Gyerekkorom egyik kedvenc könyve a Horn-fok gyermekei. Ez a könyv is hozzájárult, hogy a vitorlázás, hajózás ma az a szememben ami.



Amikor először olvastam,  a kalandok ragadtak meg leginkább, de a napokban ismét kezembe akadt. Ma más szemszögből látva még értékesebbnek tűnik az iromány.

A történet röviden…


Rosie Swale a könyv írója, azt a történetet meséli el, amikor első férjével és két szinte csecsemő gyermekével szinte semmi vitorlás tapasztalat birtokában neki vágtak az óceánoknak és átkelve a Panama-csatornán eljutottak Ausztráliába, majd vissza a Horn-fokot megkerülve haza hajóztak Európába.

Önmagában a történet elképesztő teljesítményt takar. Amikor a Horn-fok még sokkal nagyobb kultusznak örvendett mint manapság egy család pici gyerekkel, ráadásul a történelem során először katamaránnal vitorláznak több 10000 mérföldet. Fantasztikus történet.



Rosie, vitorlázott, gyalogolt, futott az elmúlt 40 évben. Nem is akárhogy.

– Negyedik nőként átvitorlázott az Atlanti Óceánon egyedül. Egy 17,2! lábas hajóval.

– Öt év alatt körbe futotta a Földet.

_megszámlálhatatlan hosszú távú futóversenyen indult a világ minden részében

– Lóháton végig járta Chilét.

Egyszóval strapálta magát csomó olyan kihívásban, ami egy férfinak is becsületére válna.

Aki többre kíváncsi, az leginkább olvassa el a Horn-fok gyermekeit, de a wikipédiát se hagyja ki.


http://en.wikipedia.org/wiki/Rosie_Swale-Pope