A korábbi írások mind a One Design típus történetéről, annak hátteréről szóltak.
Mindebből milyen következtetést lehet levonni (amit maga az IODA már megtett), milyen felszerelést érdemes beszerezni?
Mivel a vitorlázás technikai sportág, a technika mellett azért a kormányos rutinja és tapasztalata is sokat számít. A technikát lehet szeretni, ápolni, tuningolni, cserélni. Minden versenyzőnek megvan a maga kis heppje, amire esküszik, hogy bejön, működik, hogy az a tuti.
Ilyenek pl.
– dübel használata a széljelzőnél, vagy sem
– csavarás a spagócákon, vagy sem
– polírozott, vagy vízben csiszolt felület
– kis mericske – nagy mericske
– laposított vitorla, vagy jó nagy hasú
– kiülőgurtni felfogása elől, vagy hátul, vagy mindenhol
– vitorla, rudazat, hajótípus
– stb.
Előfordul, hogy ami az egyik versenyzőnél működik, a másiknál már nem biztos. Ez attól függ, hogy ki miben hisz. Az ilyen kis versenyzői megszokások, heppek, nüanszok, „hiedelmek” magyarázása során számos tévhit is kialakul.
Rendszerint ezek a hiedelmek, megszokások sportpszichológiai elvekre vezethetőek vissza, mintsem technikai méretbeli különbségre egy one design osztályban.
A „tutit” pedig a sok edzés, a következetes, szisztematikus munka, a megfelelő fizikális és mentális felkészültség jelenti. Nem beszélve a hatékony edzőtáborokról, videó elemzésekről és a különböző beszerezhető segédanyagok megismeréséről, a tudás mélyítéséről.
Kellemes felkészülést, sikeres versenyszezont kívánok mindenkinek!
