Mini vitorlázóink: Szutrély Gergely

A Mini Transat 6,50 vitorlás verseny legendája 2 évente összegyűjti a vitorlázókat szerte a világról.

Mini Transatként vált ismertté az a nonstop szóló vitorlás verseny, melyet egy szakképzett szkipper és megszállott szólóversenyző hozott létre, a brit Bob Salmon, válaszul az Ostar szólóvitorlás transzatlanti versenyre (1976), melyre a bejutás költségei egyszerűen előteremthetetlenül magasak voltak, nem beszélve a horribilis összegű 40 lábas hajókról. Így Bob Salmon vadonatúj óceán-átszelő versenyének az lett a fő cél kitűzése, hogy egy olyan magas színvonalú vitorlásverseny szülessen meg, mely kigazdálkodható lehessen még az alacsonyabb költségvetésűek számára is, így kizárva az esetleges visszaéléseket; a hajók hossza nem haladhatja meg a 6.50 métert.

A Mini Transat 6,50 vitorlás verseny legendája 2 évente összegyűjti a vitorlázókat szerte a világról, hogy közösen tegyék tiszteletüket a világ legnemzetközibb egykezes óceáni versenyén, melyen a legelhivatottabb, legelszántabb vitorlázók sorakoznak fel a rajtvonalnál minden második évben.

Ez a verseny a végső célja a hajóosztályban versenyzőknek. Akár hiszik, akár nem itthon már hárman is foglalkoznak ezzel a pici, de harcos hajóval. Közülük először az idei beülőt Szutrély Gergelyt mutatjuk be:

Pár szó a hajóról:

A hajó „The HUN”  863 vagy  magyarosan „A HUN”  863 egy RG 650-es, ami azt jelenti, hogy én az osztály hajók között versenyzem nem a prototípusokkal, így fix killes, fix árbocos, nincsen svertje (a 863 jelzi a rajtszámot, és azt, hogy hányadik a teljes mini osztályba történő regisztrálás során, beleértve a prototípusokat is). A reffelhető grósz és a genua, a három különböző méretű gennaker, a code0 és a viharfock számtalan variációja teszi szórakoztatóvá a látszólag unalmas utazást.  Az RG 650-es egy új generációs osztály hajó, Argentínában gyártják,  én vagyok a harmadik aki ezzel a típussal versenyzik.  A hajó fél éves, idén március 7-én volt az első versenyem vele, akkora készült el a teljes felszereltséggel.

Terveim a mini hajóosztályban:

A tervem első ütemben, hogy a földközi tengeri versenyeken kellő tapasztalatra és biztonságérzetre tegyek szert. Ehhez először a hajó sebességét és a manővereket kell olyan szintre hozzuk, hogy a mezőnyben „otthonosan” mozogjak. Óriási hátrányom, hogy a mini osztály átlag versenyzőihez képest kb. 25 cm-rel magasabb, és 30 kg-mal nehezebb vagyok. Mind a hajón való mozgásban, mind pedig a hajó össztömegében handicap-nek számít.  Ezt a hátrányt a hajó sebességében trimmeléssel és taktikával ellensúlyozni lehet, de ehhez sokat kell tanulni és gyakorolni.

Mivel a C kategóriás kvalifikációt március elején megszereztem, a következő a B kategória lenne.  A hosszú távú tervek között természetesen szerepel az Atlanti Óceánra való „átköltözés” és az Azori, majd a Mini Transat versenyekre való kvalifikálás és részvétel, de addig még nagyon sok verseny tapasztalatot kell gyűjteni. Edzeni, versenyezni kell, így egyelőre arra koncentrálok, hogy  a hajó jobban menjen és a soron következő versenyen előnyösebb helyezést érjek el.  Természetesen a fő cél előbb-utóbb részt venni a Mini Transat-on, erre legelőször 2017-ben kerülhetne sor, de ehhez nagyon sok mindennek kell összejönnie (pénz, idő, eredmények) amit jelenleg még nem látok. Ha nem jön össze a Transat, de végig csinálom a programot és a kvalifikációt akkor én már elégedett leszek.

2015-ös terveim:

2015-ben minél többet szeretnék edzőtáborozni és a többi egységgel összemérve gyorsítani a hajón. Jó lenne megszerezni idén a B kategóriás kvalifikációt. Biztos el szeretnék indulni  a Valenciai Air Race-en  (Valencia-Mallorca-Valencia), mivel ezt a „hazai” kikötőm, a valenciai Katabatic Sailing rendezi. Mivel idén lesz Transat, így csonka a verseny szezon, ezért az idei feladat minél többet edzőtáborozni, feltehetően Spanyolországban és Franciaországban is lesz erre lehetőségem.

