Spontán Regatta Agárdon
Kicsit bíztunk benne, hogy a windfinder ezúttal eltalálja, milyen idő lesz a Velencei-tónál szombaton, de az előrejelzés ezúttal sem jött be, legalábbis a szélre vonatkozó nem. Akárhogyan is, harmincegy nevezett hajóból, huszonegy teljesítette a Spontán Regatta, rövidített pályáját, igaz a mezőny jó részének ez az orosz rulettre emlékeztető szerencsejáték volt, a felszívódó, majd véletlenszerűen megjelenő szélcsíkokkal.
Azt tudtuk, hogy napsütésben nem lesz hiány, és szombaton reggel még némi szél is volt, amikor az első csapatok gyülekezni kezdtek a közös edzésre. Az idei Spontán Regatta, a Velencei-tó Sárgaszalagjáért úgy tűnt sokak fantáziáját megmozgatta, mert az Agárdi amatőr versenyek állandó résztvevői mellett, sokan rajthoz álltak olyanok is, akik amúgy legfeljebb hétvégenként túráznak csupán. Ez az esemény alapjában véve értük, nekik is van. Amikor Berger Mikivel 2012-ben először vágtunk neki spontán a tókerülésnek, csupán természetes “pályajeleket” kitűzve magunk elé, hatod magunkkal, azt gondoltuk egy hétvégi vitorlás regatta valószínűleg legfontosabb célja, hogy jól érezzük magunkat együtt más vitorlázókkal, és közben esetleg összemérjük ki élesebb, ki gyorsabb, ki látja meg jobban milyen szögben fér be a nádashoz egy takkon. Az idén sem volt más célunk, amikor a sárga szalagot viselő harmincegy hajó, gyakorlatilag majdnem teljes szélcsendben összegyűlt az YKA kikötője előtt, hogy pontban tízkor nekivágjon az utólag igen ambíciózus pályának.
A mezőnyben voltak rendkívül tapasztalt versenyvitorlázók, mint Majthényi Mátyás, aki a Fifty-Fifty fedélzetén kilenc nappal korábban elképesztő idővel Kékszalagot nyert, de többségben voltak az amatőrök, akik több, kevesebb alkalommal, főleg kedvtelésből vitorláznak, és mind tudták, nem lesz könnyű menet. Messze van az Ifjúsági, vagy lánykori nevén Úttörősziget, és onnan még vissza is kellene érni, viszont tikkasztó hőség van…
A rajtnál még úgy tűnt érvényesülthet a papírforma, négy kielzugvogel, és az egyetlen 470-es elhúzott a mezőnytől, majd az ötödik is felzárkózott. A déli part mentén még volt némi szél, de a Nagytisztáson nem volt egyértelmű merre érdemes menni. Két vándormadár a partot húzta, hárman, kissé más takkokon, de átlósan indultak. Közben a rajtvonal környezetében teljesen megállt a levegő, a mezőny szinte egyhelyben ácsorgott. A kielzugvogelek sem tudtak együtt maradni, de azért már majdnem elérték a Nagytisztás velencei végét, mikor a mezőnyt elérte egy frissülés, és ismét összefújta a hajókat. Innen kezdődött a szerencsejáték. Néhány hajó, köztük a bemutató vitorlázásra érkezett Seascape 18-is beragadt az egyik nádas közelében, miközben másokat elfújt mellelttük a szél. A Nagytisztás után azonban friss, élénk szélben vitorláztak a hajók, izgalmas krajcolás kezdődött az öreg-velencei kikötőöböl felé. Komoly páros csaták alakultak ki, miközben az éllovasok, három kielzugvogel, szinte észrevétlenül nagyon komoly előnyre tettek szert. Már az Ifjúsági szigetnél jártak, mire a derékhad elért a Vizivár magasságába. Az élen három kielzugvogel vágtatott, elől a Boszi, Visy Gergely kormányzásával, szorosan mögötte a Vándor Nirvána, Horváth Andrással a kormánynál, és a Sirius, Belley László hajója. Amíg a többiek vadul takkolgattak, már ki is értek a Nagytisztásra, és pillangózva egy negyedóra alatt átvágtak rajta, be a Cserepes sziget mögé. Az eredeti terveink szerint egy kisebb átjárón a Szúnyogsziget irányába kellett volna tartani, majd onnan a Vaskapun keresztül ki a Hosszútisztásra, és befutó az YKA előtt. Félve a szélhiánytól, már a kormányosértekezleten megbeszéltük, hogyha kell rövidítjük a túrát, és a Cölöpös átjárón kijövünk a Cserepes sziget mögül, és ráfordulunk a befutóra. Jól mutatja, mennyire más-más szélben vitorláztak az éllovasok, akiknek végig kitartott a frissülés és a tőlük leszakadó mezőny, hogy a Boszi már a Vaskapunál járt, az eredeti útvonalon, mire a mezőny újra a Nagytisztásra ért, és Berger Mikivel egyeztetve, megkértük az YKA kikötőmesterét, hogy vigye ki a Cserepes mögé, a rövidítést jelző bóját. Már a Nirvána is áthaladt a kritikus ponton, de ők azután egy közelebbi átjárón kijöttek a Hosszútisztásra, és úgy futottak be, Belley Laciék pedig már a rövidebb útvonalat teljesítve lettek harmadik helyezettek, a vándormadár kategóriában, és egyútal abszolútban is. Merthogy, amint arra azért valamelyest számítani lehetett, a kielzugvogelek verhetetlenek voltak, az abszolút sorrend megegyezett az ő kategóriájuk befutójával.
