Nőnapi történet egy hazánk lányáról, aki, hatod magával egy női csapatban megcsinálta az ARC-t.

Az ARC (Atlantic Rally for Cruiser) ma már egyértelműen a legnépszerübb óceán átkelő rendezvény. Évről évre több százan  indulnak el Las Palmasból, hogy néhány hét vitorlázás után megérkezzenek az Antillákra legyőzve magukat és a tengert..

A magyar származású alapító meleltt az idei versenyen egy magyar hajóról tudtunk, ami Bossányi Zsolt kormányzásával még kategória második helyet is szerzett. De így utólag kiderült, hogy egy magyar lány is volt a mezőnyben. Nem is akárhogyan. Egy kis csupa lány legénységűhajóval kelt át a nagy vizen.

Beatrix 16 évesen került Amerikába és kisebb, nagyobb kerülőkkel a mai napig is ott él. A Girlforsail iskolán keresztül került szorosabb kapcsolatba a vitorlázással.

Vele beszélgettünk egy rövidet a vitorlázásról és az ARC-ről:


A Girlforsail keretein belül kezdtél el vitorlázni, vagy már elöbb is próbálkoztál vele?

A GFS előtt is vitorláztam már, de nem sokat. Horvátországban, Görögországban, Portugáliában és Floridában vitorláztam előtte. Hobie Cat-ezni nagyon szerettem már előtte is. Most egy 360s Hallberg Rassyval vitorlázom a Karib tengeren.




Hogyan jutottál el a GFS-hez?

Az ARC weboldalon keresztül. Épp Portugáliában jártam, amikor megláttam Lagosban egy ARC zászlót es megtetszett az ötlet, hogy átvitorlázzam az óceánt.


Mesélnél erről a  szervezetről?

A GFS-t egy Annie O’Sullivan nevű hölgy alapította, aki szeretett volna nőként komolyan vitorlázni és ugymond nem csak szendvicseket csinálni. Las Palmasban többször megprobált legénységként jelentkezni hajókra, de mindig csak szakácsnak voltak hajlandók felvenni. Ekkor úgy döntött, hogy vesz egy hajót saját magának és lehetővé teszi, hogy más nők is vitorlázhassanak. Azóta ötször szelte át az óceánt mint skipper.

A GFS ma vitorlástanfolyamokat, versenyeket és ARC átkeléseket szervez azzal a céllal, hogy nőket tanitsanak vitorlázni.


Egyértelműen meg volt a csapat, vagy meg kellett küzdeni a lehetőségért?

A csapat már meg volt, (6 ember). Nekem csak iszonyú szerencsém volt, mert az utolsó pillanatban lemondta valaki, és igy be tudtam kerülni a csapatba.




3 hét 2 map 22 óra alatt tettétek meg a távot a mezőny egyik legkisebb hajójával. Volt az út alatt, hogy komolyabb bajba kerültetek?

Közvetlen a Las Palmas-i rajt után 8 órával elromlott a kormány rendszer és ezek után széllel szemben kellett a havária kormánnyal visszamennünk a kikötőbe kicserélni a huzalt. 22 csomós szélben es nagy hullámokban ez elég érdekes volt, de sikerült 8 óra alatt visszaérnünk. Ott aztán 6 óra alatt megjavitottuk es elindultunk újra.

Voltak az útközben nagyobb scquall-ok. Az egyik ilyen közben eltörtük a orrvitorla felfüggesztését miközben a hajó szó szerint repült és landolt a vizen.


Hogy viseltétek egymást így összezárva több mint 3 hétig?

Talan nem is maga a vitorlázás volt a legnehezebb az átkelésen, hiszen állando passzát széllel vitorláztunk. Ez inkább egy mentális kihívás volt, amit volt aki igy, volt aki úgy viselt. Én azt tapasztaltam, hogy akik pozitiv gondolkodással rendelkeztek azok jobban viseltók az utat.

A hajón nem volt autopilot és csak négyen kormányoztunk. Szerény véleményem szerint, aki “dolgozott” az tudott aludni, pihenni, stb és így repültek a napok éss jobb kedve is volt.

Hat ember, akár férfi, akár nő legyen egy 37-es Elan hajón mindenképp egy érdekes szociális kisérlet is lehet és az egész ARC flotta a mi hajónkra várt Rodney Bayben, annyira kiváncsiak voltak arra, hogy hogyan viseltük egymást. Nem mondhatnám, hogy nem voltak surlodási felületek, (faradtság, 5 gallon víz mosakodásra/ fő/az egész út), de végül is egy ilyen út a konfliktusok ellenére is összehozza az embereket. És én szerencsésnek éreztem magma, hogy barátokra találtam az oceán közepén.

Szerveztünk esti “összejöveteleket”, játékokat, stb… és ez a minden napi vacsorák utáni időszak sokat segitett megőrizni a jó humorunkat. Volt ABBA este, X fakor este stb.

800 zacskó teával indultunk el és nem let a kedvencem. Ha valaki teával kínál az életben, lehet, hogy kitekerem a nyakát.




Több versenyen is részt vettél azóta mesélnél róluk egy picit.

Az idei Grenadai versenyen harmadikok lettünk. Ez egy viszonylag kicsi regatta, igazi karibi hangulattal és 30 hajóval. Az Elan kis szélben jobban viselkedik es a pole munkank miatt jo helyezest ertunk el. (jibb-el es pole ruddal jol szoktunk futni)

Nemrég fejeztük be a St. Martin Heineken versenyt…Hát itt minden szarul ment, ami csak mehetett. Elso nap a achterstag mondta fel a szolgálatot, a második nap elszakadt a nagyvitorlánk. De a bulik hihetetlenül jók voltak!

Ahogy így olvasom jó iskola lehet ez a GFS, ha másért nem, mert a legfontosabbat át tudta adni mindenképpen. Hogy hajózni szükséges. Nemtől függetlenül is.