A tavalyi versenyévadot becsületes eredménnyel zárta a Wild Joe legénysége, de ezzel még nem teljesültek az elvárások maradéktalanul, ezért a tél a felkészülés jegyében telt. Józsa Márton műszaki fejlesztésekkel számottevően javította a hajó teljesítményét, ezzel egyidőben Kelemen Tamás a legénység hatékonyságát igyekezte növelni új csapattagok bevonásával és tavaszi edzőtáborral.
A szezon első versenye a Rolex Volcano Race, kellemesen ötvözi a különféle versenyfajtákat, pályafutamokkal és közepes illetve hosszú távú túra futamokkal. Merőben más megközelítés ez a tavalyi évi első Volcano regattához képest, ahol még egyhuzamban kellett teljesíteni a most két részre bontott távot. Kis létszámú, de annál magasabb szinvonalú mezőny gyűlt össze, a főbb ellenfelek csapatát világklasszis vitorlázók alkotják. Az 5-szörös America’s Cup nyertes Brad Butterworth a Jethou fedélzetén taktikus, Bouwe Bekking többszörös Volvo Ocean Race skipper pedig a Nilaya legénységét erősíti. Szintén nagy múltú Tommaso Chieffi az orosz lobogó alatt induló Swan 60-as, a Bronenosec taktikusa. Mivel a vezető egyéniségek hozzák magukkal a manshaftjaikat, így ezeknek a legénységeknek magja összeszokott profi vitorlázó.
A pályaversenyt a Nápolytól északra talalható Gaeta előtti öbölben rendezték, ahol a mezőnyben inkább kis hajónak számító Wild Joe-nak kedvezett a gyenge/közepes szél és a sima, hullámmentes vízfelület. Az edzőtáborban gyakorolt csapatfelállás és manőverek sokat segítettek, de mind taktikailag, mind technikailag sok tanulsága volt a pályafutamnak. Hiába, a legjobb edzés a versenyzés. Negyedikként futott a célba a Wild Joe és az előnyszámmal korrigált eredmény szerint ötödik lett. A jelenlegi konfigurációban sajnos a jobb eredményre nem volt remény, mivel az abszolút befutás szerinti értékelésbeli ellenfelek jelentősen gyorsabbak, az előnyszám szerinti értékelésben pedig még nehezebb lett volna ennél jobb eredményt elérni. Nagyon ígéretes, hogy a következő versenyre érkezik meg a hajó új „square top”-os nagyvitorlája, amellyel a csapat reményei szerint sokat gyorsul majd a hajó,de csak minimális ponthátránnyal jár.
A közepes távú túrafutam hozta meg a Wild Joe szerencséjét. A rövidnek tekinthető 100 tengeri mérföldes távot (Gaeta – Ponza – Capri) inshore felállásban, azaz teljes legénységgel teljesítette a csapat. A nagyon gyenge és változékony szélben a rajteljárást kisebb halasztás után tudták csak elindítani, de ez nem zökkentette ki csapatot. Remek rajttal indította a hajót Józsa Márton az első bója felé, melyhez a partvonal mentén szélcsíkok között cirkálva kellett eligazodni. Második pályajelként Ponza szigetét kellett bal kéz felől kerülni és az alkonyat ugyan meseszerű színeket adott a szigetcsoport vulkánikus sziklafalainak, de a szelet tovább gyengítette. Míg az első három hajó percekkel naplemente előtt változatlan takkon, gennakerrel tudta venni a szigetet, addig a Wild Joe percekkel naplemente után már csak több vitorlacsere után tudott a jó irányba haladni. Egyszerűen hangzik, de valójában egy vitorla közel nyolcvan kiló és a cseréhez először több embernek azt a fedélzetre kell hoznia, majd előre vinni az orrdeckre, ahonnal a bekötés után fel kell húzni. A vitorlacsere tíz percen keresztül folyamatos intenzív erőfeszítést jelent és a verseny időtartama alatt átlagosan 50 percenként cserélt vitorlát a legénység (14 vitorlacsere 11h57 menetidő alatt).
Az alkonyati bosszúság hamar kellemes meglepetéssé változott, amikor előttük a horizontra távolodó hajókat figyelve az tapasztalta Kelemen Tamás (taktikus) és Bret Perry (váltásparancsnok), hogy gyenge szélben kell rossz irányba élesen cirkálniuk, míg a Wild Joe ejtett kreuzban pont a befutó felé tudott haladni. A szerencséből hamar taktikai fölényt kovácsolt a csapat és az élen lévő (nagyobb és gyorsabb) hajók előnyét gyorsan csökkentette. Az előre jelzett, és később pontosan érkező szélerősödést is beépítették a stratégiába és így sikerült utolérni az élenjárókat.
Sajnos az egyik utolsó vitorlacsere rosszul sikerült, hosszú percekig tartott mire a legénység urrá lett a helyzeten és újra el tudta indítani a hajót. Utólag elemezve, könnyen lehet, hogy ha ez a vitorlacsere jól sikerül, akkor akár még az élen is végezhetett volna a Wild Joe. Természetesen nincs értelme feltételes módban gondolkodni, de tény az, hogy az első befutó után 20 perccel ért a célba Wild Joe és több, mint 15 percet vesztett a rosszul sikerült vitorlacsere közben. Természetesen ilyen nagy nevekkel tűzdelt mezőnyben mindenki szívesen gondolt arra, hogy mi lett volna ha…
A hajnali befutó után pár órás alvást követően a napot a hosszabb, 300 mérföldes szakaszra való felkészülésre tölti a legénység. Ezen az előreláthatólag 16 órás futamon már váltásrendszerbe rendeződik a csapat. A navigátor kivételével a teljes legénység 3 ötfős csapatra oszlik. Amíg az első váltás szolgálatban van, addig a második váltás készenlétben van és a harmadik pihen, vagy alszik. A hajó menetben tartásához elegendő az ötfős váltáscsapat, a manőverekbe beszáll a készenlétben lévő váltáscsapat is. Ha nagy nehézségbe ütközik egy manőver úgymond „all hands on deck” helyzetben, vagy vészhelyzet esetén, a pihenésben lévő váltás is a fedélzetre jön.
Az erős szeles előrejelzésre miatt a rajtot a kitűzött 11h00 óráról késő délutánra halasztották, az így nyert órákat mindenki a felkészülésre tudja használni.
A hajók pozíciója élőben követhető a
http://www.ashweb.it/tracking/volcano2012.html
honlapon.