A mezőnynek majdnem egy óráig tartott átvergődni a Nagytisztáson, az iránytalan, olykor teljesen eltűnő, majd egyszercsak itt-ott megjelenő légmozgásban. Szélről nem nagyon beszélhettünk. A Cserepes sziget mögött egy frissülés azután megintcsak összefújta a derékhadat, miközben tudni lehetett, hogy vagy tíz hajó még Velencénél jár és küzd kitartóana szélcsendben. A Cserepes sziget mögött azután a szél vicceskedni kezdett, hol itt, hol ott fújt kicsit, összekeverve a hajókat, a korábban elöl haladók meghaltak egy-egy limányban, az üldözők pedig meg-megléptek egy szélcsíkon. Tiszta szerencsejáték volt.
A győztes három és negyedórát órát hajózott, de a Boszi a teljes túrát teljesítette, míg a negyedik helyen befutó 470-esnek, már majdnem három és fél óra kellett a fela akkora körre. Az utolsó befutó 5 óra 41 percet töltött vízen és volt egy csapat, az Angel – Gulyás Béla, Kovács Angéla – amelyik ekkor még Velencénél ácsorgott, és telefonon jelezték, mostmár inkább motort indítanak. Ezért a nap fair play díját kapták, ahogyan az utolsókét célba ért Sam II. legénysége – Roósz Péter, Hevesi Vilmos, Nürnberger Noémi, Koltai Letícia – a legjobb küzdőként kapott tapsot a díjkiosztón.
Kimerítő volt, fárasztó, de jókedvű az idei Spontán Regatta. Sokat tanultunk azt hiszem türelemről, a természet kiszámíthatatlan játékosságáról, amiért voltaképpen szeretjük ezt a vitorlázás nevű dolgot. Sokat mondogatjuk, szélben bárki tud vitorlázni, de legalábbis sokkal könyebb. Kánikulában állni a tó közepén és várni bárhonnan, bármilyen aprócska légmozgást, hogy megmozdítsa a hajót, hogy a vitorlára felnézve csak moccanjanak a széljelzők, kimerítő, kalandos játék. Megmagyarázhatatlanul feltölt, miközben pokolian elfáraszt. Akárhogyan is, az a hatvanegynéhány ember, akik ezen a napon arra szövetkeztek, hogy körbehajózzák kedvenc tavukat, vagy legalábbis egy részét, ahogyan a természet engedi nekik, mosolyogva, jókedvűen álltak a dobogó körül, mert az edzés legjobbjait azért csak megjutalmaztuk.
Abszolút eredmények:
- Boszi (kielzugvogel) Visy Gergely, Visy Márk
- Vándor Nirvána (kielzugvogel) Horváth András, Majthényi Mátyás
- Sirius (kielzugvogel) Belley László, Bagi Antal
Nagyhajók:
- Vagány – Mayer Tamás, Varga Beáta
- Kreps – Tóvári Zoltán, Tóvári Dóra, Tóvári István
- Mikka – Berger Miklós, Bergerné Lőw Judit
Jolle:
- 470 / 822 – Antal István, Kápolnás Anikó
- Mese – Héjj Ádám, Bodgál Mihály, Kovács Buna Kinga, Kovács Buna Botond
- finn – Szemenyei Csaba
Részletes eredménylista, és további infók, képek a versenyről a
https://www.facebook.com/groups/589798284374782/
oldalon.
