A Düsseldorfi Hajókiállításnak már rég vége, de én még tartozom egy utolsó beszámolóval, konkurrencia keresővel, amelyben a Sholtz 8.8 versenytársait keresem.

Scholtz 8.8

A teakfadeckes, klasszikus formájú hajó a magyar stand ékessége volt. Persze szerencsére minden ott kiállított hajó egyformán vonzotta a közönséget, és az összes magyar kiállító nagyon sikeresnek értékelhette a kiállítást. Ám a Scholtz 8.8-asnál rendszeresen lehetett olyan értékelést hallani az érdeklődőktől, ami ékesen bizonyította a hajó kiemelkedően jó minőségét. Hiszen még én magam is – aki csak alkalmanként voltam a hajóban kuncsaftokat kísérve – hallhattam a sokszor elhangzó mondatot: „Hiába, ezek a hollandok tudnak hajót építeni!” Amire öröm volt mondani, hogy tudnak bizony, de ez a hajó Magyarországon épült.



A spontán dícséret kiváltója részben az is lehetett, hogy a Scholtz 8.8-as prospektus borítóján lévő képen a hajó tatján lengő zászló piros-fehér-kéknek, azaz hollandnak is nézhető. De végül is ez még jó is, hiszen kicsalta az érdeklődőkből ezt a sokszor elhangzó elismerést. Mivel az emberek a holland termékekről amúgy is  hajlamosabbak jó minőséget feltételezni, mint a miénkről, a származás felismerése így még erősebb lenyomatot hozhatott létre a látogatókban.



A hajó pedig gyönyörű. A kiállított darab kivitelének szépsége mellett még ráadásul egyemberes vitorlázáshoz szerelt vitorlás állt a standon. Minden állítható, elérhető a kormányos helyéről, aki az önváltó orrrvitorla segítségével így egyedül is vihet vitorlázni egy kisebb, a hajózásban akár járatlan  társaságot is.

Mindehhez a hajóba beépített segédmotor elektromos hajtású, így akár a Balatonon vagy bárhol, ahol tiltott a belsőégésű motorok használata nyugodtan hajózhat szélcsendben is tempósan. Anélkül, hogy felhúzott vitorlákkal próbálná a rendőröknek azt a látszatot kelteni, mintha szél hajtaná keresztül a tükörsíma vízen…

Lássuk hát a konkurrens hajókat! Mi az hogy daysailer?

A kategória sokféleképpen leírható. Nem ismerek hivatalos verziót, de éppen a kiállítást járva jöttem rá a saját meghatározásomra. A daysailer egyszerűen normális vitorlás hajó!

Negyven-ötven évvel ezelőtt ilyen elnevezés, kategória bizonyára nem létezett. Csak amióta a vízen elszaporodtak a nagy belső lakótérrel rendelkező túrahajók, amióta a chartervilágnak, a kényelmes vízi turizmusnak épül a vitorlások nagy többsége, azóta kell megkülönböztetni azokat, amelyek elsősorban magáért a vitorlázás élményéért épülnek. Vagyis ötven-hatvan éve még a vitorlás hajók többsége „daysailer” volt.

Most, hogy már van ilyen kategória, így üzletileg is megfogalmazható a cél. Elérni általuk azt a vitorlázó közönséget, amelyik nem lakni akar a vízen, mert mondjuk háza van a közelben, vagy szállodában alszik, viszont akár naponta vízre száll. Ez a közönség pedig létszámában is egyre növekszik, mert egy „daysailer” a vízhez közelibb, sokszínűbb vitorlásélményt ad, mint a legtökéletesebb lakóbödön. Ráadásul egy lakásként is használható hajóval, és a benne a szárazföldihez hasonló életre berendezkedett „lakókkal” nehézkesebb is neki indulni a nyílt víznek.  Előbb el kell pakolni… Vagyis akinek daysailere van, az jó esélyel többet vitorlázik.

A fentiekből következően bármelyik nem lakóhajó lehet konkurrenciája a Scholtz 8.8-nak. Ezért a kört leszűkítem a hasonló méretű, és hasonlóan klasszikus stílusúakra. Amelyekből viszont gyönyörű példányokat lehetett látni a 17-es és a 16-os csarnokban. Hollandot, franciát és britet. Vagyis az ellenfelek az európai hajózás elitjéből szemezgethetők.

Jelen cikkhez nem készítettem összehasonlító táblázatot. A méreteltérések itt az értékeléshez lényegtelenek. Nyilvánvaló, hogy egy tengeri környezetre tervezett daysailer szélesebb, tágasabb és mélyebb járatú lehet, mint a Balatonra és tavakra ideális Scholtz 8.8. Illetve lehet mélyebb járatú is, bár ez nem igazán jellemző ezekre a klasszikus formájú vitorlásokra. Az árakat pedig végképp értelmetlen összehasonlítani. Óriásiak az eltérések abban, hogy mit adnak, mennyi extrát, milyen felszerelést az alapárért, illetve mennyi az éppen kiállított hajó értéke.

