kell, itt is vannak jócskán 10 éves hajók, ütöttek, kopottak, természetesen vannak újak is, de legalább mindegyik plakettes.

Visszatérve az osztályszabályra, érdekes tény, hogy itthon minden versenykiírás tartalmazza (kishajós és nagyhajós), hogy a versenyzőkre az isaf és az adott osztályszabályok vonatkoznak, de az utóbbit senki nem ellenőrzi.

A versenyeken itt is önkéntesek dolgoznak, mint a  világon bármelyik másik klubban, hisz ez az a hobby vagy sport amire az ember időt szán. Pár fiatal járkál körbe a verseny előtt és bárki, aki leszólítja őket mennek és ellenőrzik a hajókat.

Tehát így zajlik a nevezés. Ezután, egy újabb jó dolog következik, mégpedik kormányosi értekezlet mind a versenyzőknek, mind pedig az edzőknek. Lehet, hogy szájbarágósnak tűnik a dolog, de legalább kérdés nem marad megválaszolatlanul…

Amúgy bárki, aki EB-re vagy VB-re utazik, minden reggel van eligazítás (legalábbis edzőknek és csapatvezetőknek), hacsak pár perces és „pofavizit jellegű” is, de akkor is van. Szóval nem rossz dolog hozzászoktatni az edzőket és versenyzőket ahhoz, hogy részt vegyenek ilyen megbeszélésen, ahol megtanulnak kérdést megfogalmazni és feltenni. A kormányosi értekezleten a versenyrendező és a zsűrielnök bármilyen, a versennnyel kapcsolatos kérdést megválszol.

Ezután természetesen jönnek a futamok, majd később az eredményhírdetés és a szokásos pakolás.

Rendszerint minden versenyen van uzsipakk, amit a rendezők biztosítanak. Nem kell sok mindenre gondolni, egy szendó, egy kis sós süti és víz + egy gyümölcs. Mindemellett rengeteg mennyiségű víz áll rendelkezésre, amit a nagy hőségben a versenyző magához tud venni. Ez az uzsipakkos dolog Európában sem nagyon jellemző minden versenyen..sőt talán csak az EB-n (viszont az esti vacsora az már annál inkább). Nem véletlenül, hisz 100-200 adagnak már van némi költségvonzata.

Szóval ez az a fajta szervezői háttérmunka, adminisztrációs rész, amiből lehet ötletet meríteni, lehet kicsit szervezettebbé, könnyebbé tenni a dolgokat..a saját munkánkat.

A nyár amúgy itt is meleg, felhők valamint hideg-melegfrontok jönnek-mennek, szél vagy van, vagy nincs, de egy biztos, edzés és verseny az van, úgy ahogy újdonságok is otthon a Hodács Műhelyben.

Idén nyártól Magyarország hivatalos Optimum Time vitorlás órák képviselője lett a Hodács Composites. Ez az a bizonyos nagy sárga óra, amit mindenhol látni, mindenhova felrakható, mellényre, boomra, hajóra. Bővebb információ itt található.


http://hodacs.hu/hu/component/content/article/85-optimum-time-orak.html

Mindenkinek kellemes versenyzést és felkészülést kívánok az elkövetkező időszakra.

Sporttársi Üdvözlettel


Hodács Attila