Szokásos körülmények, tomboló nyár kánikulával, és szinte teljes szélcsend vezette be a hagyományos, velencei-tavi Szent István Kupát. Végül összesen tíz egység – két kalóz és nyolc nagyhajó – nevezett a kétnapos, két futamos versenyre, amelyre végül a szél is megérkezett.
A vasárnapi éjszakai futam előtt is még mondhatni teljes volt a szélcsend, de a versenyt vezető Horlay Béla bízott a nagy rendszerek kiszámíthatóságában, vagyis, hogyha elkezd hűlni a szárazföld, akkor csak beindul az éjszakai partiszél. A rajtnál még alig volt valami, kiábrándító volt a műszereken a fél csomós sebességet nézni, miközben a vásznak kelletlenül lógtak inkább, minthogy kiálltak volna. A mezőny szinte egyben vánszorgott az YKA vonaláig, majd azt elhagyva valóban jött némi élénkülés, meg is indult a mezőny, majdnem egy csomós sebsséget sikerült elérni. A rendező motoros itt húzott el előttünk, és nagyon bíztunk benne, hogy nem a tisztás végén dob horgonyt. Nagyjából a popstrand magasságában állt meg. Az éjszakai szellő addigra kicsit szétfújta a mezőnyt. Az élen a papírformának megfelelően a Jónás haladt, mögötte a kalózok, a Mikka, a Shanti, a Márta nagyjából egy bolyban. A forduló után fél-negyedszélben a Shanti meglépett egy szélcsíkon, a Jónás és a Mikka a Cserepes sziget közelében tartott a befutó felé. Bejött nekik ez az irány, az YKA előtt a Shantinak legyengült a szele, és végül a Mikka és a Jónás mögött, harmadikként futott be.
Hétfőn délelőtt szintén majdnem teljes szélcsendben rajtoltunk, ugyanabba az irányba. A meteorológusok 11-től élénkülést ígértek, 6 csomós széllel. Inkább bíztunk, mint hittünk benne. A rajt után többen gennakerrel, spivel próbálkoztak az iránytalan szélben. A popstrandig megint félcsomós vánszorgás volt, aztán egy-egy helyi frissülésben meg-megindult némelyik hajó. A Jónás messze a mezőny előtt haladt, mögötte a Mártával. A Mikka a déli part felé raumolt, a Shanti próbált a bójára tartani, szorosan a nyomában a Fülikével. Minden egyes apró kormánymozdulatot kétszer is meg kellett gondolni. A bóját a Jónás vette elsőként, majd a kalózok, aztán kisvártatva megérkezett a Mikka, és egyszerre a Fülike és a Shanti, sőt a szél is, ahogyan a windfinder megjósolta. A mezőny meglehetősen szétszakadt addigra. A forduló után azonban elkezdhettünk végre vitorlázni a frissülő dél-nyugatias szélben. A Jónás verhetetlennek tűnt a krajcos menetben is, és nagyon elhúzott a Márta is, de ők az egyik takkon elég közel merészkedtek a déli parthoz, és felültek az iszapban, amivel hosszú perceket vesztettek, itt úszott el a második helyük. A frissülő szélben a Shanti és a Mikka ellépett a mezőnytől, és párosversenybe kezdtek, nem először az idei versenyszezonban. Közben megtelt a tó úszókkal és vizibiciklikkel. Ahogy közeledett a mezőny a célhoz, a szél lassan leterjedt a VVSI-elé is, így majdnem végig két-három csomós tempóval vitorláztunk a befutóig, közben a mezőnynek olykor kilyukadt a szél, így komolyabb harc végül a harmadik-negyedik helyért a Mikka és a Márta között alakult ki, miután a Shanti a Jónás után néhány perccel másodiként ért célba. Végül a Márta lett a harmadik, kevéssel a Mikka előtt. Jó hangulatú, izgalmas verseny volt, ami megmutatta, hogy az amatőrök is képesek komoly taktikai csatákra. …és, ha már az amatőr kifejezés suba került. Talán érdemes volna komolyabban figyelni a nagyhajós amatőrökre ezen a kis tavon is. Igaz ugyan, hogy kicsi a víz, és ez többeknek gondot okoz, a Szent István Kupán sem csak a Márta ült fel, futam közben a Mikka is megakadt egyszer. Ennek ellenére kialakulóban egy nagyhajós kör, akik – ha úgy alakul – maguknak szerveznek versenyt, mert együtt hajózni jó!
Végeredmény:
Jolle kategória
1. Kovács Péter, Kovács Kálmán – kalóz
2. Matis Ádám, Matisné Géczy Brigitta – kalóz
Nagyhajós kategória:
1. Jónás – Muck Tamás, Pápai Sándor
2. Shanti – Hlavay Richárd, Filo Zsófi
3. Mikka – Berger Miklós, Mayer Tamás, Szemenyei Csaba