A Scoltz 8.8-nak is van a kiállítottnál sokkal egyszerűbb, puritánabb alapváltozata. Az ellenfeleknél ez kevésbé igaz. Mindenesetre nehéz olyan felszereltséget találni és annak árát is tudni, amelyik aránylag jól összehasonlítható.

Az viszont biztos, hogy a magyar hajó árfekvésében sokkal jobb, akár tízezer eurókkal olcsóbb az itt felsoroltaknál, miközben hozza ugyanazt a magas minőséget. Így hát táblázatba foglalva a versenytársakat úgyis a Scholtz 8.8-as kerülne a lista élére…




Saffier – Hollandia

Három gyönyörű hajót állított ki a hírneves holland cég, akik büszke „Dutch quality” felirattal reklámozták portékájukat.



A Saffier SC 10, a Saffier Elegance 33 és 26 közül hosszra az utóbbi azonos a magyar hajóval. Az is tágasabb, lévén hasasabb, szélesebb konstrukció, amelyet nyilvánvalóan tengeri típusokból fejlesztettek. Nekem, a tavi hajókhoz szokott szememmel kicsit bumfordibb, mint a Scholtz 8.8, és talán furcsán nézne ki egy magyar kikötőben. Azért azt is elfogadnám – mondja bennem belül a csóringer vitorlázó…



A Saffier hajók kivitele, külső és belső megoldásaik szemet gyönyörkedtetőek, kiváló minőségűek. És mivel a magyar hajón ugyanezzel találkozhattak az érdeklődők, érthető, hogy összekeverték a holland minőséget a magyarral…


Tofinou – Franciaország

Holland minőség ide vagy oda, ugyanebben a kategóriában nekem sokkal jobban tetszett a francia Tofinou. Egy darabbal már biztosan találkoztam a Balatonon is, amelyik az itt kiállított Tofinou 8-assal azonos.



Jobban tetszik ez a hajó, mert a bumfordi, hasas hollandokhoz képest ez franciásan kecses, elegáns hajó. És kormányrúddal szerelt, nem kerékkel! Azért őszintén: egy nyolc-tízméteres hajón enyhe túlzás a kormánykerék. Bár a tulajdonos kapitányi sapkában tengeri medvésebben fest egy kerék mögött, mégis a kormányrúd kezelhetőbb, fordulékonyabb hajóra utal.



A Tofinou és a Scholtz klasszikus formájú, ám egyaránt modernebb a vízvonal alatt. Szemben a klasszikus hosszúkieles, és arra szerelt kormányú hajókkal a keskenyebb finkielhez közelítő tőkesúly-forma és az attól messze hátrébb dolgozó függesztett kormány sokkal fordulékonyabb, fürgébb hajót eredményez.

A Scholtz 8.8 teste egy hosszabított Sudáré, márpedig Sudárral sokat hajóztam, és tudom, hogy ha kell, szinte helyben megfordítható. Megtettem ezt vele olyan helyeken, ahol egy hosszúkieles klasszikussal biztos lebontottam volna a mólót…



A Tofinou klasszikus hatást keltő, ám modern formájú hajó. Hátul szélesebb, laposabb, nyilvánvalóan siklásra is alkalmas forma. A belső kivitel a holland vetélytárshoz képest is minőségi, bár itt még nyilvánvalóbb, hogy a lényeg a cockpit, a vitorlás tér.

Viszont szintén nem filléres hajó…


Rustler – Nagy-Britannia

A britek a 24 lábas legkisebb típusukat állították ki. Ha a hollandok hajóit hamisítatlan németalföldi hangulat lengi körül, a franciákat pedig a könnyed elegancia jellemzi, akkor itt süt a tömény tradíció. Ez egy amolyan „ilyen hajóval kell vitorlázni a tengeren” meggyőződést áraszt, erős Britannia Rules the Waves háttérrel. Igazi vízi puritán, tenyeres-talpas szépség, szó szerint daysailer.



Nulla kabin, nulla luxus, segédmotornak nyoma sincs sehol. Egy óriásira hízlalt hasas Dragon .Nem ül ott, de szinte látom a világra fennsőbséggel néző nagybajuszú angolt a kormánynál, ahogy mindenféle francia elegancia, vagy praktukus holland megoldás mellett érzéketlen, csukottszemű magabiztossággal dübörög el.



És nincs teljesen igazam. Mert a vitorla átmenőlatnis, az árboc meglehetősen magas. Vagyis – ha csak nyomokban is – de a jó öreg angol bulldogon is látszik a kor szele. Persze szigorúan a praktikus hajós része, és az is csak azután, hogy már bevált, és alkalmazzák húsz-harminc éve.



Visszamegyek a magyar standra. Megállok a Scholtz 8.8 mellett és kénytelen vagyok elgondolkodni. Talán azért tetszik nekem ez a hajó, mert én nem vagyok se holland, se francia, se brit?

Akkor minden rendben. A többség nem az.