Pénzügyi lehetőségeim:

A lehetőségeim jelenleg arra adottak, hogy a versenyzést elkezdjem. Nagyon érdekes, hogy vannak olyan versenyzők, akik ebben a hajó osztályban szinte fillérekből  működnek. Ez a vonulat nagyjából a mezőny felét jellemzi. Lerobbant hajókon, tíz éves vitorlákkal, nagyon spártai körülmények között versenyeznek és érnek el néha akár jó eredményeket is.

Nekem nem ez a tervem. Szeretném a hajó és a tartozékait jó állapotban tudni.  Versenyzőnek tartom magam, akkor szeretek rajtvonalhoz állni, ha lehet beleszólásom egy verseny eredményébe. Ehhez az kell, hogy a hajó, a vitorlák és a rig mindig kiváló állapotban legyenek. Ez pedig sok pénz és idő.  A vitorlázás technikai sport, így kétségtelenül drága. Szerencsére  a Mini 650-es méreteiből fakadóan nem sokkal drágább alapvetően, mintha valamelyik  balatoni nagyhajós osztályban versenyeznénk.  Ami drágítja az a sok utazás és a hajó mozgatása (a „delivery”).  Addig nyújtózom, amíg a takaróm ér. Ha nem fogok tudni jó állapotú hajóval és vitorlákkal versenyezni, akkor inkább nem indulok versenyen. Ebben a kérdésben nem szeretnék kompromisszumot kötni.

A következő versenyem

A négy kezes  Valenciai Air Race (Valencia-Mallorca-Valencia).

Segítőim

Több segítőm van.  A kezdő lökést Fa Nándortól kaptam, aki a TBS szóló versenyekkel megszeretette velem a vitorlázásnak ezt a magányos formáját,  akire azóta is úgy tekintek, mint valami keresztapára, példaképre.  Ő hitette el velem, hogy a tengeren is ugyan úgy úszik a hajó, mint a Balatonon. Nándival rendszeresen beszélgetünk és segít, tanácsot ad. A másik nélkülözhetetlen szereplője az eddigi utamnak Kelemen Tamás – Keló.  Az ő véleménye sokat számít nekem. Ő segített hozzá az első offshore élményemhez a Wild Joe-n, összehozta, hogy kapcsolatba kerüljek az ausztrál Bret Perryvel, aki a hajóhoz segített, és aki otthont nyújt a felkészüléshez Valenciában. Bret biztosítja a technikai, és versenyzési hátteret, velem jön a versenyekre, a Volvo Ocean Race-es múltjával kvázi minőség biztosítja a felkészülésemet és  a hajót.  Az utóbbi időben Litkey Farkival is elkezdtünk beszélgetni a projektről, az ő tapasztalata és tudása nagyon sokat segíthet a hajó megindításában és az eredményes versenyzésben.  De ha azt nézem, hogy ki az a személy aki a legönzetlenebbül és legodaadóbban saját pénzét, idejét és fáradtságát nem kímélve vesz részt a projektben, akkor Farkas Bence barátomat kell megemlíteni, aki a kétkezes versenyeken co-skipperként, amúgy meg edző- és delivery partnerként, szerelőként, ápolóként és barátként ott van velem és a hajóval mindig. Nélküle nem jött volna létre ez a projekt.

Szponzor:

Egyelőre nincsen szponzor megállapodásom.  A TBS csapata barátságból felszereléssel támogat, de azt gondolom, hogy akkor lehet elvárni egy szponzortól a támogatást, ha legalább egy szezont végigcsináltunk, és már van „mire” támogatást kérni. Még nem látom, hogy mennyire fogom tudni idővel, pénzzel bírni a munka és a család mellett ezt az életmódot, így biztosat se tudnék nyújtani egy szponzornak. Márpedig egy szponzornak legalább annyit illik megígérni, hogy az előre egyeztetett versenyekre felkészülök.

Magamról:

Magamról annyit, hogy a civilben jogász vagyok, mostanáig a BKK-nak voltam a jogi igazgatója, és éppen most váltok munkahelyet.  Valószínűleg maradok az állami szektorban. A családot illetően nagyon úgy fest, hogy nyáron születik az első gyermekem.  Nos, ez a fenti két tény nem feltétlenül a minizést könnyítő körülmény. A családom nem teljesen van elragadtatva attól, hogy hetekre eltűnök a tengeren egy hat és félméteres hajóval, de kezdik megszokni. Még mindig jobb, mint ha innék.  Aktívan vitorlázom a Balatonon Asso 99 hajóosztályban a Petrányi csapatban a Peecasson, és ezzel  a minizés ellenére sem szeretnék felhagyni.

Forrás: www.minitransat.hu